♣ Azokról a világokról, röviden

A Buddha tanépítménye nem kósza, ingatag, kétes – vagy bármilyen – elméletek összessége, hanem empírikus: tapasztalati alapokon nyugszik. A Buddha nem elméleti buddhizmust hallgatott valahol, hanem gyakorolt. Gyakorlattal kezdte. Tapasztalással. A gyakorlataiban élte – tapasztalta – meg azokat a törvényszerűségeket, azokat az egyetemleges természeti összefüggéseket, melyekre ráébredt, s amelyeket 45 éves tanítói tevékenysége során feltárt, kifejtett.

A „lehetséges világok legjobbika” nem elmélet, nem modell, nem fantazmagória, hanem tapasztalati alapokon nyugvó kitétel – ha tetszik, törvényszerűség.

A világ egy adott pillanatban csak olyan lehet, mint amilyen éppen: és mivel egyidejűleg csakis egyféleképpen lehetnek a dolgok, másféleképpen nem is lehetne, hiszen ezt az adott pillanatban fennálló helyzetet, állapotot, state of affairs-t bizonyos feltételek megléte váltotta ki, bizonyos kiváltó okok teremtették meg. Valami egy adott pillanatban csakis olyan lehet, mint amilyet a kiváltó okok, a körülmények, a feltételrendszerek együttese lehetővé tesz. Ha csak ezt tették lehetővé (ilyet tettek lehetővé), mint ami van, más szóval ennél – az éppen létezőnél – se rosszabbat, se jobbat nem tettek lehetővé, akkor az lesz a legjobb, ami éppen és ahogyan van. Eltekintve itt attól, hogy a természet olyan minősítéseket, mint ’jó’ vagy ’rossz’ nem ismer.

A Buddha nem lehetséges világokon törte a fejét, hanem a fennálló világgal foglalkozott. Az éppen fellelhető világgal, amit nem állt szándékában se megváltoztatni, se megváltani. Megváltoztatni ugyanis egy valamit tudunk csupán, s az a valami itt van bent, ha úgy tetszik, énbennem. És ha egyszer komolyan nekiveselkedem, hogy változtassak magamon, rövidesen megtapasztalhatom, mennyire nem vagyok képes önmagamon változtatni, nemhogy egy egész világon! – A világnak önmagának kell változnia: az egyes egyéneknek kell változniuk ahhoz, hogy maga a világ változzon.

A változáshoz és a megváltáshoz – a megszabaduláshoz – megvan az út, el kell indulni rajta: kinek-kinek önmagának. A Buddha útja – ami a vallási rendszerek között egyedüliként a gyakorlat és a tapasztalás útja – egyértelműen le van fektetve. Ez egy olyan út, amin közel 2600 éve haladnak a törekvők, és csakis rajtuk áll vagy bukik, mire viszik: egyedül az egyes egyén a felelős tulajdon megváltásáért, neki önmagának kell dolgoznia rajta. A Buddha lefektette ezt az utat, mindent föltárt, nem tartogatott vélelmezett ezoterikus tanításokat kiváltságos beavatottak számára. Nem. Ez az út mindenki számára lehetőség, esély. Vagy élünk vele, vagy nem.

Ugyanakkor érdemes felidézni: a Buddha „világ”-on (loka) nem okvetlenül azt értette, amit mi értünk, de erről valamikor máskor majd bővebben.

]