„Budai Úton magyarul”
Épp a minap volt ebben a blogban szó a tudat szennyeződéseiről, a kilészákról (kilesa), amikkel — akár tetszik, akár nem — minden egyes közönséges földi halandó tudata tele van, csak éppen ez a sokat emlegetett fránya nagy ego, az én, BIG ME nem akar tudni róla. Változó ugyanakkor, kiben éppen miből van több vagy kevesebb, és olyan is van, hogy valamelyik kilésza éppen szunnyad, de azért ott van, ott lapul, és bármikor előrobbanhat.
Úgy érzem, ez a mai bejegyzés akkor lesz igazán érthető, ha újra elolvassák a vonatkozó szöveget: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/atudat-szennyezodesei-ezvagyunk-mi.html
Nem kevésbé fontos a megértéshez, ha az alábbiakat is fölelevenítik, fölfrissítik, legelőször is a magunk szája íze és BIG ME témájában:
Kéretik ismét elolvasni a már-már klasszikussá avanzsáló cikket:
Nem árt, ha saját maguk tájékozódnak, mi is ez a Tan Szigete — vagy mi volt?! —, mi ez az alapítvány a háttérben (Dhammapada Alapítvány), továbbá hogy miként illeszkedik a Tan Kapuja Buddhista Egyház rendszerébe. Lásd tehát az alábbiakat:
A TKBE anyagában a közösségeket is szemügyre lehet venni.
A Dhammadípaszangha — a Tan Szigete Közösség — Facebook-oldala:
Ez a Facebook-oldal azért is érdemel itt és most, ennek a bejegyzésnek az összefüggésében külön, kiemelt figyelmet, mert megnyugtató a látvány, amit nyújt: az angol Ajahn Jayasaro fényképét látom — ő Thaiföldön él; ő írta meg Ajahn Chah (Ácsán Cshá) egyedülálló életrajzát, és ő az, aki fáradhatatlanul terjeszti a világban a tiszta Tant, a Buddha hiteles tanításait, minden felvizezés, minden sötét ideológiától mentesen —, alatta fekete-fehérben az angliai Amaravati kolostorban élő, angol Ajahn Dhammanando, aki éveken keresztül Bajnán töltötte az esős évszakot. Ez megnyugtatóan a thai erdei hagyomány, a Buddha, a Tan, Ajahn Chah, a Szangha, megannyi ígéret — és megannyi remény —, arra nézvést, hogy a magyar szélsőjobb beütéseit magukban és magukon hordozó, magukat buddhistaként aposztrofáló, intézményesült szerveződések ijesztő és lehangoló egyvelegéből messze kimagasló, a Buddha útja iránt elkötelezett Dhammadípaszangha állhatatosan tartja a frontot a mindent elárasztó szenny, a diṭṭhogha, ellenében.
Látok még gyönyörű thai Buddhákat a felvételeken ebben az ígéretes anyagban, látok nem kevésbé gyönyörű, más hagyományból jövő Buddhát, és látok (nem itthon élő) magyar szerzeteseket is a kiváló Farkas Pál társaságában — ez utóbbi úriember lenne az lényegében, aki a Dhammadípa motorja és lelke (nem abban az értelemben!), ő az, aki olyannyira szeretne Bajnára kolostort szerzetesek közösségével, ő az, aki annyira szeretne betagozódni az ún. thai erdei hagyomány kolostorainak nagy családjába:
https://forestsangha.org/ . És sok mindent tett ebben az országban, nemritkán az ár ellen úszva, a théraváda buddhizmus megismertetéséért, a történelmi, hiteles Buddha tiszta tanításainak terjesztéséért minden maszlag és katyvasz ellenére és ellenében.
A következő honlapon is szép, szívmelengető dolgokat fognak látni. Ebből a hagyományból jön az a bizonyos Ajahn Hiriko, aki Szlovéniában rendezkedett be, lásd:
Tisztelendő Hiriko is megfordult már Bajnán. Nem tudom ugyanakkor, ki lesz az a thai erdei hagyományból a jövőben, aki beteszi még oda a lábát, lesz-e még olyan, a Buddha útja iránt elkötelezett, tisztességes buddhista szerzetes, igazi, valójában buddhista tanító, aki hajlandó lesz még oda elmenni egyáltalán.
A Budai Úton magyarul, szkíta bölcsek, egyebek —
a megcsúfolása mindennek
Aki lelkesen és figyelmesen követi és olvassa ennek a gyarló szerzetesnek a blogbejegyzéseit, az talán emlékszik még arra az írásra, melyben egy meghökkentő piaci élményemről is volt röviden szó:
Ezen az ominózus veresi piacon adta értésemre egy kiváló ifjú ember, hogy a Buddha magyar volt, hiszen már a neve is — Buda — ezt támasztja alá, pontosabban bizonyítja. Én egy héttel később pedig én adtam az ő értésére, hogy nem, a Buddha nem magyar volt, hanem cigány, hiszen ugyanúgy Észak-Indiában született, indiai volt, mint a cigányság. — Ott helyben tisztáztuk is szépen, hogy ezt bizony nem szívesen hallgatja. — Ahol Buda lesz a Buddhából, ahol de-nagy-magyarok akarunk lenni, ott óhatatlanul is csorbul a másik: ott csak BIG ME sóderol meg erőszakoskodik.
Ott és akkor kénytelen voltam tudomásul venni, hogy nemcsak a magát Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség-nek nevező akármilyen formáció hivatkozik arra, hogy szkíta hagyományra is támaszkodik a buddhista hagyomány mellé (ezek szerint nem elég nekik a Buddha), de már a piacon is jelen van ez az ideológiai hulladék, a micchādiṭṭhi, a megvezetett, ostoba tudat szép reménységű végterméke. — Épp az imént találtam az egyik legígéretesebb kitételt, ami a mélymagyar valóság értelmi és etikai színvonalát, magas szintű érettségét volna hivatott világgá kürtölni:
Buddha a Szkíta Bölcs – Buddha Sakjamuni
Ez az ő ún. hagyományvonaluk: https://buddha-tar.hu/buddhizmus/tanitoink/hagyomanyvonal/
Az a különös itten, hogy bár igaz, nem mélyedtem el jobban a keresésben, de ennek a honlapnak angol változatában hiába kerestem a ’Scythian’ kitételt. Hát nem érdekes? Kifelé nem vállalom az ostobaságaimat? Csak befelé, hazafelé tudom eladni ezt a szennyeződést? Talán mert erre vevő igazán ez a sok nagy magyar? A tudatom tévhiteit? Micchādiṭṭhi? — Vagyis mégsem akarom világgá kürtölni, mert kifelé szégyellem? Ej, milyen ismerős ez is, de valahonnan máshonnan. —
A Buddhista Misszió Krisztus-bódhiszattvás, halhatatlanul réveteg merengései eltörpülnek mindezek — a szkíta bölcsek és a Bajnára tervezett elvonulást kínáló felhívás tartalma (lásd majd itt lejjebb: Budai Úton) — mellett, de azért érdemes felfrissíteni az ismereteket: https://buddhizmus.hu/hu/a-buddhista-ut/jezus-krisztus-buddhista-szemmel
Tessenek jól megnézni, mi van még ezen a szkíta vonalon, diszkréten, alig láthatóan, szinte szemérmetesen: 1%. Pénz. A maguk pénze, kedves olvasók: az adófizetők felajánlásai. Közpénz. Mivelhogy ez is állami emlőkön csüng, akárcsak a Tan Kapuja, a Buddhista Misszió, valamint azok a részben kétes vállalkozások, melyeket a TKBF anyagában megcsodálhatnak. Pénz ott is van, nem is kevés: https://www.tkbe.hu/egyszazalek . Egyebek között ezt olvashatják ezen az oldalon:
Tisztelettel tájékoztatjuk valamennyi kedves barátunkat, hogy Egyházunk javára 2019-ben, 23.954 fő, 140.816.539 Ft-ot, Alapítványunknak 1.611.410 Ft-ot, Főiskolánknak 915.850 Ft-ot, a Dhammapada Alapítványnak pedig összesen 70.624 Ft-ot ajánlottak fel magánszemélyek adójukból.
Tessenek ezen is elgondolkozni egy kicsit: ez az egyház befogadott egyház.
Lélek Rendje, Buda, Jézus, Magyar Hagyomány —
természetesen Magyar nyelven: tai-chi, szatipatthána, a lélek folyamatai, etc.!
Történt a minap, hogy elküldött nekem valaki egy felhívást. Ezt itt. Bajnára invitál minden érdeklődőt — nem a Tan Szigete Közösség, a Dhammadípaszangha, hanem a Tan Kapuja Buddhista Főiskola. Az a főiskola, ahol ún. buddhista tanítókat képeznek ki. Ezek az ún. buddhista tanítók azok, akik a hivatalos meghatározás szerint buddhista hittant tanítanak közoktatási intézményekben: általános iskolákban és gimnáziumokban.
Ez a Főiskola küldte szét tehát ezt a felhívást, amit az eddigi blogbejegyzések fényében talán nem is szükséges kielemezni: a mentális szennyeződések ígéretes iskolapéldája. Kilésza kilésza hátán, ostobaság ostobaság hátán, megvezetettség, hulladék megfejelve hulladékkal, kilesa és kāraṇḍava, szenny, sepredék, mocsok. — Ne lepődjön meg senki ezen a szóhasználaton, hiszen ez ugyanígy megvan a páliban is. Ne zavarjanak senkit se: a Buddha is élt velük bőven, a Buddha is használta őket, vö.: kāraṇḍavaṁ niddhamatha, kasambuṁ apakassatha, ’szabaduljatok ettől a mocsoktól, taszítsátok ki ezt a szemetet’ (AN 8:10). Aki a Buddha tanbeszédeit olvassa, az előbb-utóbb találkozni fog efféle kifakadásokkal. Senkinek se legyenek illúziói: ha szükségesnek látta, a Buddha igenis sértő, durva kifejezéseket használt — igaz, leginkább eltévelygő és kezelhetetlen szerzeteseivel szemben —, mint amilyen a moghapurisa is volt, lásd: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/01/vulgarbuddhizmus-krisztus-mint.html
Úgy le tudta teremteni az illetőt, hogy az nyelni sem tudott: a théraváda kánon szövegei tanúsíthatják, mennyire keresetlen tudott lenni a Buddha!
És ha már adva mindez, most már csak arra lennék én kíváncsi, mit tanítanak ezek az ún. buddhista tanítók — egész pontosan mégis mit tanulnak ilyen rendezvényeken? És mit tanulnak a nem kevésbé mélymagyarkodó főiskolán? Mit? Magyar hagyományt? Szkítát? Jézust? Lelket? Budát? (NB. De hogy mi szükség pont a portugál írásmód átvételére?) Mi az az emészthetetlen katyvasz, amit a tudatukba töltenek? Vagy akár ők maguk is töltögetnek szépen, tulajdon tudatukba, hála a vulgárbuddhista, ezo-spiri ponyvának, ami mindent eláraszt.
És mit fognak majd tanítani? Mi az az ideológiai kāraṇḍava, amivel közintézményekben butítják ennek az országnak a fiatalságát? Közpénzekből?
Csak nem távozni készül a Tan a Tan Szigetéről…?
Ezek szerint száműzik a Tant a Tan Szigetéről? Marad a sziget, csak éppen nem abban a pozitív értelemben, amelyben a Buddha használta: egy sziget az a hely lenne a világtenger közepén, ahol menedéket találok hajótöröttként, s egyetlen menedékként a Tant, a Dhammá-t, ami ugyanakkor arra buzdít, hogy én legyek a magam menedéke és megváltója, ha egyszer ez a menedék is, a megváltó is itt bent van: attā hi attano nātho… — Ez is elhangzott már, nem is egyszer.
Van ám azonban egy szigetnek (insula, isola) más jelentésárnyalata is: az elszigeteltség, az izoláció, az izoláltság. Hogy a Tantól megfosztott dípa, ’sziget’ azt jelenti majd: a Buddha útja, a tiszta és hiteles Tan ellenében létezem ezen a nagybetűs Magyar, mélymagyar szigeten, a végeken, ostobán, megvezetve, tudatlanul, elszigetelve raison-tól, elszigetelve az ész, az értelem világosságától (az is dīpa a páliban, mármint a lámpás), elszigetelve mindentől a feneketlen sötétség szigetén. Megy a Tan, marad a Dípa — elszigetelt szigetnek, nem lámpásnak! — Ez a Bajnára készülő rendezvény nem a Tan, nem a Buddha útja, ez egy szokványos, jó alaposan megvezetett, határtalanul és kilátástalanul ostoba (mogha) tudat a maga minden szennyével, kilészájával, egy olyan tudaté, ami már a Buddhát sem tűri meg, hiszen proto-magyar Budát csinál belőle, amit ezeken az eszement tájakon éppúgy lehet, mint a Buddháról bárt és gyorséttermet elnevezni, büfét, ha egyszer annyira kelendő mint márkanév! Superbrands! Jézusnak nem talált még senki valami ígéretesen hangzó magyar megfeleltetést, igazolandó magyar mivoltát? És miért nincsen, már megbocsájtassék, Szűz Mária tejivó? Ha egyszer van olyan helye a világnak, ahol kis üvegcsékben árulják a jámbor turistáknak? Mármint Mária tejét. — Kávézó az iszlám prófétáihoz? Valami fatvától félnek netán? — Az emberi ostobaság járja haláltáncát, világszerte, és ostobaságától és megvezetettségétől nem látja az ember a napórán a feliratot: una vestrum ultima mea, nem hallja, hogy memento mori!, és nem érti azt se, hogy maraṇaṁ me dhuvaṁ.
Keresem a Buddhát, keresem a tiszta, hiteles, eredeti Tant, a Dhammá-t, és keresem Ácsán Cshát, igen, keresem a thai erdei hagyomány tiszteletreméltóbbnál tiszteletreméltóbb nagy tanítómestereit, kiválóságait, de csak kilészákat látok itt, ideológiai szennyet — ez lett a Tan Szigetéből? Ez lesz a Tan Szigetéből? Távozik a Tan a Tan Szigetéről? Menekül? Tanmentes sziget lesz belőle? A Három ékesség, valamint a thai erdei hagyomány, Ácsán Cshá, Ácsán Szumédhó és a többiek nagyobb dicsőségére? Pálfordulás?
Szádhu, szádhu, szádhu mindannyiuknak! —
]
A felvételek forrása a Tan Szigete Közösség Facebook-oldala.
Az első képen, középen, a Nagytiszteletű Ajahn Dhammanando, tőle kettővel jobbra, sárga pólóban, Farkas Pál.
A középső képen jobbra az Ajahn Farkas Pállal.
A harmadik felvételen két magyar (ill. az egyikük legalábbis az) szerzetes Farkas Pál társaságában.
Mindhárom fotó évekkel ezelőtt készült.
•••
No comments:
Post a Comment