Fehér Magyar Rend a Tan Szigetén —

Lesz ebből Bajnán buddhista kolostor?

Bajnán nem lesz kolostor. —  Ennek két fő oka van. Az egyik: a thai erdei hagyo­mány szel­le­mi­sé­gé­vel, a Buddha, to­váb­bá a théra­váda hagyo­mány kima­gasló mes­terei­nek esz­mei­sé­gé­vel és egye­dül­álló örök­sé­gé­vel egyál­talán nem egyez­tet­hető össze, hogy bárki bárki­nek a nyo­má­sára olyan em­ber ren­del­ke­zé­sé­re bocsás­sa a Tan Szi­gete Közös­ség bajnai létesít­ményeit, aki egyér­tel­műen olyan né­ze­te­ket vall, ami­lye­nek­nek a buddh­izmus háza tája semmi, de semmi ker­esni­való­juk nin­csen. Ak­kor se, ha „je­len­tős tá­mo­ga­tóink” között szere­pel, nevesítve, már­mint a Tan Szi­gete hon­lap­jának ta­nú­bi­zony­sá­ga szerint.

Úgy értesültem, hogy ez az ember az ún. Fehér Magyar Rend egyik alapító tagja. Blog van ehhez: http://fehermagyarrend.blogspot.com/search/label/Feh%C3%A9r%20Magyar%20Rend A szö­ve­ge­zé­se, ma­gyar nyelv­hasz­ná­lata és az esz­mei­sége ugyan­az, mint a kör­levé­lé, amit a Tan Ka­pu­ja Budd­hista Fő­is­ko­la kül­dött szét, lásd: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/hova-lett-tan-tan-szigeterol-budai-uton.html

Érde­mes beírni a Google kereső­abla­kába, hogy „fehér ma­gyar”, mire ezt adja ki: „fe­hér ma­gyar ra­di­cal hun­gary”, és olyan lélek­emelő, min­den bizonnyal a leg­neme­sebb fele­ba­ráti sze­re­tet hir­de­tő for­má­ció­kat, moz­gal­ma­kat le­het rög­vest látni, mint WHITE PRIDE és ha­son­lók.

Ne mos­sa ke­zeit senki azzal, hogy de ké­rem ez a pá­los­ren­diek­re akar itten rí­mel­ni, mert ezt a masz­la­got nem ve­szi be senki: „fehér magyar” a mai szél­ső­jobb Ma­gyar­or­szá­gán azt je­len­ti, hogy nem ci­gány, nem zsi­dó, nem arab, nem af­ri­kai — és magá­tól ér­tető­dően nem is me­leg, nem lesz­bi­kus, nem kom­mu­nis­ta, nem ate­ista, nem ez és nem az, vagy­is ki­zár, ki­re­keszt, meg­bé­lye­gez min­dent és min­den­kit, aki a vé­let­len foly­tán nem ré­sze­sül­he­tett a kegy­ből, hogy fe­hér­nek és ma­gyar­nak, to­váb­bá ke­resz­tény­nek, he­te­ró­nak, szél­ső­jobb­ol­da­li­nak, egyéb­nek szü­les­sen, és kö­szönet­tel nem kér szé­pen eb­ből a las­san hi­va­ta­los ál­la­mi esz­me­rend­szer­ré hí­zó szel­le­mi té­boly­dá­ból.

Magyar emberré válás, Buda Magyar tanítványai, Szent Korona és egyéb, amit hir­det — biz­tos, hogy pont Baj­nán kell ilye­ne­ket hir­det­nie? Vagy bár­hol, ahol a budd­hiz­mus len­ne leg­alább­is pa­pír­for­ma sze­rint ott­hon? Meg egy­ál­ta­lán. — Amúgy nem ezek­kel a mély­ma­gya­rok­kal meg za­va­ro­sabb­nál za­va­ro­sabb öt­le­teik­kel van a leg­na­gyobb baj­, ha­nem az­zal, hogy er­re igény van, hogy en­nek az ideo­ló­giá­nak ke­let­je van, de ez már az or­szág ép­pen ha­tal­mon lé­vő fe­le­lős ve­ze­tői­nek ci­ni­kus és vég­ze­tes tör­té­nel­mi fe­le­lőt­len­sége. Mint­ha nem az ef­fé­le po­csék ideo­ló­giák tet­ték vol­na tönk­re ezt az or­szá­got tör­té­nel­mi táv­la­tok­ban, so­ro­za­to­san, év­szá­za­do­kon át. Aki nem ol­vas­ta vol­na ed­dig Cser­nok Atti­la ra­gyo­gó köny­vét, an­nak csak aján­la­ni tu­dom:

https://moly.hu/konyvek/csernok-attila-a-komaromi-pontonhid

Bajnán nem lesz kolostor. — Az egyik okot már tisztáztuk. A másik ok nem kevésbé nyomós.

Eh­hez meg kell nézni a https://www.tkbe.hu/bemutatkozas hon­lapot, a Tan Ka­pu­ja Budd­hista Egy­ház anya­gát. A közös­ségek legördülő listáján szerepel a Tan Szigete Közösség, azaz a Dham­ma­dípa­szan­gha, míg az intéz­mé­nyek sorában „Bajna Budd­hista Ok­ta­tá­si, Kul­tu­rá­lis és El­vo­nu­lá­si Köz­pont” lát­ha­tó. És, bár­milyen kü­lönös, a Dham­ma­pa­da Ala­pít­vány, ami lé­nye­gé­ben nem egyéb, mint Bajna = Dham­ma­dí­pa­szan­gha = Elvo­nu­lá­si Köz­pont (az­az az „egy­ház”). Hon­lapja, http://dhammapada.hu/, büsz­kén hir­de­ti, hogy „Thé­ra­vá­da budd­hiz­mus Magyar­országon”.

Szerve­zetileg Bajna há­rom­szo­ro­san a TKBE „fog­lya”, hiszen a hát­tér­ala­pít­vány is, ma­ga a Kö­zös­ség is, és még az el­vo­nu­lá­si köz­pont­ként fun­gá­ló Baj­na kü­lön is az „egy­ház” ke­be­lén be­lül lé­te­zik és mű­kö­dik (az ál­la­mi em­lők kö­ze­lé­ben). Nyil­ván meg­van en­nek is az oka. Az „egy­ház” ugyan­ak­kor dek­la­rál­tan a ma­hā­yāna — ami mel­les­leg nem ’Nagy Út’ jelentésű — ha­gyo­má­nyait kö­ve­ti, már­pe­dig thé­ra­vá­da ha­gyo­mányt kö­ve­tő ko­los­tor egy­ál­talán nem ta­go­zódhat be olyan in­téz­mény­be, mely­ben a mahā­yāna a „fő­nök”: thé­ra­vá­da ko­los­tort nem fel­ügyel­het nem thé­ra­vá­da in­téz­mény, olyan pe­dig, mint ez a mes­ter­sé­ges, „egy­ház” né­ven tény­kedő, in­téz­mé­nye­sült, köz­pén­zek­ből élő szer­ve­ző­dés az­tán meg még annyira sem, hi­szen bár hagyo­má­nyok­ra hi­vat­ko­zik, ő ma­ga vég­képp nem ha­gyo­mány, már csak a tarka­barka egy­ve­leg okán sem, amit ala­pí­tása óta egy­be-, to­váb­bá át- meg át­gyúrt. Ma­ga ala­pí­totta „egy­ház” ez, s mint ilyen el­fo­gad­ha­tat­lan a thé­ra­vá­da szá­má­ra, ahol nem szo­kás, hogy fel­lel­ke­sült ma­gán­sze­mé­lyek fog­ják ma­gu­kat, oszt’ egy­házat ala­pí­ta­nak. Nem meg­ve­ze­tett, nem­rit­kán drog­füg­gő vagy al­ko­ho­lis­ta, vi­lá­gi él­ve­ze­tek­ben lu­bic­ko­ló lai­ku­sok ke­zé­be va­lók a budd­hiz­mus dolgai a vi­lág­ban, ha­nem az erre hi­va­tott szer­ze­tes­ség, a Szan­gha fel­ügye­le­te alá. A Buddha így lát­ta jó­nak, csak hát per­sze az os­to­ba, meg­ve­ze­tett nyu­ga­ti em­ber fe­lül­ír­ja ma­gát a Buddhát is, ha ép­pen ar­ra szottyan ked­ve. (Lásd a „vul­gár­budd­hiz­mus-cso­ma­got”: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/01/vulgarbuddhizmus-utmutato.html )

Való­di ha­gyo­mány ez­zel szem­ben a tör­té­nel­mi Buddha ere­de­ti, tisz­ta és hi­te­les útja a ma­ga sze­rény 2600 évé­vel.

Egy­ál­ta­lán nem az én dol­gom, még­is fel­me­rül ben­nem a kér­dés, va­jon nem kel­le­ne vég­re el­dön­te­ni, me­lyik a jobb, egy meg­en­ged­he­tet­len esz­mei­ség­gel szim­pa­ti­zá­ló, ma­gát budd­his­tá­nak ne­ve­ző „egy­ház” ha­lá­los öle­lé­se, vagy pe­dig a Buddha tisz­ta szel­le­mi­sé­ge? Bör­zsöny út­ca, vagy Ama­ra­va­ti? — Az én dol­gom azon­ban em­lé­kez­tet­ni ar­ra, hogy a Buddha „há­zon be­lül” sem­mi­fé­le dok­tri­ná­lis vagy ide­oló­gi­ai de­vi­an­ciát nem tűrt, tel­je­sen ma­gá­tól ér­te­tő­dő­en, mint ahogy Krisz­tust is rö­vid úton ki­tes­sé­kel­te vol­na a tan­épít­mé­nyé­ből. — Egy budd­hista in­téz­mény­nek nem az a fel­ada­ta, hogy a szél­ső­job­bal bár­mi­fé­le kö­zös­sé­get vál­lal­jon, akár su­ba alatt, meg­té­veszt­ve jó­hi­sze­mű tá­mo­ga­tói­t.

Vala­hol azért per­sze ezek az urak is fi­nom úri­em­berek lát­sza­tát sze­ret­nék leg­alább kel­te­ni: a most pén­tek (14-e) es­té­től va­sár­nap (16-a) dél­utá­nig tar­tó, Baj­ná­ra meg­hir­de­tett ren­dez­vény­nek se­hol sem­mi nyo­ma, már­mint a köz szá­má­ra lát­ha­tó he­lyen nincs nyo­ma: sem a Tan Szi­ge­te, sem az „egyház”, sem pe­dig az Ala­pít­vány anya­gai­ban. Ugyan­ak­kor a Fő­is­ko­la küld­te szét a fel­hí­vást, mint lát­ha­tó volt az e hó 9-én kelt blog­be­jegy­zés­ben. És hiá­ba van a Fő­is­ko­lá­nak rek­to­ra, dik­tál­ni az egy­ház­atyák dik­tál­nak, de ezt már ko­ráb­bi rek­to­rok is meg­ta­pasz­tal­hat­ták, sa­ját bő­rü­kön, lásd pl. a már va­ló­ban klasszi­kus írást, ami olyan, mint egy klasszi­kus re­gény, amit új­ra meg új­ra elő kell ven­ni el­ol­vas­ni:

https://magyarnarancs.hu/belpol/szakadas_a_buddhista_foiskolan_-_hungarikum-72009

Szí­vós klasszi­kus: még csak ronggyá sem lehet olvasni! —

Ide­je len­ne színt val­la­ni, mit akar­tok: be­ta­gol­ni ne­tán a Fehér Magyar Rend meg­vál­tó­je­lölt­jeit az „egy­ház”-ba, vagy szé­pen meg­is­mer­ked­ni vég­re a Buddha tiszta, hi­te­les ta­ní­tá­sai­val min­den­fé­le ezo-spiri pót­cse­lek­vés nél­kül — le­gyen az bár­mi­fé­le harc­mű­vé­szet (ve­re­si „pia­ciul” vala­mi jó agresszív cucc), ájur­vé­da, jó­ga, csak­ráz­ga­tás és más, oda nem va­ló do­log. Ide­je len­ne 30 év után meg­ta­lál­ni az igaz Buddhát, és ide­je len­ne nyíl­tan és nyil­vá­no­san, egész egy­ér­tel­mű­en és a leg­ha­tá­ro­zot­tab­ban el­ha­tá­ro­lód­ni min­den olyan ideo­ló­giá­tól és hir­de­tő­ik­től, min­den olyan al­jas és gyil­kos esz­mei­ség­től, ami­vel egy ma­gát budd­his­tá­nak ne­ve­ző in­téz­mény nem azo­no­sul­hat. Tisz­ta lelki­is­me­ret­tel csak­is ak­kor ne­vez­he­ti­tek ma­ga­to­kat budd­his­ták­nak, ha szám­űzi­tek so­rai­tok­ból már a su­nyi szim­pa­ti­zán­so­kat is, akik a megve­ze­tett nyil­vá­nos­ság vi­gyá­zó sze­mei elől gon­do­san el­rejt­ve kül­dik szét a fel­hí­vá­su­kat egy olyan ren­dez­vény­re, mint ami­lyen Baj­ná­ra ké­szül ép­pen. Ide­je budd­his­ta „egy­ház”-ként vég­re fel­lép­ni a szél­ső­jobb­ol­da­li té­boly egy­re ri­asz­tóbb tér­nye­ré­sé­vel szem­ben hall­ga­tó­la­gos meg­tű­ré­se és a szín­fa­lak mö­göt­ti tá­mo­ga­tá­sa he­lyett. Ez min­den budd­his­tá­nak ku­tya kö­te­les­sége!

Sze­ret­nék ehe­lyütt egy­ben ar­ra is em­lé­kez­tet­ni, hogy egy budd­his­ta in­téz­mény nem együtt úszik a vi­lág min­den mocs­ká­val és szennyes ár­já­val, ha­nem szem­be­megy ve­le, ha egy­szer a Buddha út­ja pa­ṭi­so­ta­gā­mī, szem­be­megy az ár­ral: ez a Buddha taní­tásai­nak alfá­ja és ome­gá­ja, itt kez­dő­dik a budd­hiz­mus.

Né­zem ezt a vi­szony­lag új TKBE-hon­la­pot. És egy­szer csak vil­lám­ként ha­sít a tu­da­tom­ba: na de ho­vá lett a Dzsaj Bhím? Hová lettek a Tigri­sek? Ho­vá sin­kó­fál­tá­tok őket? Hol van Dr. Ámbedkár? És mi van a he­lyü­kön a fel­so­rolt kö­zös­sé­gek kö­zött? Van még va­la­mi kö­ze a lé­te­ző ma­gyar­or­szá­gi budd­hiz­mus­nak a Dzsaj Bhím moz­ga­lom­hoz és a cso­dá­la­tos Dr. Ámbed­kárhoz?— A Dzsaj Bhím­nek ön­ál­ló hon­lap­ja van: http://www.dzsajbhim.hu/ — 2010 előtt még lát­vá­nyo­san je­len vol­tak ezek az iga­zá­ból budd­his­ta kez­de­mé­nye­zé­sek.

Jo­go­tok ak­kor lesz a „buddhista” ki­té­telt hasz­nál­ni, ami­kor egy­ér­tel­mű­en el­ha­tá­ro­lód­tok és még an­nál egy­ér­tel­műb­ben is el­íté­li­tek eze­ket a hib­bant, gyil­kos ide­oló­giá­kat, amik már épp ele­get bi­zo­nyí­tot­tak a tör­té­ne­lem­ben: csak ta­nul­ni kel­le­ne be­lő­le, de ah­hoz nem fű­lik a fo­ga­tok. Az „egy­ház” ki­té­tel hasz­ná­la­tá­ra ugyan­ez áll, akár tet­szik, akár nem. Egy­ház = ecclesia, ami nem szél­ső­jobb esz­mék­ről szól, ugye­bár. Nem vagy­tok se buddhisták, se „egy­ház” mind­ad­dig, amíg ez az egy­ér­tel­mű ál­lás­fog­la­lás nem hang­zik el. És ak­kor majd va­ló­ban hi­te­le­sek lesz­tek budd­his­ta­ként is, „egy­ház”-ként is.

A Buddha se nem már­ka­név, se nem já­ték­szer — ezt is tu­do­má­sul kel­le­ne ven­ni egy­szer. Se a szél­ső­jobb já­ték­sze­re nem le­het, se min­den­fé­le ideo­ló­giai katy­vaszt ka­var­ga­tó tár­sa­sá­gé nem le­het.

▲▲▲

A buddhákból amúgy nem is a buddhák érdekesek — esetünkben a mi világ­kor­sza­kunk hi­te­les, tör­té­nel­mi Budd­hája —, hanem a Dham­ma, a Tan, amire mind­egyi­kük rá­éb­red, amit ön­ma­guk­ban meg­va­ló­sí­ta­nak. Vagy úgy is meg lehet fogal­mazni, hogy amire ott bent, ma­guk­ban rá­buk­kan­nak a ke­re­sé­sük út­ján. A Dham­ma te­hát a lényeg, ami akkor is itt van, akkor is fenn­áll, ha ép­pen meg­je­le­nik egy buddha a vi­lág­ban, és ak­kor is, ha éppen nem, lásd: Up­pā­dā­sut­ta (AN 3:136). A Föld ak­kor is mo­zog, ha va­la­mely esz­me erősza­kos szó­szó­ló­ja azt har­sog­ja, hogy nem.

A Buddha feltárta tövényszerűségek értelmében minden mulandó, min­den vál­to­zik, és min­den tá­vo­zik, és így egy nap vál­toz­nia és tá­voz­nia kell minden ideo­lógiai rend­szer­nek is. Más kér­dés, hogy egy ilyen fo­lya­mat mennyi időt vesz igénybe, és megint más kérdés, hogy mennyi em­beri szen­ve­dés és vér­ál­do­zat szük­sé­ges ah­hoz, hogy ér­de­mi vál­to­zás kö­vet­kez­hes­sen be. En­nek a vál­to­zás­nak rá­adá­sul úgy kell be­kö­vet­kez­nie, hogy maga a rend­szer akarja a válto­zást, belső in­dít­ta­tás­ból, a vál­to­zás szán­dé­ká­tól ve­zé­rel­ve. Nem ép­pen az jel­lem­zi az ostoba, megveze­tett tuda­tot, hogy hagy­ná ma­gát ész­ér­vek­kel vagy til­ta­ko­zó ak­ci­ók­kal meg­győz­ni. A szél­ső­jobb egyet­len érv­rend­sze­re az erő­szak és a gyi­lok, ami kül­ső be­ha­tás­ra nem fog vál­toz­ni, pon­to­sab­ban nem úgy fog vál­toz­ni, aho­gyan azt mi kép­zel­jük és re­mél­jük, fel­gyor­sí­ta­ni azon­ban két­ség­kí­vül le­het min­den fo­lya­ma­tot. És ak­kor már meg­ér­te a ve­sződ­sé­get. Ha a Tan Ka­puja Budd­hista Egy­ház hajlan­dó végre a Buddha tisz­ta esz­mei­sé­ge és az em­be­ries­ség esz­mé­je mel­lett nyil­váno­san hitet ten­ni, ak­kor talán a szél­ső­jobb is le­tesz idő­vel a ma­gyar­or­szá­gi budd­hiz­mus kisajátításáról em­ber­te­len, alan­tas, san­da cél­ja­ira.

Sabbe sattā bhavantu sukhitattā.

 ]