Kaṭhina-ünnepség a Wat Thai Rattanaprateep (Rákosszentmihály) thai buddhista templomban:

ANUMÓDANÁ — สาธุ สาธุ สาธุ อนุโมทนา ญาติโยมทุกคนทั้งหลาย

Nem panasznak szánja a szerzetes, de egyszerűen képtelen elegendő időt keríteni ahhoz, hogy elő-, majd elkészítse a következő — meg az azt követő stb. —, korábban már megálmodott blogbejegyzés(eke)t. Mint látható volt a szinte futószalagon gyártott köszönetnyilvánítások alapján, nagy a mozgás újabban itt a Nirodhārāmá-ban Veresegyházon, ami örvendetes dolog: örvendetes minden egyes találkozás, minden egyes eszmecsere, minden lehetőség a Tan megosztására másokkal, s örvendetes a látogatók felhalmozott üdvös karmája, hiszen leginkább az a jellemző, hogy valami kedves felajánlással érkezzenek. Mi tagadás, nagy segítség minden adomány, az adakozás, a dāna nagyvonalú és nemes gesztusa — egyrészt ennyivel kevesebbet kell súly tekintetében győznie ennek az öregedő szerzetesnek, másrészt az anyagi terheken könnyít. A dāna révén az adományozó és az adomány haszonélvezője egyaránt részesül a jótéteményből.

Nem csupán a buddhizmusban áll előkelő és meghatározó helyen a dāna intézménye, ahol a három, ill. tíz, ún. érdemdús cselekedet listáján is, a buddhák és bódhiszatták [szanszkrit: bódhiszattvák] tíz tökéletessége / erénye — páliul pāramī, szanszkritul pāramitā — rangsorában is a legelső, hanem kulcsfontosságú a zsidó-keresztény alapokon nyugvó kultúrákban is: meghatározó a micve (héber micvá, מִצְוָה), ami az emberi jóság kifejezésre juttatása és megnyilvánulása erényes cselekedeteken keresztül, mint amilyen az adakozás, és meghatározó a caritas (cāritās ’kedvesség, szeretet stb.’ jelentésben, kifejezi továbbá, hogy megértést tanúsítunk mások iránt stb.). Görög megfelelője az αγάπη [agápé].

Mondanunk sem kell, hogy a hinduizmusban is alapvető a दान पुण्य [kb. dán puny], az adományozás nemes gyakorlata: maga a kifejezés mind a dāna szót, mind pedig az ’erény’ jelentésű, ugyancsak szanszkrit eredetű puṇyá-t tartalmazza (páliul puñña); a régi szóvégző magánhangzók lekoptak.

Az iszlámban az arab zakat (زكاة) szó fejezi ki az adakozás gyakorlatát; török írásmódban zekât. A zakat az iszlám öt pillérének, tartóoszlopának egyike. A muzulmán világ túlnyomó részében önkéntes alapon, intézményes keretek között működik az adakozás. Külön figyelmet érdemel a szó jelentése: ’az, ami megtisztít’.

Igen, megtisztít — megtisztítja a tudatot (a lelket, ha úgy tetszik), magát az embert, azt, aki adakozik. BIG ME lebontásának egyik kiváló eszköze ez. Minden hagyomány tudja, hogy az adományozás tisztít és nemesít, továbbá hogy mennyire jót tesz a pszichológia felől közelítve is, lásd az altruizmus gyakorlásának jótét mentálhigiéniés hatását az emberre. Nem véletlen, hogy a vallásokban milyen meghatározó a szerepe — és megint csak nem véletlen, hogy semmilyen szerepe nincsen az egyre zabolátlanabb, globalizált nagyfogyasztásban és élvhajhászásban, a kíméletlen csörtetésben és harácsolásban, a gyengébb ember eltiprásában, az eszement környezetrombolásban, amivel az ember feléli, eltékozolja az egész teremtést, magyarán ellehetetleníti az életet ezen az egyetlen bolygón, amin élni képes. — Ezzel sincs amúgy semmi baj, hiszen mint mindennek, a világnak is pusztulnia kell egy nap, nassati vata bho loko, hiszen minden, ami feltételek függvényében létrejött, kivétel nélkül távozik is.

A buddhizmusban a dāna, az adakozás az erkölcsi megtisztulás alapja is. Három fajtáját különböztetjük meg: van az āmisa-dāna, ami bármiféle, anyagi természetű adományt jelent, az abhaya-dāna pedig az a fajta nemes gesztus, amivel bárkinek vagy bármely élőlénynek hajlékot adunk, menedéket — ez itt az abhaya — nyújtunk, elszállásoljuk, befogadjuk stb. Lényegében tehát minden segítségnyújtás, adakozás, támogatás, minden önzetlen, szeretettől vezérelt jótétemény egy másik ember javára adomány, vagyis dāna. Ha csak egy kicsit félre tudjuk tenni önös érdekeinket, ha csak egy kicsit ki tudunk keveredni szűkkeblű preferenciáink bűvköréből, az már dāna. — Végül a dhamma-dāna, a Tan szempontjából legértékesebb adomány az, amelyik a Tan ügyét előmozdítja, lásd a Dhammapada 354. versét:

Sabbadānaṁ dhammadānaṁ jināti […]

kb. 'minden [más] adományon túltesz a Dhamma adománya' —

Ahhoz képest, hogy mennyire meghatározó fontosságú volt a Buddhának a dāna eszméje, ill. gyakorlata, ahhoz képest, hogy mennyire átjárja a Tan egészét, mennyire a kiindulási pont, elég meglepő gondolattal találkoztam a minap egy ímélben, melynek feladója maga is gyakorló buddhistának vallja magát — és ráadásul a kezdetek óta a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán tanít: „A théraváda hajlamos az adományozást az első helyre tenni, hiszen abból élnek a szerzetesek."

Alapállásban ezzel sincsen semmi baj, hiszen ez, ugye, pusztán egy nézet, egy megközelítésmód, aminek karmikus hatásait az érintett fogja majd a beérő karma gyümölcseként betakarítani, amikor eljön az ideje. Mindettől függetlenül mégis csak van vele baj, az nevezetesen, hogy olyan nézetet hirdet, ami szembemegy a Buddha tanításaival, és ha ezt nyilvánosan is vallja, akkor az nagy felelőtlenség, mivelhogy nem éppen mozdítja elő a buddhizmus ügyét. Ráadásul csúnya csúsztatás is van benne, más szóval az állítás így nem állja meg a helyét, hiszen a maháyána buddhista hagyományban az adakozás ugyanúgy az első helyen áll pl. a pāramitā-k felsorolásában. A Buddha tanépítményében minden az okozatiság elvén nyugszik: ha ez van, akkor lesz majd ez is, ha ez nincs, akkor nem lesz ez sem stb. Feltételek függvényében jön minden létre.

Az tehát, hogy a dāna az alap, amire minden további épül, teljesen érthető: a dāna a fránya nagy egó ellenében működik, erősíti az egyénben a jámbor alázatot, erősíti az együttérzést, a felebaráti szeretetet, csupa olyan tulajdonságot, ami nélkül egyetlen közösség sem létezhet. Csak egy ilyen ember képes át- és belátni az etikus, erényes, erkölcsös életvitel szükségszerűségét, és csakis egy ilyen ember lesz képes arra, hogy életvitelét alárendelje a moralitásnak, ami nélkül megint csak nem tud egészségesen működni egy közösség. A dāna gyakorlása készíti elő a terepet a moralitás számára. — Ennyit arról, hogy miért „hajlamos” [!!!] a théraváda „az adományozást az első helyre tenni”.

Más lapra tartozik, hogy való igaz: a szerzeteseknek tényleg élniük kell valamiből. De nemcsak a szerzeteseknek, hanem a gyerekeknek, a még iskolában tanuló serdülőknek, az elesetteknek, a mozgássérülteknek, a szellemi fogyatékosoknak, a betegeknek, öregeknek, sőt, mindenkinek. (NB. Csak emlékeztetni szeretnék rá, hogy sem a felebaráti szeretet nem szelektív, sem a dāna nem az: ha igazi, hiteles, akkor egyik se válogat ilyen-olyan kritériumok szerint.) Tény s való, hogy a théraváda vagy déli buddhizmusban a hívek tartják fenn az egész intézményrendszert és támogatják a szerzeteseket, így a hazánkban működő immár két thai buddhista templomot is.

Éppen tegnap, november 11-én rendezték meg az idei kaṭhina-ünnepséget a régebbiben, amely Budapest XVI. kerületében, Rákosszentmihályon található, s az előkelő Wat Thai Rattanaprateep (thai írással วัดไทยรัตนประทีป) névre hallgat — jelentése ’a [Három] Ékesség* lámpása thai [buddhista] templom/kolostor’. — [*A Három Ékesség, páliul ti-ratana, a Buddha, a Dhamma (= a Tan), továbbá a Szangha (= a szerzetesrend).]

A páli kaṭhina szó jelenti a ruhaanyagot, továbbá jelenti a fából készült keretet, amin bonyolult minta alapján sok-sok darabból szerzeteslepellé varrják. A théraváda szerzetesek éves rendes esős évszakbeli elvonulása július teliholdjával kezdődik, s október teliholdjával végződik. Ezt követően egy-egy szerzetesközösségnek harminc napja van arra, hogy felállítsa a kaṭhiná-t, magyarul megrendezze-megtartsa a kaṭhina-ünnepélyt, melynek során a hívek hálájuktól vezérelve adományt tesznek abban a templomban/kolostorban, ahová rendszerint amúgy is járnak. Ez az adomány áll manapság már inkább kész szerzeteslepelből (ill. egy-egy rend viseletből), semmint a festetlen, azaz fehér anyagból (ez a gyakorlat azonban pl. Srí Lankán a Na Uyana erdei kolostorban), amit a szerzeteseknek kell(ett) megfesteniük és lepelnek összevarrni. Áll továbbá az adomány mindenféle, a mindennapokban nélkülözhetetlen tárgyakból, használati cikkekből, legyen az szappan vagy mosópor, körömvágó vagy fogkefe, alapvető gyógyszerek, szandál, elem, villanykörte, törölköző és egyebek.

És bizony áll pénzadományból is, hiszen egy kolostornak víz kell, villany kell, csatornadíjat és szemétszállítást kell fizetnie, állni kell a gázszámlát, az internetet, a szerzetesek — vagy legalábbis az apát — telefonköltségét, kell pénz közlekedésre, postaköltségre, miegymásra. És enni is kell azért nekik, márpedig itt Európában nem mennek el a hívek minden áldott nap egy-egy ilyen thai templomba, hogy ételt ajánlhassanak fel. Amikor még e sorok írója a Wat Thai rezidens szerzetese volt, megtapasztalhatta, hogy átlag három-öt naponta ment oda ki valaki ételadománnyal, de előfordult, hogy nyolc napon át senki.

Ezért kényszerülnek nem (théraváda) buddhista kultúrákban élő szerzetesek arra, hogy ha kell, bevásároljanak (= pénzük legyen, pénzzel bánjanak), készletezzenek és főzzenek, ám ezzel nem egy előírását kénytelenek megszegni a zömében még a Buddha által lefektetett szerzetesi rendszabályzatnak.

Népes volt a tegnapi kaṭhina a Wat Thai-ban, mint ahogy az lenni szokott, hiszen ez az év egyik legfontosabb ünnepe a théraváda buddhista hagyományban. Ezen az ünnepen, valamint az áprilisban tartott Songkran [kb. szongkrán] ünnepen gyűjtik be a templomokat üzemeltető és fenntartó, világiakból álló egyesületek (bizottságok) az éves kiadásokat, valamint a szükségszerű felújításokat vagy bővítéseket fedező adományokat.

ANUMÓDANÁ tehát … —

ANUMÓDANÁ az ezeket a sorokat jegyző Luangtá (Bhanté) Vilásza buddhista szerzetes részéről, aki jelen lehetett a tegnapi kaṭhina-ünnepségen Rákosszentmihályon —

ANUMÓDANÁ Kecsmár Lászlónak és Lamduan asszonynak — szádhu, szádhu, szádhu!

Kecsmár László és / และ โยมลำดวน สาธุ สาธุ สาธุ อนุโมทนา

ANUMÓDANÁ kedves mindnyájuknak a nemes gesztusért — szádhu, szádhu, szádhu!

สาธุ สาธุ สาธุ อนุโมทนา ญาติโยมทุกคนทั้งหลาย

És ANUMÓDANÁ az időjárásnak is! Egészen hihetetlen, de pazar idő volt tegnap az ünnepséghez. Egy nap esőszünet — a kaṭhina kedvéért. Még ilyet!

A Wat Thai egyik hűséges magyar híve, Kecsmár László ragyogó felvételeket — videókat is! — készített az ünnepségen, lásd:

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=2950947581600302&set=a.2950943471600713&type=3

]