♣
Azokról a világokról, röviden
A Buddha tanépítménye
nem kósza, ingatag, kétes – vagy bármilyen – elméletek összessége, hanem
empírikus: tapasztalati alapokon nyugszik. A Buddha nem elméleti buddhizmust
hallgatott valahol, hanem gyakorolt. Gyakorlattal kezdte.
Tapasztalással. A gyakorlataiban élte – tapasztalta – meg azokat a
törvényszerűségeket, azokat az egyetemleges természeti összefüggéseket,
melyekre ráébredt, s amelyeket 45 éves tanítói tevékenysége során feltárt,
kifejtett.
A „lehetséges világok
legjobbika” nem elmélet, nem modell, nem fantazmagória, hanem tapasztalati
alapokon nyugvó kitétel – ha tetszik, törvényszerűség.
A világ egy adott
pillanatban csak olyan lehet, mint amilyen éppen: és mivel egyidejűleg csakis
egyféleképpen lehetnek a dolgok, másféleképpen nem is lehetne, hiszen ezt az
adott pillanatban fennálló helyzetet, állapotot, state of affairs-t
bizonyos feltételek megléte váltotta ki, bizonyos kiváltó okok teremtették meg.
Valami egy adott pillanatban csakis olyan lehet, mint amilyet a kiváltó okok, a
körülmények, a feltételrendszerek együttese lehetővé tesz. Ha csak ezt tették
lehetővé (ilyet tettek lehetővé), mint ami van, más szóval ennél – az
éppen létezőnél – se rosszabbat, se jobbat nem tettek lehetővé, akkor az lesz a
legjobb, ami éppen és ahogyan van. Eltekintve itt attól, hogy a természet olyan
minősítéseket, mint ’jó’ vagy ’rossz’ nem ismer.
A Buddha nem
lehetséges világokon törte a fejét, hanem a fennálló világgal foglalkozott. Az éppen
fellelhető világgal, amit nem állt szándékában se megváltoztatni, se
megváltani. Megváltoztatni ugyanis egy valamit tudunk csupán, s az a valami itt
van bent, ha úgy tetszik, énbennem. És ha egyszer komolyan
nekiveselkedem, hogy változtassak magamon, rövidesen megtapasztalhatom,
mennyire nem vagyok képes önmagamon változtatni, nemhogy egy egész világon! – A
világnak önmagának kell változnia: az egyes egyéneknek kell változniuk ahhoz,
hogy maga a világ változzon.
A változáshoz és a
megváltáshoz – a megszabaduláshoz – megvan az út, el kell indulni rajta:
kinek-kinek önmagának. A Buddha útja – ami a vallási rendszerek között
egyedüliként a gyakorlat és a tapasztalás útja – egyértelműen le
van fektetve. Ez egy olyan út, amin közel 2600 éve haladnak a törekvők, és
csakis rajtuk áll vagy bukik, mire viszik: egyedül az egyes egyén a felelős
tulajdon megváltásáért, neki önmagának kell dolgoznia rajta. A Buddha
lefektette ezt az utat, mindent föltárt, nem tartogatott vélelmezett ezoterikus
tanításokat kiváltságos beavatottak számára. Nem. Ez az út mindenki számára
lehetőség, esély. Vagy élünk vele, vagy nem.
Ugyanakkor érdemes
felidézni: a Buddha „világ”-on (loka) nem okvetlenül azt értette, amit
mi értünk, de erről valamikor máskor majd bővebben.
]
No comments:
Post a Comment