Egyenként fogynak el

Például a villamos­járatok. Mármint számo­lás és számo­zás szem­pont­jából. Érdemes be­vonni a múlt jára­tait is. Buda­pesti jára­tokról van itt szó, régvol­takról, még mindig meg­lévők­ről, ere­detik­ről és át­számo­zottak­ról. Azért villa­mos, és azért járat, mert bő kilenc évvel ezelőtt az az ötle­tem támadt, hogy tős­gyö­kös pesti ember­nek egy régi fotóval ked­ves­kedjek hatva­nadik (= 60.) szüle­tés­napjára. Hogy mi volt a fotón? Hát egy öreg villa­mos­kocsi, fekete-fehé­ren, a 60-as villa­mos. A hatva­nadikra.

Azóta, monda­nom sem kell, végig­ját­szot­tam a többi jára­tot is. Egyen­ként. És szép sorjá­ban, egyen­ként fogy­tak el. Az emlí­tett pesti isme­ret­ség idén febru­árban betöl­tötte a 69-et: ez az utolsó villa­mos­járat a hatva­nasok között. Jövőre jöhet­nek a trolik, a troli­jára­tok: a hetve­nessel nyitunk majd – meg Sztá­lin­nal –, de mintha nem lenne és soha nem is lett volna teljes a hetve­nes soro­zat troli­ban. Sebaj, buszt teszünk majd be a helyére, de el is marad­hat akár egy-egy sose­volt járat. A nyolc­vanas tarto­mány meg még csak a jövő zenéje a javá­ból.

Most én voltam a soron, hogy fogad­jam ezt a hatvan­kilen­cedi­ket, az utolsó villa­mos­jára­tot a hatva­nasok között. Betöltöt­tem hát én is a hatvan­kilen­cet. Nagy ügy! És ha még lesz jövő, akkor jövőre lesz majd ez érde­kes: a váltás. Hogy addig 60, 61, 62 … 68, 69 … és egy­szer csak eltű­nik a 6-os szám­jegy, leváltja a 7-es. Meg is kell érni!

Néhány napja írta ezt nekem egy régi kedves ismerős:

Kedves Bhante Vilasa! Nem tudom, hogy egy szer­zetes ho­gyan gondol­kodik a szüle­tés­nap­járól: örül, ennyi év alatt mennyit látott, ismert meg a világ­ból, vagy örül, hogy egyre keve­sebb van hátra a csúfos földi létből? Azt kívá­nom, legyen úgy, ahogy szeret­néd! Szere­tettel gon­dolok rád!

Megvallom: nem foglal­kozik vele sokat, nem készít szám­adást, leltárt. Van, hogy elmélá­zik rég­múlt dolgo­kon, berob­ban valami a múlt­ból, jön valami hirte­len és lehe­tet­len ötlet, és jönnek a bilik. Ebbe is bele­lóg a keze, abba is. – Izland (!) rob­ban be kisebb-na­gyobb rend­szeres­ség­gel, most már bő egy éve, és nem hagy nyug­ton.

Elvar­rat­lan szálak, lezá­rat­lan és rész­ben befe­jezet­len, rende­zet­len régi dol­gok: a tan­könyv ügye, a szó­tár­kezde­mény ügye. Ezek szerint csak be­beszél­tem magam­nak, hogy elen­ged­tem és letet­tem, hogy bú­csút vettem tőlük. Nem tudunk el­enged­ni, nem tud­juk leten­ni a dolgo­kat, nem és nem. – Vö. http://izland-schutz.byethost7.com/m.html – És lásd iz­landi nyelv­könyv alatt: https://luangtavilasa.blogspot.com/2023/07/bemutatkozas-egy-eletut-allomasai.html

Egyre keve­sebb van hátra…? Nem az az érde­kes, hogy ebből az élet­ből mennyi volt már eddig, vagy hogy mennyi lehet még hátra. Ran­gun­ban, az egye­temen rend­szere­sen mondo­gatták ne­vetve a taná­raink, hogy sose tud­hat­juk, melyik követ­kezik be hama­rabb – a hol­napi nap, avagy követ­kező éle­tünk! Van bármi­féle garan­cia arra, hogy hol­nap is lesz, még ebben az élet­ben? Nincsen. Volt egy szer­zetes­társ Bang­kok­ban. Thaiföl­dön sok szerze­tes tanul a felső­okta­tás­ban, világi tárgya­kat. Ez a szer­zetes­társ tanár­nak ké­szült. Egy nap, miu­tán már kéz­hez kapta a diplo­máját, 22 éve­sen vissza­tért a világi létbe. Egyik első dolga az volt, hogy beáll­jon fo­cizni. Két vagy három nap­pal később már nem élt: szív­elég­telen­ség. Huszon­két éves volt. Vö.: https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/10/keletkezunk-elmulunk-szuletunk-es.html

Szóval nem ezek érde­kesek, hanem az, hogy tet­szik, nem tet­szik, „me­gyünk to­vább”, kavar­gunk to­vább a létfor­gatag­ban (saṁ­sāra). Energia sem vész el, és az anyag is meg­marad. Nem „mi” kavar­gunk amúgy, és a saṁ­sāra nem „magá­tól van”, hanem a lények összes­sége teszi, hogy legyen. Alap­vető nem­tudá­sunk (avijjā) és a szün­telen sóvár­gás (taṇhā) gene­rálja a követ­kező – azaz újabb – létet (po­nob­bha­vikā) újra meg újra azzal, hogy bein­dítja a léte­sülés (bhava) folya­matát. Mi ma­gunk hoz­zuk ezt létre, mi te­remt­jük meg ma­gunk­nak. – A léte­sülés felté­telezi a szüle­tést (jāti): már meg is meg­fogan­tunk vala­hol, a 31 lét­szféra (bhūmi) vala­melyi­kében (lásd: https://luangtavilasa.blogspot.com/2021/05/hol-szeretnel-ujraszuletni-egy-kulonos.html ).

Nem „én” me­gyek to­vább, hanem a fel­hal­mo­zott karma (kam­ma) függvé­nyé­ben léte­sül és szüle­tik egy új lény, aki/ami nem ugyan­az, és nem is egy másik, na ca so na ca añño. – Lélek­vándor­lás pél­dául a hindu­izmus­ban van, de az nem budd­hiz­mus. Ez utób­biban nincs is „lélek”, ami, úgy­mond, to­vább­vándo­rolna, egyre meg egyre, egy min­den­kori követ­kező, újabb testbe (rūpa, ill. kāya) – hogy újra testet öltsön. Tudat (citta) és tuda­tos­ság (viñ­ñāṇa) van, de ezek is felté­telek függ­vényé­ben (patic­cā) kelet­kez­nek – jön­nek létre (uppaj­janti) –, akár­csak a test.

Ez, ez az érde­kes: hogy képes-e valaki kikeve­redni ebből a végte­len kör­for­gás­ból, ami­nek nincs kez­dete (ana­matag­ga), és nincs vége! Ha tör­téne­tesen 102 éves koro­mig vin­ném – mint a filo­zófus Hans-Georg Gada­mer, aki száz éve­sen még sajtó alá ren­dezte műve­inek jubi­leumi kiadá­sát, és nagyo­kat koc­cin­tott a szüli­napi ün­nepsé­gen –, az még 33 továb­bi élet­évet jelen­tene, de ez eltör­pül ahhoz a – mond­juk – 963 trillió^{= 18 nulla} x kvad­rillió^{= 24 nulla} x centil­liónyi^{= 600 nulla (!)}+ élet­hez ké­pest, ami ez után az élet után vár még rám az élet kis­millió, igen­csak válto­zatos megje­lenési for­májá­ban, ha nem törek­szem eléggé – csak bor­zasztó ritkán ada­tik meg ugyan­is valaki­nek az (újra)­szüle­tés ember­ként, ma­nus­satta­bhāvo (ma­nussa­paṭi­lābho) dulla­bho. Elkótya­vetyél­jük ezt a lehető­séget is, mint minden egye­bün­ket, bele­értve az egész föld­kerek­séget.

Kár, na­gyon nagy kár, mivel em­ber­ként újra­szü­letni ritka kincs, ritka lehe­tőség, „nehe­zen kap­ható”, dulla­bha, ami­ből öt van:

(1) Bud­dhup­pādo dulla­bho lokas­miṁ.
(2) Manus­satta­bhāvo dulla­bho,
(3) Dulla­bhā sad­dhā sam­patti,
(4) Pabba­jita­bhāvo dulla­bho,
(5) Sad­dham­mas­sava­naṁ dulla­bhaṁ.*

Az első: ritka, hogy egy buddha jelen­jen meg a világ­ban. – A máso­dik: ritka, hogy valaki em­ber­ként szüles­sen újra. – A har­ma­dik: ritka, hogy valaki (szi­lárd) hittel le­gyen felru­házva. – A ne­gye­dik: ritka, hogy valaki szer­zetes legyen. – Az ötö­dik: ritka az alka­lom, hogy igaz, tiszta Tant hall­gat­has­son valaki. – https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/10/harmonia-vidamsag-nagy-nagy-orom.html (Ez volt az a naaagy, szív­melen­gető és emlé­keze­tes kutya­ven­dég­ség Vere­sen!)

(*Vö.: Atha bha­gavā evaṁ kata­pure­bhatta­kicco gan­dha­kuṭiyā upaṭ­ṭhāne nisī­ditvā, pāde pak­khā­letvā, pāda­pīṭhe ṭhatvā, bhik­khu­saṅ­ghaṁ ova­dati – ‘‘bhik­khave, appa­māde­na sam­pāde­tha, bud­dhup­pādo dulla­bho lokas­miṁ, manus­sapaṭi­lābho dulla­bho, sad­dhā­sam­patti dulla­bhā, pab­bajjā dulla­bhā, sad­dham­mas­sava­naṁ dulla­bhaṁ loka­smi’’nti. – CST: Sutta­nipāta-Aṭṭha­kathā)

Nem csiná­lok én már nagy ügyet a szüli­nap­ból. Itt az egyik, jön a követ­kező, aztán egy nap elfogy­nak, ponto­sab­ban egy új, követ­kező élet­ben, eset­leg más létfor­mában ketyeg majd a szám­láló, újra meg újra! Már­mint nullá­ról kezdve. (NB. Már ha nem teszek róla, hogy ne így le­gyen, én, itt és most, még ebben az élet­ben.) – Annyi­ból azon­ban más­féle nap az ember szüle­tése napja, hogy efféle „jeles na­pon” illik még több jó, azaz jótét és üdvös csele­kede­tet vég­hez vinni a szoká­sos­nál. Például jól tar­tani a szerze­tes­tár­sat, aki min­den­áron csoki­tor­tát szeret­ne enni: a csoki­torta csoki­ból és tortá­ból van, ő meg em­ber­ből. Akár­csak én!

És más­nap kijaví­tom – „átállí­tom” – az élet­évet a blog élet­rajzi / sze­mélyi ismer­tetőjé­ben. Minden évben, ami­óta csak meg­van ez a blog.

▲

Közben augusz­tus 25-e lett, és most már késő dél­után van, egy nehéz nap dél­utánja. Apát urunk­nak olyanja volt, és végül nem en­gedte el velem a szerze­tes­társat, hogy csoki­tortát ehes­sen Kuru­nega­lában – neki még enge­délyt kell az ilyes­mihez kérni, az én ese­tem­ben elég szólni, hogy ide és ide me­gyek. Kárpótlá­sul azon­ban hoz­tunk neki csoki­tortát, mint ahogy min­denki­nek hoz­tunk vala­mi nya­lánk­ságot, hadd örül­jön neki!

▲

Egyenként fogy­nak hát el ezek a szüli­napok, az évek. Minden áldott évvel eggyel keve­sebb marad, csak azt nem tudjuk, mennyi­ből: mínusz egy, mínusz kettő, mínusz n, na jó, de hon­nan indul­junk, mennyi­ből szá­mol­junk vissza? Ezt kár fir­tatni: annyi­ból, amennyi majd lesz, egy nap ugyan­is meg­lesz a hiány­zó isme­ret­len, csak éppen nem nekünk!

Ez egy­szers­mind emlékez­tető: ez az évente eggyel keve­sebb mara­dék azt is jelenti ám, hogy ennyi­vel keve­sebb év – idő – áll a ren­del­kezé­sünkre ahhoz, hogy vala­mit tehes­sünk saját jól meg­fo­gal­ma­zott érde­künk­ben, vagyis meg­szaba­dulá­sunk érde­kében. Egyetlen komo­lyan veendő ren­delte­tésünk van ugyan­is ebben az élet­ben, egyet­len egy. Ácsán Cshá (Ajahn Chah) egy­szer egy kér­désre vála­szolva ezt mondta: Azért szület­tünk, hogy ne szüles­sünk újra. Lásd a Still­ness Flow­ing c. monog­ráfia 778. lapját:

We come here to prac­tise in order that we won’t have to prac­tise in the future. We’re born in order not to be born again. – Stillness Flowing

És mivel túlsá­gosan is kime­rült va­gyok egy fá­rasztó nap után a hőség­ben, és még el is vittek vissza­felé egy család­hoz, ahol nem éppen némán ültünk és néztük egy­mást, hát új­fent DeepL-re bíz­tam a fel­ada­tot, de két igeidő használata nem tetszik:

Azért jöttünk ide gyako­rolni, hogy a jövő­ben ne kell­jen gyako­rol­nunk. Azért szüle­tünk, hogy ne szüles­sünk újra.

Változta­tok rajtuk, betol­dok egy ’már’-t, és akkor így fest a két mondat:

Azért jövünk ide gyako­rolni, hogy a jövő­ben már ne kell­jen gyako­rol­nunk. Azért szület­tünk, hogy ne szüles­sünk újra.

Vagy talán így:
Ide gyako­rolni jövünk || Gyako­rolni jö­vünk ide, hogy a jövő­ben már ne kell­jen gyako­rol­nunk. Azért szület­tünk, hogy ne szüles­sünk újra.

Igen, ez a dolgunk. Az órák ketyeg­nek, az idő múlik, egyen­ként ­fogy­nak el az évek – mire várunk?

We’re born in order not to be born again.
Azért szület­tünk, hogy ne szüles­sünk újra.

Csak mihez­tartás végett.

▲

PS. A felvétel forrása: Index Fórum.

 

▲