Örkény kísért: egy­perces és groteszk

Drága Cousin-ji,
cher,

ez már csak így lesz, amíg én ma­gam nem távo­zom! 😊 Neveze­tesen hogy ez is el­megy, az is, és a végén senki sem lesz már, aki. Kedves az emlé­kem nekem is, szelíd, rokon­szen­ves ember benyo­mását kel­tette. Elment. Évek­kel ez­előtt – írod. Bízom benne, hogy jó helyre került, jó volt az újabb születés!

És ezt a nyug­díjas nyo­mor kité­telt sem értem – ennyi­re kevés lesz? Tudod, a Buddha min­dig azt mondta, ami­kor a jövőt firtat­ta valaki, hogy az még nincs itt. Nem ért ide, appat­tañca anā­gataṁ. Anyács­ka leg­inkább azt mondo­gatta, hogy meg is kell érni. És Te is ezt írod: „ha meg­érem”. – Így, hogy egyes szám első sze­mély­ben hasz­nálod, kikí­ván­kozik belő­lem egy régi jó repli­kám. Igaz, nem erre, hanem arra, ami­kor azzal jött ne­kem egy jó idős ember, hogy „hol le­szek én már akkor!” – Én: „Maga csak ne re­mény­kedjen!” 😊 Majd­nem min­denki neve­tett eddig rajta! Ha egy­szer nem­rit­kán a ma­gunk nyomo­rúsá­gán tu­dunk a leg­job­ban nevetni.

Erre nem emlé­kez­tem. Már­mint hogy Dani 70 volt, ami­kor bevé­gezte. Szegény, csú­nyán végezte. (Most meg Nándi ug­rott be: hogy ő is.) És arra is emlék­szem, hogy írtad, vona­ton vitted haza a ham­vait Buka­rest­ből egy táská­ban. Én Micit villa­mos­sal vittem haza egy torta­szál­lító doboz-szerű­ség­ben, amibe a temet­ke­zési iroda tette az urnát. Felszáll egy isme­rős, ár­tat­lan mo­sollyal az arcán rákér­dez a tor­tára, de ne tudd, hogy meg­döb­bent-meg­rémült, ami­kor közöl­tem vele, hogy nem torta van benne, hanem Mici! Anyács­ka a háta­mon volt: az ele­gáns mázas cserép urna a háti­zsák­ban uta­zott haza 13 hónap­pal később. És akkor már a tortás do­bozt nem fogad­tam el.

Azok az aradi sírok… ’15 nyarán vol­tunk ott, egész pon­tosan július 3-án, hogy más­nap Nagy­várad­ra vona­toz­zunk meg­keresni az Ull­mann-házat. Anyács­ka 100. szüli­nap­ján.

Szeretettel:
Bhanté Vilásza

▲ 

2015. július 3-án Aradon, a temetőben
Pistával, aki nincs már.

Introducing Bhante Vilāsa: A life’s stages

I am a Theravada Buddhist monk, monk’s name: Bhante (Venerable) Vilasa [Bhante Vilāsa] – also, Luangta Vilāsa –, lay name: István J. Schütz, that is, István János Schütz. I was born on 25 August 1954, under the zodiacal sign of Virgo, in Budapest, Hungary.

I received my higher ordination (upasampadā) as a monk on 31 January 2013 at Shwe Oo Min Dhamma Sukha Tawya Yeiktha, Mingaladon Township, Greater Rangoon (Yangon), Burma. I thus have, as of June 2023, ten vassa, i.e. rains. On grounds of seniority I am, therefore, a thera (or: therabhikkhu), a so-called ”elder”.

I have since stayed in diverse monasteries and meditation centres in Burma, Thailand, Sri Lanka, Malaysia, Hungary and Italy, and tried, due to health reasons, to return to my home country during the years 2016 through 2020. Between end-July 2018 and 13 March 2019, I was one of the then two resident monks at the official Thai temple Wat Thai Rattana­pra­teep (วัดไทยรัตนประทีป) in Budapest. See: https://www.facebook.com/vilasa.bhante.3 . (The official website of the temple https://watthai.hu is no longer available.) — Since 2 July 2021 I am in Sri Lanka again.

In lay life, I had two professions. I was trained as a bookseller two times in my life: in Hungary, 1978, and in Germany (West), 1988–1989, specializing on book imports. After more than seven years in Germany between 1983 and 1990 I returned to Hungary where, by 1992, I set up a tiny enterprise importing and selling books from three continents. The company was shut down 2004.

I pursued university studies as well. From 1991 onward, German studies at ELTE University, Budapest, along with Tibetan studies at the same, whereas I was forced to quit latter owing to a lack of time. M.A. in German, 1999. Thesis on tense and aspect in Icelandic and German, see: https://books.google.hu/books/about/Zeit_re_produktionen_Zeit_re_konstruktio.html?id=CwfFwQEACAAJ&redir_esc=y

Following areas were covered in linguistics during my German studies, both lectures and seminars, as well as by way of individual study and research:

morphology, lexicology, semantics, prototype semantics, (bilingual) lexico­graphy, syntax, valency theory, ergativity, grammati­calization, language change, historical linguistics, the history of German, (bilingual) phraseology, phonetics and phonology, tense and aspect, and (language) typology.

 – In the meantime, Icelandic studies at the University of Iceland (Háskóli Íslands), 1993 through 1995, concluding with a B.Ph.Isl., the equivalent of a B.A. – http://sagnagrunnur.com/scholarly-work-on-folk-legends/ see under ’Schütz.’ – In actual fact, I had stayed in Iceland 1977 for the first time, and was enrolled as a student, only to return to Hungary shortly afterwards.

Finally, already as a monk, I pursued Buddhist studies – 22 lectures weekly, in nine subjects, Pāli and Burmese included, at the Inter­national Thera­vāda Buddhist Missionary University (ITBMU), Rangoon/Yangon, Burma, in the academic year 2013–14, leaving with a Diploma in Buddha-Dhamma [Dip. (B.Dh.)].

Language skills
• Native language: Hungarian.

• Second language: German. Also the medium of earlier scientific activities. – Limited under­standing of Dutch and Flemish in writing.

• Third language, as well as main area of study and academic research, further, that of translation work and teaching at university level: Icelandic, both Modern and Old Icelandic (Old Norse). – Passive Faroese, that is, reading. – Further, reading skills, depending on text type (and: genre), in Danish, Norwegian and Swedish.

• Fourth language: English. At an advanced level.

• Japanese, both written and spoken; at present, at a lower inter­mediate level, owing to a lack of practice.

• Some French, mostly passive knowledge, the reminiscences of secondary school studies. – Limited understanding of Italian in writing.

• Turkish at everyday conversational level, limited though on grounds of modest vocabulary; a general understanding of the grammatical structure of the language.

• Finnish: by now at a very, very modest level, owing to a lack of practice; an understanding of the grammatical structure of the language.

• Burmese: after intensive individual studies, Burmese course at ITBMU; low level daily interaction, modest vocabulary; reading and writing skills. A general idea of the structure of grammar.

• Pali: intensive studies at ITBMU, lower intermediate level – also active, thanks to all those exercises, translation from English included! – During my Tibetan studies, I attended a basic course in Sanskrit and Buddhist Hybrid Sanskrit, resp.

• Thai: mostly in speech, everyday situations; modest vocabulary, minimal grammar; with a command of the writing system. Basic understanding of the typology of the language.

• Tibetan (classical): by now, just the capability of low-speed reading and writing remained to a very modest extent.

• Russian: was the subject of my choice for the final examination at secondary school back in 1973. Hardly any opportunity to use it for fifty (!) years by now: buried in the deepest layers of memory. Anyhow, reading and writing skills of Cyrillic script is still there. – Same applies to Greek script.

• Devanāgarī script: for identification purposes.

• Sinhalese script.

Teaching activities
• Icelandic language and culture, also, translation workshop, between 1992 and 1999, at the Dept. of Scandi­navian Studies, ELTE University, Budapest. – One term at Eötvös Collegium, 2006–2007, see: http://honlap.eotvos.elte.hu/wp-content/uploads/2007/05/skandikurzusok.pdf

• Reading Theravāda / Pāli Buddhism in German: seminar, one term (autumn 2006), on behalf of Dharma Gate Buddhist College (A Tan Kapuja Budd­hista Főiskola), Budapest.

• Buddhism: Questions and Answers, on a daily basis for foreign volunteers at ThaBarWa Taya Yeiktha Centre in Thanlyin, Burma, 2017.

• English for Burmese monks, all levels, at Mettā­nanda Sāsana College of Nga Kyan Pyan Thathana Yeiktha, Rangoon/Yangon, Burma, 2017.

• English for Indian and Sri Lankan monks and novices at Dharmā­yatana, the training centre of Nā Uyana Forest Monastery and Meditation Centre, Sri Lanka, 2019.

Scientific work
• Compilation and publication of a handbook of Icelandic declensions under the title Izlandi alaktan / Íslensk beygingar­dæmi, 1994, along with a textbook of Modern Icelandic for university use (Sæmundur á selnum, ’S. on the Seal’), distri­buted in photo­copies, see: http://english.arnastofnun.is/page/kennslub_ungverska_en

further: https://books.google.hu/books/about/S%C3%A6mundur_%C3%A1_selnum_tilraunakennslub%C3%B3k.html?id=w5LQwQEACAAJ&redir_esc=y

• Icelandic university thesis as a work of basic research on Icelandic folk legends (more exactly, the forms of appear­ance of the devil), see: http://sagnagrunnur.com/scholarly-work-on-folk-legends/ under ’Schütz’; an abbrev­iated version in German appeared in: „swer sînen vriunt behaltet, daz ist lobelîch“ – Festschrift für András Vizkelety zum 70. Geburtstag, 2001, see:

http://mek.oszk.hu/01700/01793/pdf/01.pdf https://www.europeana.eu/portal/en/record/92006/BibliographicResource_1000095226989.html , reprinted in the German monthly Island, 2005, see: http://www.islandgesellschaft.de/index.php?option=com_content&view=article&catid=36%3Azeitschrift-island&id=76%3A11-jahrgang-heft-2-november-2005&Itemid=15 .

• Scientific article Isländisch, in German, covering the system of Icelandic, synchronic and diachronic, in: Roelcke, Thorsten (ed.), Variations­typologie / Variation Typology. Ein sprach­typolo­gisches Handbuch der europä­ischen Sprachen in Geschichte und Gegenwart / A Typol­ogical Handbook of European Languages, pp. 149-182. Berlin, New York: Walter de Gruyter, 2003, see:

https://glottolog.org/resource/reference/id/419117 ill. https://epdf.pub/variationstypologie-variation-typology-a-typological-handbook-of-european-langua.html ,

further:

https://books.google.hu/books?id=95xRi_H4SQkC&pg=PA149&lpg=PA149&dq=%22isl%C3%A4ndische+sprachgeschichte%22&source=bl&ots=-3AqAWjiFr&sig=ACfU3U1m4QwThHYDHn3rl_RoLQ6cAt-WlQ&hl=en&sa=X&ved=2ahUKEwjAlcTArLzmAhXrtYsKHVdjA44Q6AEwAHoECAQQAQ#v=onepage&q=%22isl%C3%A4ndische%20sprachgeschichte%22&f=false

• A new, enormously enlarged version of the above-mentioned Icelandic textbook Sæmundur á selnum – ’S. on the Seal’ –, in Word format: appr. 1,000 pages (A4) in print, about three million characters one third of which are com­mentaries in Hungarian on grammar and language usage, as well as intercultural semantics. This is the most detailed textbook of Icelandic ever written (2005–2009). Unpublished manuscript.

• Work on an Icelandic–Hungarian Dictionary started as early as 1975. By 2009, appr. 20,000 entries. Unfinished – and unpublished. One of the altogether two printed copies was presented to Ólafur Ragnar Grímsson, then president of Iceland, at a reception on the occasion of his official visit to Hungary in March 2003.

Translation work
• English:

— The short story Text by Iain Bamforth in Hungarian, 1980, see: „ifj. Schütz István”: https://opac.rfmlib.hu/WebPac_OZD/CorvinaWeb?pagesize=10&view=longlong&sort=0&page=0&perpage=0&action=look&actualsearchset=SELECT+1+&actualsort=-1&language=&currentpage=result&text0=&index0=&whichform=&showmenu=&itemOrder=&itemOrderAD=&resultview=longlong&recnum=36998&marcposition=50&text0=&index0=&ccltext=&resultsize=12

— Sayadaw U Pandita’s In This Very Life as Dhamma­dāna, 2010. Reprint: 2017. See:

https://rukkola.hu/konyvek/14602-meg_ebben_az_eletben

— Richard F. Gombrich’s What the Buddha Thought, on behalf of Dharma Gate Buddhist College, 2016; main body of the text finished.

• Icelandic:

— Nine short stories of Gyrðir Elíasson, translated within the framework of a translation workshop (see further above), published in the literary monthly Nagyvilág, 2003, see:

https://webzone.ee/aurin/proza/GEafuvesasszony.html

— Halldór Laxness’ Kristnihald undir Jökli, published 2004. See:

http://www.islit.is/media/pdf/ISbokmenntiraungversku.pdf

— Occasional translations both from and into Icelandic for OFFI, the Hungarian Office for Translation and Attestation, Ltd.

Other activities
• Guided sightseeing tours in Japanese and interpreting for the (then) National Council of Trade Unions, SZOT, between 1974 and 1982, on unpaid leave.

• Proof-reading and copy pre­paration in English for Corvina Publish­ing House as a part-time job between 1979 and 1983.

• Guided sightseeing tours in German and English, and, sporadically, in Hungarian and Japanese, resp., during employ­ment by the Board of Tourism of the City of Stuttgart, Germany, 1984–87, then part-time till 1990.

• Escorting tourist groups from Iceland in Hungary in the 1990s.

Blog
The by now over 90 posts of my blog https://luangtavilasa.blogspot.com address many important Buddhist topics, including a critical series of articles on ”vulgar” (= eclectic, pick & mix) Buddhism in Hungary, along with detailed analyses of Hungarian trans­lations of some sutta texts; also: criticism of Buddhist terminology – and of Wikipedia articles on Buddhism – in Hungarian. All posts, with the exception of one, are in Hungarian. (Since late summer 2019.)

Updated in Sri Lanka, 3 July 2023.

Budugallena Forest Monastery, in the Vihara,
end of 2021

▲

 

Bemutatkozás: egy életút állomásai

Foglalkozás:

théraváda buddhista szerzetes, 2013. január 31-e óta.

Szerzetesnév:

Bhanté (Tiszte­lendő) Vilásza [Bhante Vilāsa]; a bur­mai hagyo­mány sze­rint /Ú Vilá­tha’/: ဦးဝိလာသ , a Shwe­gyin /swé­dzsin/ szek­tá­ban szok­vá­nyos írás­mód­dal: ဥုး၀ိလာသ, ’Tisz­te­lendő Vilá­sza’, ill. ဆရာတော်ဦး၀ိလာသ /sze­jádó ú vilá­tha/ ’Tiszte­lendő Vilá­sza sze­jádó’; a thai hagyo­mány sze­rint หลวงตาวิลาส /luang­tá vi­láát/ ’Tiszte­letre­mél­tó nagy­apa’, ill. อาจารย์วิลาส /ácsán vi­láát/ ’Ácsán Vi­lásza’. A Srí Lanka-i hagyo­mány­ban, egész pon­tosan a Galduwa szekta hagyo­má­nyá­ban හන්ගෙරියාවේ විලාස ස්වාමින් වහන්සේ /hangé­rijávé vilá­szǝ szvá­min va­han­szé/, azaz kb. ’Nagy­tisz­tele­tű ma­gyar Vilá­sza’, mivel­hogy Srí Lan­kán egy­fajta azo­nosí­tó­ként a szer­zetes­név előtt az ille­tő szer­zetes szülő­helyét is fel­tün­tetik, így pl. a né­hai Nagy­tiszte­letű Wal­pola Ra­hula nevé­ben a ’Wal­pola’ a szüle­tési / szár­ma­zási he­lye, a Ra­hula /rá­hula/ pedig a szer­zetes­neve volt. Kül­földi szer­zetes ese­tén az or­szág nevét tün­te­tik fel hely­rag­gal, már ha egyál­talán fel­tün­tetik; nagy terü­letű és népes or­szág ese­tén elő­for­dul, hogy a tele­pülés nevét adják meg, ahon­nan szár­mazik.

Polgári név:

Schütz J. István, azaz Schütz István János; koráb­ban hasz­nála­tos név: ifj. Schütz István.

Születési hely és idő:
Budapest, 1954. augusztus 25.

Disszidálás:

1983 február eleje és 1990 május közepe között az akkori Német Szövet­ségi Köz­társa­ság­ban éltem. 2011–2012: újra Sváb­földön.

Upaszampadá (’maga­sabb avatás’):

2013. január 31-én a Shwe Oo Min Dham­ma Sukha Tawya Yeik­thá-ban (ရွှေဥမင် ဓမ္မသုခ တောရ ရိပ်သာ) ’Shwe Oo Min [tkp. ’arany­bar­lang’] – a Tan Bol­dog­sága Erdei Medi­táci­ós Köz­pont’, Bur­má­ban, Min­gala­don kerü­let­ben (မင်္ဂလာဒုံမြို့နယ်), Nagy-Ran­gun terü­letén.

Vasszák – a Rend­ben töl­tött esős évsza­kok – száma:

tíz (2022). – Innentől tehát thera­bhikkhu, a Rend „öregje”, húsz vasszáig. (Akkor majd mahā­thera, a Rend „nagy öregje”. Azt követő­en marad a mahā­thera. – Már csak meg kell érni!)

Eddigi tartóz­kodási helyek szerze­tesként:

• Burma, 2012 augusz­tus vége és 2017 októ­ber eleje kö­zött össz. kb. há­rom év, nyolc kolos­tor­ban és medi­tációs köz­pont­ban, ill. az ITBMU-n;
• Thai­föld, össz. kb. két év, négy kolos­tor­ban és medi­tációs köz­pont­ban;
• Srí Lanka, össz. négy + egy hó­nap, öt kolos­tor­ban és medi­tációs köz­pont­ban;
• Malajzia, három hó­nap, há­rom kolos­tor­ban és medi­tációs köz­pont­ban;
• Magyar­ország, 2016-ban öt és fél hó­nap, 2018–19-ben 11 hó­nap, ill. 2019. jú­lius 12-e és 2020. jú­lius 28-a kö­zött, majd 2020. no­vem­ber 7-e és 2021. jú­lius 1-e kö­zött. – 2018 jú­lius vége és 2019.már­cius 13-a kö­zött a rákos­szent­mi­hályi (Buda­pest, XVI.) Wat Thai Rat­tana­pra­teep (วัดไทยรัตนประทีป) hiva­ta­los thai budd­hista tem­plom egyik rezi­dens szerze­tese­ként, lásd a fény­kép­fel­véte­leket a Face­book-on: https://www.facebook.com/vilasa.bhante.3 . (A https://watthai.hu hon­lap a jelek sze­rint bevé­gezte.)

• Olasz­ország, 2020. jú­lius 28-a és no­vem­ber 7-e kö­zött előbb 28 nap a dél-olasz Cin­que­frondi­ban a burmai ThaBarWa Yeiktha ottani kez­de­mé­nyé­ben, majd 70 nap a thai er­dei hagyo­mány olasz­or­szági kolos­to­rá­ban, a Santa­citta­ramá-ban.

• 2021. július 2-a óta újra Srí Lan­kán.

Polgári szakmák; tanulmányok:

• Könyvkeres­kedő és könyv­importőr, a MKKE köny­ves szak­isko­lája Buda­pes­ten (1978), majd a (nyu­gat-)né­met könyv­szakma bent­laká­sos szak­isko­lája, Seck­bach, Majna-Frank­furt­ban (1989); 1992 és 2004 kö­zött saját import­cég kis köny­ves­bolt­tal, Book­Schütz Bt., a vége felé Book­Schütz Stúdió Bt. néven.

• Egyetemi tanulmányok

Az ELTE BTK-n német nyelv és iro­dalom szakon (1991–1999: M.A.), tibeti sza­kon (1991–1993: lead­tam); szak­dol­go­zat izlandi-né­met össze­hason­lító nyel­vé­szeti témá­ban (tem­pus- és aspek­tus-rend­szerek), lásd: https://books.google.hu/books/about/Zeit_re_produktionen_Zeit_re_konstruktio.html?id=CwfFwQEACAAJ&redir_esc=y ;

 Az alábbi­akat hall­gat­tam hat egyetemi tanév folyamán német nyelvészetből:

     Bevezetés a német nyelv­tudo­mányba (Prof. Dr. Hessky Regina)

Mai német nyelv: lexi­koló­gia (ugyanő)

Német frazeo­lógia (ugyanő)

Lexiko­gráfia (ugyanő)

Átte­kintő né­met nyelv­törté­net (Dr. Ágel Vilmos)

Német szin­taxis (ugyanő)

Valencia-elmé­let (ugyanő)

Ergati­vitás*

Fone­tika-fono­lógia (Dr. Thomas Herok)

Egy törté­neti kor­szak nyelve: ko­rai újfel­német (Korencsy Ottó)

Morfo­lógia (Dr. Brdar-Szabó Rita)

Szeman­tika / proto­típus-szeman­tika

Szino­nímia és szó­kép­zés (ugyanő)

Kontrasz­tív nyel­vé­szet (ugyanő)

Gram­mati­kali­záció*

Nyelv­tipo­lógia*

Ige­idő és aspek­tus*

 *”önképzés” kere­tében a tanul­mányok­hoz és a szak­dolgo­zat­hoz, valamint kuta­táshoz

Az Izlandi Egye­temen (Háskóli Íslands, Reykja­vík), 1993 és 1995 között: iz­landi nyelv kül­földi­eknek, B.Ph.Isl., B. A.-nak felel meg; első tar­tóz­kodás Iz­landon 1977-ben); szak­dol­go­zatot lásd: http://sagnagrunnur.com/scholarly-work-on-folk-legends/ „Schütz” alatt;

Végül, már szerzetes­ként, a ranguni Nem­zet­közi Théra­váda Budd­hista Missziós Egye­te­men (Inter­national Thera­vāda Bud­dhist Mission­ary Uni­ver­sity, ITBMU), a 2013–14-es egye­temi tan­év­ben: budd­hista tanul­má­nyok ki­lenc tárgy­ban, ango­lul, páli és bur­mai nyelv­okta­tás­sal, össz. heti 22 elő­adás kere­tében; Diploma in Buddha-Dhamma).

• Japán nyelv­tanulás szerve­zett for­má­ban, majd japán­ajkú magán­taná­rok­nál 1968-tól kezdve.

Nyelvismeret:

• német: majdnem máso­dik anya­nyelv­ként (össz. kb. nyolc év Német­or­szág­ban, to­vábbá né­met sza­kos egye­temi tanul­má­nyok) — aktív-passzív, szó­ban és írás­ban, felső­fokon; tkp. Hoch­deutsch és sváb (Schwä­bisch);

• izlandi: Izlan­don folyta­tott egye­temi tanul­má­nyok­kal; aktív-passzív, szó­ban és írás­ban, felső­fokon; e sorok író­já­nak fő tudo­má­nyos – elsőd­lege­sen nyel­vé­szeti és nyelv­törté­neti – kuta­tási terü­lete; óiz­landi is (2009-ig);

• ferői: szöveg­olvasás, vagyis passzív (NB. a ferői – før­oyskt, angol: Faroese – az izlandi leg­köze­lebbi roko­na); szöveg­fajta függ­vényé­ben passzív dán, nor­vég és svéd is; izlandi dip­loma­mun­kám­hoz svéd nyel­vű szak­köny­vet is fel­hasz­nál­tam nép­rajz (az ör­dög!) témá­jában;

• angol: aktív-passzív, szó­ban és írás­ban, felső­fokon (nyelv­vizs­gával);

• japán: aktív-passzív, szó­ban és írás­ban, közép­fok (nagyon régi, ma már telje­sen érték­telen felső­fokú [!] nyelv­vizs­gával …);

• francia: passzív, olva­sás (gyenge: az egy­kori gimná­ziumi tanul­má­nyok ma­rad­vá­nyai); fran­cia ala­pon inkább passzív olasz; ami­lyen hamar bele­jöttem Olasz­or­szág­ban, olyan gyor­san ki is kopott! Egy gim­názi­umi év folya­mán latin: sem­mi mást nem csi­nál­tunk, csak klasszi­kus köz­mon­dá­sokat tanul­tunk;

• török: aktív-passzív, szó­ban és írás­ban; gyen­ge tár­sal­gási szin­ten: kicsi a szókincs;

• finn: benőtte a moha … inten­zív tanu­lás 1973 és 1975 kö­zött …; a nyelv­tani isme­re­tek külö­nös­mód meg­ma­rad­tak;

• burmai: aktív-passzív, szó­ban és írás­ban; minden­napi tár­sal­gási szin­ten: kicsi a szó­kincs, alap­vető nyelv­tani isme­retekkel;

• páli: írásban, passzív és rész­ben aktív (hála a sok-sok nyelv­tani és fordí­tási gya­kor­lat­nak az ITBMU-n!), közép­szinten;

• thai: aktív-passzív, szó­ban; írás­ban gyenge, minden­napi tár­sal­gási szin­ten: kicsi a szó­kincs, sze­rény nyelv­tani isme­retek­kel;

• tibeti: csak az írás-olva­sás maradt meg vala­mennyire;

• orosz: az akkor negye­dik­ként szaba­don választ­ható érett­ségi tár­gyam volt (1973), ko­moly szép­iro­dal­mi szemel­vé­nye­ket is olvas­tunk már negye­dik­ben, de ha egy nyel­vet ötven éven át nem hasz­nál va­laki, akkor az na­gyon el van ásva az emlé­ke­zetben …;

• szerb-horvát nyelv­tan­folyamra is jár­tam, a mun­kám­hoz jött jól az egy­kori Mű­velt Nép Könyv­ter­jesz­tő Válla­lat­nál, ahol is a magyar­or­szági nem­zeti kisebb­ségek köny­vellá­tása is az én fela­da­tom volt;

• görög és cirill betűs írás, bele­értve a szer­bet és a make­dónt is; déva­nágarí, azo­nosí­tás céljaira;

• tibeti szakos­ként szansz­krit és budd­hista hib­rid szansz­krit tanul­má­nyok (és: déva­nágarí).

• szingaléz: ez az, ami­re itt ad­tam most a fe­jem, Srí Lan­kán, a Budu­gallé­na kolos­tor­ban, mert lelkes segít­sé­get is kapok hoz­zá, és tan­anyag is van; az írás-olva­sás úgy-ahogy megy már, szó­kincs, nyelv­tan persze alig valami …

Oktatás:
• Japán: a Trans­lator GMK (= Gazda­sági Munka­közös­ség) egyik tevé­keny­ségi köre­ként, 1982 őszé­től 1983 feb­ruár ele­jéig, a „csúcs­idők­ben” né­gyen taní­tot­tunk japánt, illet­ve ma­gyart japán­ajkú­ak­nak.

• Német: 1990 és 1992 között magán­tanár­ként, majd 1999 után ismét.

• Izlandi: 1992 és 1999 között izlandi nyelv, or­szág­isme­ret, vala­mint for­dító­mű­hely az ELTE BTK Skan­dináv Nyel­vek és Iro­dal­mak Tan­széke meg­bízá­sá­ból („mb. ea.”), meg­szakí­tás­sal, majd az ELTE Eöt­vös Colle­gium­ban ugyan­csak iz­landi, egy fél­év ere­jéig (2006–2007-es tanév, lásd http://honlap.eotvos.elte.hu/wp-content/uploads/2007/05/skandikurzusok.pdf ).

1999-től kezdő­dően nyelv­órák, magán­tanár­ként.

• Théraváda budd­hizmus: szak­szöveg­olva­sás néme­tül, 2006 őszén, a Tan Ka­puja Budd­hista Fő­isko­la meg­bízá­sából.

• Budd­hizmus kül­földi önkén­tesek­nek, ango­lul, kér­dezz-fele­lek for­májá­ban, napi rend­sze­res­ség­gel: Tha­Ba­rWa Taya Yeik­tha Medi­tációs Köz­pont (သဘာ၀ တရားရိပ်သာ), Than­lyin (သံလျှင်), Burma, 2017-ben.

• Angol, burmai szerze­tesek­nek, a ran­guni Nga Kyan Pyan Tha­thana Yeik­tha (ငါးကျမ်းပြန် သာသနာ့ရိပ်သာ) kolos­tor és okta­tó­köz­pont Mettā­nanda Sā­sana Col­lege nevű okta­tási intéz­mé­nyé­ben 2017-ben.

• Angol nyelv­oktatás indiai és Srí Lanka-i szer­zete­sek és noví­ciu­sok szá­mára Srí Lan­kán, a Nā Uyana Erdei Medi­táci­ós Köz­pont (és kolos­tor) Dhar­mā­yata­naya nevű okta­tó­köz­pont­já­ban 2019-ben.

Tudo­mányos és egyéb publi­kációk/­munkák:
• Az Izlandi alaktan című kézi­könyv össze­állítása és kia­dása 1994-ben, ill. a min­den nyelv­tani magya­rá­zat nél­kül, ugyan­csak 1994-ben meg­írt iz­landi kísér­leti egye­temi jegy­zet – Sæ­mundur á seln­um, ’S. a fó­kán’ volt a címe –, ami csak fény­máso­lat­ban készült né­hány pél­dány­ban. Lásd: http://english.arnastofnun.is/page/kennslub_ungverska_en

Lásd továbbá: https://books.google.hu/books/about/S%C3%A6mundur_%C3%A1_selnum_tilraunakennslub%C3%B3k.html?id=w5LQwQEACAAJ&redir_esc=y

• Izlandi egye­temi szak­dolgo­zat mint forrás­munka az iz­landi nép­mon­da­kuta­tás­hoz, lásd: http://sagnagrunnur.com/scholarly-work-on-folk-legends/ „Schütz” alatt; rö­vid né­met nyel­vű vál­to­za­ta a Víz­kelety-Fest­schrift-ben je­lent meg, lásd: http://mek.oszk.hu/01700/01793/pdf/01.pdf ill. https://www.europeana.eu/portal/en/record/92006/BibliographicResource_1000095226989.html , amit végül egy né­met folyó­irat 2005-ben után­nyomott: http://www.islandgesellschaft.de/index.php?option=com_content&view=article&catid=36%3Azeitschrift-island&id=76%3A11-jahrgang-heft-2-november-2005&Itemid=15 .

• Az izlandi nyelv rend­szerét bemu­tató né­met nyel­vű tudo­má­nyos szak­cikk a Hand­buch Vari­ati­ons­typo­logie c. kézi­könyv­ben a ber­lini Wal­ter de Gruy­ter kiadó­nál 2003-ban, lásd: https://glottolog.org/resource/reference/id/419117 ill. https://epdf.pub/variationstypologie-variation-typology-a-typological-handbook-of-european-langua.html ,

valamint:

https://books.google.hu/books?id=95xRi_H4SQkC&pg=PA149&lpg=PA149&dq=%22isl%C3%A4ndische+sprachgeschichte%22&source=bl&ots=-3AqAWjiFr&sig=ACfU3U1m4QwThHYDHn3rl_RoLQ6cAt-WlQ&hl=en&sa=X&ved=2ahUKEwjAlcTArLzmAhXrtYsKHVdjA44Q6AEwAHoECAQQAQ#v=onepage&q=%22isl%C3%A4ndische%20sprachgeschichte%22&f=false

• A fentebb emlí­tett Sæ­mundur á sel­num – ’S. a fó­kán’ – című tan­könyv sok­szoro­sára bőví­tett válto­zata kéz­irat­ként, 2005–2009, ele­gáns, barok­kos cím­mel: Mo­dern iz­landi nyelv­könyv és kézi­könyv, iro­dal­mi, tör­ténel­mi és or­szág­isme­reti szö­veg­gyűj­te­mény óiz­landi szö­veg­sze­mel­vé­nyek­kel, szótár­ral: kez­dők­nek és hala­dók­nak, alap-, kö­zép- és felső­fokon, amit az indo­kol, hogy ez az új vál­to­zat im­már kb. há­rom mil­lió karak­ter ter­jedel­mű (en­nek egy har­mada nyelv­tani ma­gyará­zat), van benne egy kb. tíz­ezer cím­sza­vas izlandi-magyar szó­jegy­zék, van hoz­zá egy 52 olda­las tárgy­mutató … beve­zetők … stb. A4-es for­má­tum­ban ki­nyom­tatva ezer ol­dalt tesz ki. Ez a világ leg­ala­po­sabb iz­landi nyelv­könyve, ami rá­adá­sul tör­té­neti (dia­chron) szem­léle­tet követ. A tan­könyv 50 feje­zet­ből áll; az olva­só­könyv vissza­ve­zeti a tanu­lót egé­szen a X. szá­zad nyel­véig. – Kéz­irat for­májá­ban lé­tezik, Word-do­ku­men­tum­ként.

• Izlandi-magyar alap­szótár, kb. húsz­ezer cím­szóval. Kéz­irat, kezd­ve 1975-ben (!), lezár­va 2009-ben. Két, szé­pen ki­nyom­tatott pél­dá­nya lé­tezik: az egyi­ket a hiva­talos ma­gyar­or­szági láto­gatá­son tar­tóz­ko­dó Ólaf­ur Ragn­ar Gríms­son iz­landi állam­el­nök kapta 2003 már­ciu­sában a tiszte­letére ren­dezett foga­dá­son a Gel­lért Szál­lóban, a má­sik Iz­land ma­gyar­or­szági tisz­telet­beli kon­zulá­tusá­ra került. A har­ma­dik, nem bekö­tött pél­dányt javí­tások­kal és a tan­könyv egyet­len ki­nyom­tatott pél­dá­nyát Iz­land ber­lini nagy­követ­sé­gén ad­tam le egy nagy zacs­kó­ban – diák­iga­zol­vá­nyok (1976/77, ill. az utol­só 1995-ből), hiva­ta­los leve­le­zés, külön­féle papí­rok, doku­men­tu­mok, fény­ké­pek stb. tár­sa­sá­gá­ban 2016 októ­beré­nek vé­gén, ami­kor Ber­lin­ben jár­tam, már szer­zetes­ként, egy újabb bur­mai medi­tá­ciós ví­zu­mot in­tézni. Nem tu­dom, az ille­té­kes elő­adó telje­sítet­te-e a kéré­se­met: azt szeret­tem volna, ha az egész Iz­land­ra ke­rül. Lehet per­sze, hogy a má­sik lehe­tősé­get vá­lasz­totta, amit ugyan­csak fel­kínál­tam, neve­zete­sen hogy ku­kába vele, ha nem akar­nak ilyes­mi­vel baj­lódni! – Ideje volt szelí­den le­ten­ni az egé­szet. 1970 nya­rán, tizen­hat éve­sen kezd­tem izlan­diak­kal leve­lezni (akkor még ango­lul), és ak­kor­tájt vet­tem nagy bol­do­gan egy an­gol ala­pú iz­landi nyelv­köny­vet (Teach Your­self Ice­landic) … hogy 1974 nyár végé­re hoz­zá­jussak olyan nyelv­könyv­höz, ami­hez hang­anyag is volt (Lingua­phone Ice­landic) – és ami­ből végre ta­nulni is lehe­tett! Éle­tem első élő izlan­dijá­val Finn­or­szág­ban talál­koz­tam 1975 nya­rán, a konzu­látus ho­zott vele össze, ám alig vala­mit tud­tam csak … 1976-ban azon­ban már izlan­diul leve­lez­tem, és Ma­gyar­or­szág­ra láto­gató izlan­di ének-zene tanárok (!) ke­res­tek meg … Akkor már leve­lezés­ben áll­tam az iz­landi mű­velő­dés­ügyi minisz­téri­um­mal is … de ez már egy má­sik tör­té­net, bele­értve kalan­dos kiju­táso­mat és kint-tar­tózko­dáso­mat 1977 már­cius ele­jétől ápri­lis vé­géig … és bele­értve egy újabb, egy­irá­nyú hiva­ta­los leve­le­zést, még Iz­land­ról, ezút­tal az ak­kori Ma­gyar­or­szág kul­tu­rális kulcs­figu­rájával, Ká­dár egyik bizal­ma­sával (Aczél György), hogy vá­laszt majd csak vissza­té­ré­sem után kap­jak, két minisz­té­rium­tól. – Hát igen. (Nem hagy­ha­tom ki a Műve­lődés­ügyi Minisz­téri­um egyik ille­té­ke­sé­nek a vála­szát, élő­szó­ban – ked­ve­sen bein­vitál­tak ugyanis. Sok egyéb mel­lett meg­fele­lően kiok­tató stí­lus­ban kö­zölte: ve­gyem tudo­má­sul, hogy Ma­gyar­or­szá­gon terv­gaz­dál­kodás van, és hogy jól is néz­ne ki az or­szág – mit kép­ze­lek én?! –, ha min­den­ki csak úgy fog­ná ma­gát, oszt’ el­men­ne kül­föld­re dol­goz­ni és tanulni! – Na?)

Az éle­tem egyik meg­hatá­rozó vonu­lata volt Izland, az iz­landi nyelv … Letet­tem, elbú­csúz­tam tőle, meg­vál­tunk egy­más­tól, mint ahogy izlan­di könyv­táram­tól is meg­vál­tam min­den skandi­náv vonat­kozá­sú kiad­vánnyal együtt, egy az egy­ben; a fordí­táso­kat, az Alak­tant, az anto­lógiát és a Nagy­világ szá­mait pedig a fris­sen el­adott lakás­ban hagy­tam az egyik, im­már üres köny­ves­polc­ban: az új la­kók­nak ad­tam, em­lék­be, 2010 augusz­tusában.

• Tizenkét variáció egy témára cím­mel tizen­két „fél­per­ces” a pári­zsi Iro­dalmi Újság­ban, 1985-ös évf., III. szám, szer­ző „ifj. Schütz István” név­alakkal.

Fordítás:
• Angolból:
Iain Bam­forth Szöveg c. elbe­szélése, az 1980-as Ég­tájak-ban (Eu­rópa), „ifj. Schütz István” név­válto­zattal, lásd: https://opac.rfmlib.hu/WebPac_OZD/CorvinaWeb?pagesize=10&view=longlong&sort=0&page=0&perpage=0&action=look&actualsearchset=SELECT+1+&actualsort=-1&language=&currentpage=result&text0=&index0=&whichform=&showmenu=&itemOrder=&itemOrderAD=&resultview=longlong&recnum=36998&marcposition=50&text0=&index0=&ccltext=&resultsize=12 ,

felaján­lásként (Dham­ma­dāna) Saya­daw U Pan­dita Még ebben az élet­ben c. könyve, 2010-ben (után­nyomás: 2017-ben; lásd: https://rukkola.hu/konyvek/14602-meg_ebben_az_eletben ;

Richard F. Gombrich What the Buddha Thought c. könyve a Tan Ka­puja meg­bízá­sából, 2016; a kötet leg­jobb tudo­má­som sze­rint mind­ez­idáig se tel­je­sen el nem ké­szült, se meg nem jelent.

• Izlandiból:
Gyrðir Elíasson kilenc elbeszé­lése, az egy­kori izlandi for­dító­műhely kere­tében, Tom­csányi Zsu­zsan­ná­val és Patat Ben­cé­vel, in: Nagy­világ, 2003, lásd pl. https://webzone.ee/aurin/proza/GEafuvesasszony.html

Halldór Laxness Keresz­tény­ség a gleccser aljá­ban c. regé­nye [Kristni­hald undir Jökli] 2004-ben, lásd: http://www.islit.is/media/pdf/ISbokmenntiraungversku.pdf – Gyrðir Elías­son elbe­szé­lései­ből válo­gatás, ill. részle­tek a regény­ből egy mo­dern skan­dináv iro­dalmi anto­lógiá­ban is meg­jelen­tek, Szöl­lős­sy Adri­enne szer­kesz­tésé­ben.

Alkalmi szak­fordítá­sok izlan­diból és izlan­dira az OFFI (Orszá­gos For­dító és For­dítás­hitele­sítő Iroda) részére.

Egyéb tevékenységek:

• Japán idegen­vezetés és szak­tolmá­csolás 1974 és 1982 kö­zött a SZOT Szociál­turisz­tika részére. Fize­tés nél­küli szabad­ságot bizto­sítot­tak erre a mun­kál­tatók, a SZOT kért ki.

• Angol korrek­túra, vala­mint angol szöveg­elő­készí­tés 1979 és 1983 kö­zött a Cor­vina kia­dó szá­mára, másod­állásban.

• Német és angol nyelvű, továbbá alkal­man­ként ma­gyar, ill. japán ide­gen­veze­tés, Stutt­gart Tarto­má­nyi Fővá­ros Ide­gen­for­galmi Hiva­tala (Ver­kehrs­amt der Lan­des­haupt­stadt Stutt­gart) alkal­mazá­sá­ban 1984 és 1987, majd meg­bízá­sá­ból 1987 és 1990 között.

• Izlandi csopor­tok kísé­rése, ide­gen­vezetés Ma­gyar­orszá­gon az 1990-es években.

• Két alka­lommal hiva­talos állami nyelv­vizsga elő­készí­tése és leve­zetése izlan­diból az Ide­gen­nyel­vi Tovább­képző Köz­pont ré­szére („Rigó utca”). Az egyik kö­zép­fokú írás­beli anya­ga az izlan­di nyelv­köny új válto­zatá­ba is be­ke­rült.

• Kirendelt bíró­sági szak­értő, pol­gári pe­res ügy­ben, (ó)iz­landi nyelv vonat­kozá­sá­ban, lásd: https://www.sztnh.gov.hu/sites/default/files/SZJSZT_szakvelemenyek_birosagi_pdf/22-2009_fb_fi_itelet.pdf

▲

Frissítve Srí Lankán, 2023. július 2-án.

 

Budugallena erdei kolostor, 2022 január vége

▲

Maszkok, Senkise, meg azok a személyek

Még erdő ölelé­sében kezdtem gyűj­teni ebbe a bejegy­zésbe az adalé­kokat, hogy idő­vel a X. sz. levél legyen belőle, én azon­ban idő­közben elkerül­tem vala­mennyi erdő­ből, értsd: az erdei kolos­torokból, s ezzel nem lett már X. sz. levél az erdő­ből. – Annyi baj legyen!

▲

Nem is olyan régen ezt írtam egy blog­bejegy­zés­ben:

Nem látjuk át, hogy a sze­mély, az én, az egó stb. kép­zet csupán, illú­zió, amit annak kö­szön­he­tünk, ami­ből állunk: a szemé­lyiség tév­kép­zetét adó öt khan­dhá-ból, azaz hal­maz­ból (pañ­cak­khan­dha), amibe bele is ka­pasz­kodunk, ami­hez ra­gasz­kodunk (pañc’­upā­dānak­khan­dha). A Buddha ezt az öt khan­dhá-t mihez hasonlí­totta? A rūpa olyan, mint egy, a víz fel­színén úszó, lesza­kadt tajték­fosz­lány, hab – pheṇa­piṇḍa. A ve­danā – bubo­rék, bub­bula. A saññā – déli­báb, marī­cikā. A saṅ­khārā – banán­fa törzse, kadali. A viñ­ñāṇa – bűvész­trükk, illúzió, māyā. Van ezek­ben bár­miféle szubsz­tancia? Nincsen. – Ez az öt, szubsz­tancia nél­küli hal­maz adja a „sze­mély” kép­zetét, illúzi­óját. Az „én”, a „sze­mély” ennek az ötnek az össz­játéka azál­tal, hogy kapasz­ko­dunk belé­jük. Ez a ka­pasz­kodás, a ragasz­kodás a kiváltó oka annak, hogy meg­jele­nik az „én” kép­zete: ’va­gyok’.
https://luangtavilasa.blogspot.com/2023/02/levelek-az-erdobol-viii-en-big-me-anatta.html

Személy. Nem­ritkán álar­cot, masz­kot visel, és alakít vala­kit, de az a vala­ki nem ő. A ma­gyar ’sze­mély’ olyan­kor lesz ’per­szóna’, ami­kor rosszal­lólag beszé­lünk (rend­sze­rint) vala­kiről, aki „lenézett, megvetett nő; nőszemély”, pl. „közönséges, utálatos perszóna”. Lásd: https://ertelmezo.oszk.hu/kereses.php?kereses=persz%C3%B3na

Nem egy nyelv­ben talál­kozik az ember a ’per­szóna’ megfe­lelő alak­jaival: per­son, per­sóna, per­sona, per­sonne stb., stb., ami az ógö­rög πρόσωπον ([ejtsd: pró­szōpon]; t. sz.: πρόσωπα [pró­szō­pa]) átvé­tele és az ókori gö­rög szín­ház esz­köz­tárá­ból szár­mazik. Ere­deti­leg egy egyén külső, osz­tat­lan megjele­níté­sét, meg­mutat­kozá­sát jelenti, ill. kiter­jesz­tésé­vel magát a sze­mélyt. Ez a πρόσωπον az álarc, a maszk, amit egy szín­darab szerep­lője viselt az elő­adás folya­mán. Ebből ala­kult ki a latin ’per­sona’ szó­alak, de már meg­válto­zott jelen­tés­ben: ’sze­mély egy szín­mű­ben’, azaz egy olyan sze­mély, akit ala­kít vala­ki. (Mint pél­dául Ham­letet egy­kor Gábor Miklós.) Ebből lett aztán az álta­lános értel­mű ’sze­mély’ – leg­alább­is azok­ban a nyel­vek­ben, me­lyek­be a latin át­vétel elju­tott és meg is ma­radt, így még az izlan­diba is (per­sóna).

És ebben az értel­mében akár ’szemé­lyiség’ is lehet, ’egyén’ is lehet. A magyar­ban ’sze­mély’, de hasz­nál­juk a ’fő’ kité­telt is (a ’fej’-ből), vö. Hány fő részé­re? Mi több, ott a szleng pofa és a pofi is. Az arc. – Személy lehet ’ember’ is, ’egyén’ is. Kiss Gábor Szino­nimák, rokon értel­mű szavak adat­bázisa c. szó­tárá­ban (vö. Magyar szó­kincs­tár) személy címszó alatt:

◊ egyén, egyed, szemé­lyiség, egyé­niség, indivi­duum, per­szóna, szub­jek­tum, alany

▲

A személy tehát az, akit ala­kít valaki – vala­kinek az alak­ját ölti ma­gára –, de az nem ő. Az álarc is ezt je­lenti: muta­tok nek­tek vala­kit, de ez a vala­ki nem én va­gyok, én csak ala­kítom, adom, ját­szom – és meg­ját­szom, hogy az a vala­ki va­gyok. El­ját­szom azt a vala­kit. Annak a vala­kinek a szere­pét.

Ugyan­akkor a sze­mély (a sze­rep) – az ala­kítás – épp annyi­ra valós, mint a sze­mély, aki ala­kítja: vagyis (és egé­sz ponto­san) egyik sem. A való­ság­ban nincs, akit ala­kíta­nak, és nincs, aki ala­kítja. Akit ala­kít: nin­csen, egy­úttal azon­ban ő maga sin­csen, ha egy­szer ott bent nincs (= sincs!) senki. Nincs itt bent senki, aki „vala­ki” legyen. Egy sze­mély­telen folya­mat egy másik, ugyan­csak sze­mély­telen folya­matot ala­kít.

Szeren­csés flótás­nak tudha­tom ma­gam, amennyi­ben annak ide­jén a gimná­zium­ban a franci­ára esett a válasz­tásom, így hát ka­masz­korom óta tu­dom, hogy a fran­cia per­sonne egyik je­len­tése ’senki (se)’ – míg a másik ugyan­úgy ’sze­mély, fő, egyén’, mint más nyel­vek­ben. – Óra ele­jén a hetes fran­ciául jelen­tett, és ha min­denki jelen volt, azt mondta, hogy per­sonne n’est absente, ’senki sem hiány­zik’. Az, hogy je vois per­sonne, annyit je­lent, mint ’nem látok sen­kit’. Stb.

Más szó­val a per­sonne mint név­más pont azt dombo­rítja ki, hogy egy álarc – egy sze­rep, egy alakí­tás – csak egy meg­jelení­tett sze­mély, lát­szat, „ál”, akit-amit ját­szik vala­ki. Azt je­leníti meg, ami/aki ott nincs. Az alakí­tott sze­mély üres. Egy maszk. Vagyis senki. – Az ere­deti ’meg­jele­nítés’ à ’álarc, maszk’ à ’sze­mély’ (mint sze­rep) à ’senki (sem)’. – Volta­kép­pen a ne … per­sonne lit. „nem … sze­mély” szer­kezet­tel van itt dol­gunk, mint pl. il n’y a per­sonne ici ’ nincs itt senki’, ami vala­kinek a távol­létét / nem­létét fejezi ki egy bizo­nyos he­lyen. A hét­köz­napi nyelv­haszná­lat­ban a ne kiesik, s így a per­sonne gyak­ran egy­magá­ban je­lenti azt, hogy ’senki’. A já­té­kos ebben az egész­ben az, hogy ezzel a per­sonne mind­ket­tőt je­lenti: a meg­létét is, a nem­létét is vala­kinek.

Ami a fr. per­sonne etimo­lógiá­ját illeti, talál­tam egy nyelv­törté­neti ada­lékok­kal teli fan­tasz­tikus fel­tárást, ám akár­hogy is böngé­szem, ezt a haszná­latát (azaz: ’senki’) nem lelem!
https://www.cnrtl.fr/etymologie/personne

Excursus

Persona, qui était le masque de scène, est devenu peu à peu le porteur de masque, l'acteur, puis le personnage joué par l'acteur, le rôle. Du théâtre, des choses du théâtre, il est passé aux choses de la vie, c'est-à-dire au rôle social joué par le personnage social.
https://www.universalis.fr/encyclopedie/personne/#:~:text=Selon%20l'%C3%A9tymologie%20traditionnelle%2C%20%C2%AB,pour%20servir%20de%20porte%2Dvoix.

Kb. ’A per­soná-ból, mely szín­padi álarc volt, aprán­ként az álarc vise­lője lett, a szí­nész vagy sze­rep­lő, majd ké­sőbb a szí­nész alakí­totta alak, vagyis a szerep maga. A szín­ház­ból aztán átke­rült a hét­köz­napi élet dol­gaiba, azaz társa­dalmi sze­rep lett belőle, me­lyet a közös­ség­ben | társa­da­lom­ban tevé­keny sze­mély tölt be (lit. ját­szik [el]).’ (NB. Saját rög­tön­zésem.)

Csak a szóra­kozás kedvé­ért, a DeepL fordí­tása így hangzik:

A per­sona, amely a szín­padi maszk volt, foko­zato­san a maszk viselő­jévé, a szí­nésszé, majd a szí­nész által ját­szott karak­terré, a sze­reppé vált. A szín­ház­ból, a szín­ház dolgai­ból átment az élet dolgai­ba, vagyis a társa­dalmi szerep által ját­szott társa­dalmi sze­repbe. – NB. Úgy érzem, ennek a (gépi) fordí­tás­nak is meg­van­nak a maga tanul­ságai: színes kie­melés tőlem.

▲

Többet sajnos nem tud­hat­tam meg, mert az első oldal kivé­telé­vel minde­nért fizetni kell. Pedig milyen érde­kes volt ez is!
Forrás: https://www.universalis.fr/encyclopedie/personne/#:~:text=Selon%20l'%C3%A9tymologie%20traditionnelle%2C%20%C2%AB,pour%20servir%20de%20porte%2Dvoix.

Tehát senki. És ez a ’senki’, οὖτις (ejtsd: utisz) álnév­ként is hasz­nála­tos volt már az ókori görö­gök­nél, lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Outis – Odüsszeusz haj­landó Polü­phé­mosz­nak elá­rulni a nevét: Sen­kise –

»Küklópsz, kérdez­ted híres neve­met; nosza, halljad:
meg­mon­dom, s te aján­dékozz meg, ahogy meg­igérted.
Senkise, ez nevem; így hív­nak, hogy Senki­se, otthon
édes­anyám meg apám és min­den többi bará­tom.«

Majd pedig, ami­kor a kük­lóp­szot meg­vakí­tották:

Nékik a bar­lang­ból így szólt az erős Polü­phémosz:
»Társak, Senki­se öl meg csellel, senki erővel.«

Deve­cseri Gábor fordí­tása.
https://mek.oszk.hu/00400/00408/00408.pdf

Tehát οὖτις, ’senki’ mint álnév. Ál + név, vagyis nem az igazi, ál, nem valós, „nem az, aki”, akár­csak az álarc, ami meg egy nem igazi arc, nem az igazi arca vala­kinek. Álarcot visel, ami álca is egy­ben!

És ha már οὖτις, ’senki’, akkor érde­mes itt egy koráb­bi blog­be­jegy­zés­ből fel­idézni azt a he­lyet, ami nincs is:

Tökéle­tes hely persze nin­csen, ponto­sab­ban van azért, a fan­tázia, az áb­rán­dok tar­to­má­nyá­ban, és utó­piá­nak hív­ják: az ógö­rög οὐ /u/ ’nem’ és τό­πος /tó­posz/ ’hely’ össze­téte­lé­ből, vagy­is így együtt ’nem-hely’, hely, ami nincs. Ne is tes­se­nek keresni.
https://luangtavilasa.blogspot.com/2021/07/az-uton-leves-apropojan-yampiccham-na.html

Nem neve nin­csen – már­mint annak a hely­nek –, hanem maga a hely nincs sehol!

▲

A páli­ban a pug­gala hím­nemű fő­név je­lenti azt, hogy ’sze­mély’ – és je­lenti a Vina­yá-ban, a szerze­tesi rend­sza­bály­zat­ban azt is, hogy ’egyén’ vagy ’egyed’ abban az érte­lem­ben, hogy „egy fő, egy sze­mély”, egy n tag­ból álló cso­port­tal ellen­tét­ben.

Maga­sabb érte­lem­ben véve termé­szete­sen ez a pug­gala sin­csen, mint ahogy az ókori gö­rög – és a többi – szín­ház sze­mé­lyei sin­cse­nek. Meg va­gyunk alapo­san té­veszt­ve – vezet­ve –, abban a szent meg­győző­dés­ben éljük le egész éle­tün­ket, hogy már­pedig az a sze­mély van. A szín­ház meg­két­sze­rezi ezt a megté­vesz­tést: a bűvész­mutat­vány kitel­jesül. (Lásd: K. Ñāṇa­nanda, The Magic of the Mind https://seeingthroughthenet.net/wp-content/uploads/2016/04/the_magic_of_the_mind.pdf )

Káprá­zat van, érzék­csaló­dás, déli­báb, mi­köz­ben min­den üres (suñ­ñaṁ): üres az én, az ön­való vonat­kozá­sában – nincs önlé­nye­gi­sége –, és üres mind­abban, ami az énhez, az ön­való­hoz tar­tozik, suñ­ñaṁ atte­na vā atta­niye­na vā. Lásd a fen­tebb hivat­ko­zott blog­be­jegy­zést: https://luangtavilasa.blogspot.com/2023/02/levelek-az-erdobol-viii-en-big-me-anatta.html

 ☸