Lesz ez még cifrább is! —

Arra gondoltam éppen,

kedves Mindnyájuk,

hogy ideje lesz újra bevezetni egy régi kedves kitételemet, amit még 2010 augusztusa előtt, világiként használtam a Bosnyák téri piacon Pesten, zárszó és búcsúzás gyanánt egy-egy jóízű beszélgetés után. Sok árust ismertem, többüket név szerint is, gyakran beszélgettünk, mindenféléről.

Csak hát nem egy beszélgetés kanyarodik el kedvezőtlen irányba. Ilyenkor kiváló megoldás ez a fajta lekerekítés, széles vigyor kíséretében:

"ANNYI BAJ LEGYEN! LESZ EZ MÉG CIFRÁBB IS!"

Szinte kivétel nélkül mindenki nevetett.

Jobbat amúgy se tehetünk: jót nevetni.

A hatalmasok nem szeretik, ha nevetnek rajtuk.

Meg kell tanulni újra nevetni: még az is lehet, hogy akarnokokat is el lehet űzni gurgulázó nevetéssel! Szinte hallom a fél országot önfeledten, vidáman, felszabadultan nevetni. Végre! — Muszáj, mert katarzis nélkül nem fog menni.

És meg kell tanulni jót nevetni saját nyomorúságunkon is. Jót mulatni azon, hogy milyen buták, milyen ostobák tudunk lenni, megvezetve, vakon!

Meg kell tanulni továbbá azt is, hogy a dolgoknak az a dolguk, hogy cifrábbak legyenek:

"LESZ EZ MÉG CIFRÁBB IS!"

Igen. Tessenek berendezkedni erre.

Annyi baj legyen! Lesz ez még cifrább is!

  

Holnap telihold: upószatha.

]