Srí Lanka (1) – Samuka, már megint

 

Kedves Mindenki —
mindnyájatok, mindnyájuk!

Már megint Samuka. Aki mindig képzeli.

Samuka most azt képzelte, hogy majd nekilát szépen beszámolót – sőt, beszámolókat! – készíteni távoli szeretteinek: barátainak, ismerőseinek. Hát persze. Tény s való, hogy Samuka derekasan neki is látott, termelt is, csak hát jó szokásához híven nem a lényeggel kezdte, aminek az lett vége, hogy nem is jött már a lényeg, mivelhogy a laptop frissen beültetett, vadonatúj billentyűzetéből fogta magát hat billentyű, és bemondta az unalmast. Nem reagál a 9/), az O, az L, a ./: [= pont / kettőspont], az Ű, továbbá a lefelé mutató nyíl.

Azt mondja Alba, a mini-ökofalu főnökasszonya-tulajdonosa, egy negyvenes spanyol asszony, hogy biztos a levegő magas páratartalmától van, csakhogy feltűnik: a gép billentyűzetén az Ű meg a lefelé mutató nyíl kivételével a többi négy rézsútosan, egymás alatt, lépcsőzetesen helyezkedik el egyenes vonalat alkotva.

Az O is, az L is nagyon gyakori – a mondatzáró pontról nem is szólva. Ez azt jelenti, hogy ezeket a betűket / jeleket egyenként kell egérkattintgatással a képernyőn megjeleníthető billentyűzet segítségével beilleszteni. Vesződséges, időigényes: haladás alig, vagy csak borzasztó nehezen.

Persze a móka kedvéért el is lehetne hagyni őket, de kinek lenne türelme szórakoztató rejtvény gyanánt kisilabizálni egy ilyen szöveget?

Csak egy mndat kedvéért, hgy áthassák a bientyk nékü hgyan festene a szöveg Evasni [= elolvasni] ehet, na de mnd vaamit?

Ahol a karantén idejét töltöm július 15-ig, kb. húsz km-re van egy nagyobb településtől, mint pl. Dambulla. Meg kell hát várni, míg vége a karanténnak, meg kell várni, míg eljutok a kolostorba, ahová reményeim szerint 15-én már mehetek is majd, s ott biztos lesz valaki, aki ért hozzá. Ha nem lenne, biztos lehet itt is kapni külső billentyűzetet: borsos lenne a beépítettet újra kicseréltetni …

▲

Hosszú, vagy másfél éven át ívelő, hol türelmes, hol türelmetlenebb várakozás előzte meg ezt az utat. – Tavaly (2020) már az év elején nem volt szabad kolostoroknak külföldről jövőket befogadniuk. Ez volt a helyzet Burmában, Thaiföldön és Tajvanon. Burma volt vágyaim netovábbja, mindenképpen oda akartam visszamenni egy új központba, ami kedvezőbb mikroklímájú helyen van, de nem lehetett.

Áthidaló megoldásként Olaszország kínálkozott. A terv – mondanunk se kell: ahogy azt Samuka képzelte! – az volt, hogy a tavalyi esős évszak kimenetelével mehetek tovább Ázsiába.

Hát persze! Burmába továbbra se lehetett menni – szerencsére, tehetjük hozzá, a katonai hatalomátvétel után öt hónappal –, Thaiföldre se, pontosabban túl bonyolult volt és túl költséges, így hát maradt Srí Lanka (ahová 2024 márciusáig érvényes tartozkodási engedélyem van), ám a római nagykövet(ség) nem reagált. Ebből kényszerű visszatérés lett november elején Magyarországra azzal, hogy márciusra csak jobbra fordul talán a helyzet, és akkor fel lehet végre kerekedni. Hát persze!

Hiába kaptam már április elején barátságos választ egy nagy központ apátjától Srí Lankáról: sehonnan se kaptam hivatalos helyről választ, míg végül jó helyre nem írtam, és akkor felgyorsultak az események.

Július elsején este nyolc után szállt fel a gép Isztambulba. Két óra repülés. Utoljára 2015-ben szálltam ott át; most még fáradságosabb és még több időt vesz igénybe, mivel alaposan kibővítették, s egyre nagyobbak a távolságok, amit bizony leginkább gyalogszerrel kell venni. Járvány ide vagy oda, utas minden – ha még nem is csúcsra járatott – mennyiségben. A szélrózsa minden irányából.

És most már tényleg mintha mindenüvé repülne a Türk Hava Yolları, a Török Légitársaság. Csak néztem az induló járatok kijelzőjét: Fokváros, Accra, Lagos … Seychelles … Caracas, Havanna … a már ismert közel-, közép- és távol-keleti (és persze európai, észak-, közép- és dél-amerikai célállomásokon kívül). Már Taipeibe is repülnek.

Hihetetlen utasforgalom, ami hely- és térigényes is. – A colombói gép (köztes leszállással a Maldív-szigeteken: 190 utas szállt ott ki) a D17-es állásból indult, ami a legutolsó volt. A nagy és elegáns központi térben irányjelző mutatta az utat, a nyíl alatt gyalogló figura ábrája a felirattal: 5’–13’. Mármint ennyi perc gyaloglás. És mozgójárda. Végtelennek tűnő távon. Éjnek évadján: egy felé járt már, ottani idő szerint. Úgy félúton szerencsére hátrahagyott kis kofferkuliba botlottam, így a kézipoggyászt nem kellett cipelni.

Még Pesten kaptam a fülest az egyik magyar alkalmazottól, hogy cseréltessem ki Isztambulban a helyet. Okos ötletnek bizonyult, mert bár azon a részen volt a leghidegebb, három ülés jutott nekem a legeslegutolsó sorban, vagyis tudtam jó néhány órát aludni. Helyi idő szerint

A gépen Malé után már csak hatvan utas maradt, a hátraévő út egészen rövid volt. Egyszerűen ment minden, főleg hogy a szerzetest általában Srí Lankán is soron kívül hívják. A csomag is hamar kijött, így összesen talán ha 35 percet vett igénybe az egész. Helyi idő szerint – Budapest + 3,5 óra – délután fél négyre járt már akkor. Minden rendben ment, különösebben senkit sem foglalkoztatott semmi.

A nevemet mutatva egy táblán már várt a sofőr védőöltözetben, s azonnal el is indulhattunk. Négy órát vett igénybe a bő 150 km-es út a nagy forgalom (és az itteni szerény kapacitású utak) miatt, bár igaz, egy helyen meg is álltunk rövid időre. Este nyolc előtt értünk ide, valahová Dambulla, Sigiriya, Habarana meg a Trincomalee-ba vivő főút környékére. Mindent egybevéve 24 óra utazás volt ez a lágymányosi lakásból a Sat Nam Village Eco-Hotel nevű barátságos szálláshelyre, melynek pillanatnyilag én vagyok az egyetlen vendége.

Ahogy az Srí Lankán leginkább dukál: sűrű, bujazöld, szép trópusi növényzet, rengeteg madár, pávák is, vadtyúk, ázsiai kakukk, kingfisher, szóval van itt minden! És boldogan szúrtam ki, amikor egy testes óriásmókus lendült át egyik lombkoronából a másikba. Ugyanígy örültem az első komótosan vonuló varánusz felbukkanásának is! És persze a mindenütt szaladgáló szürke, csíkos mókusok.

A szálláshely szerves része egy Csakra névre hallgató, barátságos fehér kutyus, valamint egy ugyancsak barátságos, örök simogatásigényes, Iszi (NEM a páli isi ’bölcs, látó’-ból, hanem az Isidoró-ból!) nevű fehér macsek, akikkel rögtön össze is barátkoztam.

Csend van, nyugalom. Jó levegő. A fogadtatás kedves volt, és Alba is mindent megtesz azért, hogy élete első szerzetes vendége mindent megkapjon, amire szüksége van. Hol ő főz egy nap, hol pedig Harshani, egy rokonszenves, helyi fiatalasszony. Vagyis spanyol(os) koszt is van, Srí Lanka-i is. Ez utóbbi sok ízes, gazdagon fűszerezett zöldségételt (curryt) takar, húst kevésbé, halat inkább. Trópusi gyümölcs, frissen, mézédesen.

Az első nap reggelén kivonult a helyi kórház mintát venni az első teszthez, aminek másnap reggel már el is küldték emailben az eredményét – negatív lett. A 11. és 14. nap között készítendő második teszt eredményétől függően adja majd csak meg a hatósági orvos az engedélyt a karantén elhagyására. Ez remélhetőleg e hó 15-én be is következik, és akkor – bízom benne! – át lehet költözni abba a kolostorba Kandy-től nem messze, Peradeniya szomszédságában, melynek nagytiszteletű apátja oly szeretetteljesen válaszolt a megkeresésemre még április elején.

Az élet itt szerencsére nem zajlik. Ez a jó, így a jó. És bár kiváló minőségű internetkapcsolat van, nem nyitogatom a világot. A Buddha szerint a világ amúgy is az, ami itt bent, a testben képződik le, itt bent van a világ – miközben szentül hisszük, hogy valahol ott kint van.

Lásd:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/09/azokrol-vilagokrol-roviden-buddha.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/09/ayam-vuccati-ariyassa-vinaye-loko-ezt.html

A két fix pont itt is adott: a reggeli ideje, az ebéd ideje. Minden egyéb nyitott, szabadon lehet az idővel gazdálkodni. Gyakorlásra is jut, bár távolról sem annyira, amennyi jó lenne, amibe belejátszanak a légköri viszonyok is: vagy lenyom valami, vagy nem – de ezt már jól ismerik velem kapcsolatban. Megpróbálok azon lenni, hogy az a bizonyos második, tudati tövis legalább ne tetézze a testi kellemetlenségek hatását, különösen a fejben. Mint már tudják, azon melegében döfi a maga tövisét a tudat a talpba, ahogy beleléptünk egy tövisbe.

Visszatérve a billentyűzet kérdéskörére: semmit sem tudok ígérni. Mármint hogy miként is működjön majd ilyen feltételekkel a személyre szabott, egyéni-egyedi kapcsolattartás.

Jó egészséget kívánok mindnyájuknak|-jatoknak! Épp most hallom Albától, hogy Spanyolországban 49 fok van. Hát nem csodálatos?

NB. A szálláshelyről felteszek képeket a Facebookba. Meg lehet nézni a Sat Nam honlapját is:
Sat Nam Village Eco Hotel Sri Lanka
(2) Sat Nam Village Eco-Hotel | Facebook

Szívélyes üdvözlet Srí Lankáról!
Szeretettel gondolok mindnyájukra|-jatokra.