Február végi késztetések

Megannyi jó szándék

A pokolba vezető út is jószán­dékkal van kikö­vezve. És az is meg­lehet, hogy min­den san­da szán­dék­ban – vagy ép­pen mö­götte – lakik vala­mennyi JÓ szán­dék is, leg­fel­jebb (1) nem ne­künk (vagy­is a mi szá­munk­ra, vö. Franz Kafka egy, ha jól em­lék­szem, nap­ló­be­jegy­zé­sét: Es gibt un­end­lich viel Hoff­nung, nur nicht für uns. Vagyis, kb. ’Vég­tele­nül sok re­mény­ség van, csak ép­pen nem ne­künk.’), (2) nem úgy, ahogy mi ért­jük, vagy ép­pen (3) nem látszik.

Az inter­netet is a jó szán­dék vezet­te és ve­zeti, a Face­book-ot – azaz meg­alko­tó­ját, egy bizo­nyos Mark Zucker­ber­get – nem ke­vésbé, mint ahogy az em­beri­ség tör­téne­tének sok-sok is­mert, ke­vésbé is­mert, hír­hedt, netán ke­vésbé hír­hedt és le­szere­pelt sze­rep­lő­jét is a jó szán­dék ve­zet­te: mi más? Őrá – és ter­mé­sze­te­sen má­sokra meg kap­cso­ló­dó dol­gok­ra – vissza fo­gunk még itt len­tebb térni egy hossza­dal­ma­sabb, te­ker­gős ki­térő után.

Burma jószán­dékú tábor­nokai

Érdemes átgondolni – ért­hető mó­don ez fog­lal­koz­tat most en­gem már feb­ruár 1-je, a puccs óta –, hogy ezek a ki­váló tábor­no­kok Bur­má­ban tény­leg komo­lyan azt hi­szik: ők csak­is a ja­vát akar­ják Bur­ma né­pei­nek – Bur­ma, vagy­is 1989 óta hiva­ta­lo­san Myan­mar, mind­örök­re elhi­bá­zott ma­gyar át­írás­ban „Mian­mar”, ami­nek alig vala­mi köze a bur­mai ere­deti kiej­tésé­hez, vö. [kb. mjan­má] –, már­pe­dig ezek­ből sok van, 107 ki­sebb­ség, nép­cso­port, akik 135 (igen!) külön­böző nyel­vet és nyelv­já­rást be­szél­nek, és gyak­ran se ant­ro­po­ló­giai, se nyel­vi, se pe­dig val­lási hova­tar­tozás szem­pont­já­ból nem roko­nok, és egy ré­szük 1948 óta had­ban is áll a köz­ponti hata­lom­mal, de most össze­fog­nak a nagy kö­zös törté­nelmi ret­te­net, a had­se­reg – a Tat­ma­daw [ejtsd, kb. ta’m­madó] – ön­kény­ural­ma elle­né­ben. (Ehhez lásd pl.: Identity Crisis: Ethnicity and Conflict in Myanmar | Crisis Group , Internal conflict in Myanmar - Wikipedia , ill. https://www.academia.edu/32976865/The_Languages_of_Myanmar )

További táborno­kok

Ponto­sabban most megint ezt hiszik (ti. hogy a nép javát szol­gál­ják), hi­szen már 1962-ben az ak­ko­ri tábor­nok­gar­nitú­ra, ame­lyik ugyan­így ka­to­nai állam­csínyt haj­tott vég­re U Ne Win­nel ez élen, ugyan­így jót akart – lett is, már­mint jó, de nem úgy, és nem ne­kik, azaz Bur­ma né­pei­nek, ha­nem, ahogy az ilyen­kor len­ni szo­kott, ne­kik, már­mint a tá­bor­no­kok­nak, a kiter­jedt rokon­ság­nak, no és per­sze a ha­ve­rok­nak meg a ma­me­lu­kok tá­bo­rá­nak (ej, nem isme­rős ez vala­hon­nan?) –, és jót akart, a leg­job­bat akarta a ha­tal­mat az 1988-as puccsal ma­gá­hoz raga­dó Saw Maung [kb. szó maung], majd az őt 1992-ben le- és fel­vál­tó Than Shwe tá­bor­nok is. Más lap­ra tar­tozik, hogy egy kis­sé más­ként sike­re­dett ez is, mint gon­dol­ták, vagy ahogy a rab­igá­ban nyö­gő és seny­vedő, el­nyo­mo­rí­tott hazá­juk és a kül­világ látta. Mi több, né­mi áldo­zat­tal is járt a ka­land: sok-sok ezer em­bert legyil­kol­tak, még töb­bet meg­kí­noz­tak, ki­fosz­tot­tak, bör­tön­be, tá­bor­ba zár­tak, elűz­tek, és sike­rült kitel­jesí­te­ni­ük az 1962-ben meg­kez­dett dicső rom­bo­lást, elké­pesz­tő hoz­zá nem érté­sük­kel és égbe­kiáltó fele­lőt­len­ségük­kel – mér­hetet­len os­toba­ságuk­kal – sike­rült roncs­te­lep­pé garáz­dál­kod­niuk és lop­niuk Dél­kelet-Ázsia egyik ígé­re­tes gaz­dasá­gát. Min­dent: a még a brit gyar­mato­sítók által kié­pített, az ak­kor még fej­lett­nek szá­mító tel­jes infra­struk­túrá­tól kezd­ve az egész­ség­ügyön át az okta­tásig és a tudo­má­nyos éle­tig min­dent. Véres kéz­zel, könyör­tele­nül, gát­lás­ta­la­nul, sze­mér­met­lenül – miköz­ben kife­lé nem győz­ték suly­kolni jám­bor elkö­tele­zett­ségü­ket a Buddha taní­tásai, ill. a bur­mai (rész­ben jó kor­rupt) Szan­gha iránt. (Ecce homo – de ezt is bár­mi­lyen közeg­be át lehet sza­ba­don he­lyezni, tör­ténel­mi kor­szak­tól, tér­től és idő­től füg­get­lenül min­den­hol és min­den­kor meg­állja a he­lyét!)

A világ egyik legsze­gényebb és legkor­ruptabb országa

Olyan sikeres volt több évti­zedes tényke­désük, hogy abból a Bur­mából, ami­ben az élet­szín­vo­nal nagy­jából azo­nos volt akko­riban a szom­széd­ságé­val, s ami Dél­kelet-Ázsia élés­kam­rájá­nak számí­tott, a világ tíz leg­szegé­nyebb orszá­gának egyi­ke lett, s egy má­sik elő­kelő rang­listán is elő­kelő hely­re csú­szott: a kor­rup­ció világ­rang­listá­ján is az utol­só tíz kö­zött szere­pelt (múlt idő?). Iga­zán büsz­kék lehet­nek rá azok a ki­váló tiszt urak! Egé­szen egye­di tel­je­sítmény!

Különös cím­letek: egy kis bur­mai abszurd

És majdnem megfeled­keztem egy apró ada­lékról, hogy egy kis meg­moso­lyog­ni va­ló is he­lyet kap­jon ennyi, már-már hihe­tet­len rém­ség köze­pe­tte: a káp­ráza­tos pénz­reform­jaik­ról. Az egyik so­rán – nem vicc! – Ne Win tábor­nok, az aszt­ro­ló­gu­sára meg saját, szám­misz­tiká­hoz kötő­dő babo­náira és pre­fe­ren­ciá­ira hall­gat­va lecse­rél­tette a tel­jes bank­jegy­állo­mányt: előbb 75, majd 15 és 35, ké­sőbb 45 és 90 kyat [ejtsd: csá’] cím­letű ban­kó­kat hoz­tak for­ga­lom­ba. (Vö.: https://en.wikipedia.org/wiki/Burmese_kyat ) Ez utób­bi ket­tő külön érde­kes­sége, hogy mind­két szám oszt­ha­tó Ne Win ked­venc szá­má­val, kilenc­cel. A lakos­ságot ugyan­úgy tönkre­tet­ték – ki­sem­miz­ték –, mint ahogy rá­tet­tek a gaz­da­ság hozzá­értő tönkre­téte­lére is, ami vé­gül a követ­kező, 1988-as puccs­hoz vezetett.

Urizálni, közpénzt szórni, hará­csolni: az eti­kátlan hata­lom örök univer­záléi

Ehhez értettek és válto­zatlanul érte­nek iga­zán a gyil­ko­lá­son túl: a nyak­ló nél­küli, gát­lás­talan hará­cso­lás­hoz és a leg­mé­lyebb, min­dent szét­ro­hasz­tó kor­rup­ció­hoz, vala­mint az uri­zálás­hoz és a ke­gyet­len ter­ror­hoz. (Ebben is fel­sejle­nek más­hon­nan egyes, már isme­rős je­gyek, nem … ???) Ter­mé­sze­te­sen a kontra­sze­lek­ció­ban is, a hoz­zá nem ér­tés­ben is töké­lete­sek (ez is meg­hitt is­me­rős, ugye?), ta­pasz­tal­hat­tam ma­gam is egye­temi min­den­nap­jaim­ban Ran­gun­ban. (Lásd ezt az elem­zést is: https://www.eastasiaforum.org/2021/02/06/china-does-not-like-the-coup-in-myanmar/ )

És most megint itt vannak

És most, alig tíz év után újra itt kísért a kato­nai dikta­túra rette­nete Bur­má­ban (lásd https://www.facebook.com/zawxtetaung.delight/posts/342817917263765 ), ám most 2021-et írunk, és a világ más ma, mint 1962-ben, 1988-ban, 1990-ben vagy 2007-ben volt, és más, mint ami 2010-ben volt, ami­kor is a tá­bor­no­kok vál­tot­tak – vala­me­lyest –, mi­vel az érde­keik így kí­ván­ták. Bízni min­dig lehet vala­mi­ben, de leg­inkább az a biz­tos, hogy ami mű­kö­dik vala­hogy, az előbb-utóbb nem fog mű­köd­ni. Ez per­sze áll a „rossz”, a tudat­ban ne­ga­tív elő­jelű­ként el­köny­velt je­len­sé­gek­re is, hi­szen állan­dó vál­tozás­ban van­nak ezek is, most ép­pen van­nak – és: így, ilyen és ilyen mó­don van­nak, itt; és jelen –, hogy már meg is szűn­jenek. Ez min­den kép­ződ­mény ter­mé­szete, ami csak fel­té­te­lek függ­vé­nyé­ben létrejött.

Az idő mint olyan

Ez utóbbi is csupán idő kérdése. Ázsiá­ban azon­ban álta­lában más­ként jele­nik meg az idő mint olyan, hosszabb­nak bizo­nyul­nak az egyes sza­ka­szok is, már­mint lefo­lyá­suk ide­je nyúlik ki: Euró­pa (vagy­is Ró­ma és Bi­zánc egy­aránt) türel­met­le­nebb­nek tű­nik, és ha­ma­rabb moz­dul, hama­rabb vál­toz­tat, és be­le is nyúl a tör­téné­sekbe. Gon­dol­janak csak bele: 1986-ban je­lent meg a szí­nen Gor­ba­csov, és 1988–89-re már bo­rul­tak is a dol­gok, hajaj! Szét­esett a szov­jet bi­ro­da­lom is, az egy­ko­ri Ju­go­szlá­via is, ment­he­tet­le­nül: az volt, úgy­mond, a dol­guk, hogy egy szép na­pon da­ra­bok­ra hull­ja­nak. Az eltá­volít­ha­tat­lan­nak hitt, örök Ceau­şescu is be­vé­gezte, rá­adá­sul igen­csak csú­nyán vé­gezte, lásd: https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/10/tundoklestola-bukasig-mulandok.html

A kínai elv­társak jószán­déka is vitat­hatatlan

Ezzel szemben Észak-Korea is, Kína is éppen azt mu­tatja, hogy Ázsiá­ban más­ként mérik az időt. A kí­nai elv­tár­sak is min­dig jót akar­tak az ország népe­inek, annyira, hogy a Mao elv­társ ural­ma ide­jén, 1959 és 1961 kö­zött pusz­tító éhín­ség halá­los áldo­zata­inak szá­mát sze­rény 30 mil­lió­nyira be­csü­lik. Ennyien hal­tak éhen (más becs­lések sze­rint 55 milli­óan is lehet­tek), hála egy kivá­ló em­ber és szűk kö­re nyil­ván vitat­hatat­lanul jószán­déktól vezé­relt, még ná­luk is kivá­lóbb dön­tése­inek! Ekko­ra or­szág­ban iga­zán nem oszt és nem szo­roz, hogy né­hány tucat milli­óval keve­seb­ben van­nak ép­pen, avagy többen.

Ujgurok, tibetiek … Hong­kong … Tajvan … stb.

Az illetékes főelv­társat ma Hszi­nek hív­ják, és sokak­kal egye­tem­ben a mi hőn szere­tett, kato­nás­diban is gyak­ran jeles­kedő Or­bán vezé­rünk is oda van érte (meg vissza). Hszi elv­tár­sat is merő jószán­dék ve­zérli, főleg ami Tibe­tet, vala­mint az utób­bi idők­ben egyre szem­be­öt­lőbb mó­don az egy­kori Kelet-Tur­kesz­tánt ille­ti – nép­irtás­nak is ne­ve­zik mel­les­leg, amit ott űznek. A tar­to­mány kína­iul Hszin­csiang név­re hall­gat, fő­leg (mu­zul­mán) ujgu­rok lakta terü­letek, amit Kína ugyan­úgy bito­rol im­már évti­zedek óta, tart meg­száll­va, mint amúgy az or­szág nem han-kínai lakos­ságú te­rü­leteit is, ami kb. a két har­ma­dát ad­hatja az egész, el­nyo­más­sal, vas­marok­kal és rend­őr­ter­ror­ral egy­be­tar­tott biro­da­lom­nak (ami még a kö­zép­ső is, so­se feled­jék!). Érde­mes per­sze Hong­kong­ra is vetni egy pil­lan­tást, de a fe­szült­ség ger­jesz­tése, egy­re fé­lel­me­te­sebb fegy­ver­ke­zé­si őrü­le­tük, és egy­re elké­pesz­tőbb ag­resszív nyo­mulá­suk és taro­lá­suk szinte min­den fron­ton, jó né­mely ha­tár­sza­ka­szuk men­tén, Indiá­val is, a Dél-kínai Ten­ge­ren, az­tán Taj­van­nal szem­ben, min­den­hol és min­den vo­na­lon nem egyéb, mint ugyan­an­nak az ős­ere­deti jószán­dék­nak leg­jám­bo­rabb és leg­ártat­la­nabb meg­nyil­vá­nu­lá­sai, a sze­rény­ség, alá­zat és a fele­ba­ráti sze­re­tet szép iskola­példái.

Minden biroda­lom bevégzi egyszer

Különös azért, hogy ennyire elsza­ladjon az ef­féle jószán­dékkal a ló – igaz, elég csak a XX. szá­zad dol­gait elő­ven­ni, hogy lás­suk a mű­ködés­mód­jait is, a vég­kifej­letét is. A biro­dal­mak – ezen az is ér­ten­dő, hogy egy több­ség­ben lévő nép vagy nem­zet ma­ga alá gyűr több, külön­böző nagy­ságú és „fej­lett­ségű” né­pet, nép­cso­por­tot – előbb-utóbb kivé­tel nél­kül dara­bokra hulla­nak, csak idő kér­dése. Úgy tű­nik, a pe­kingi elv­tár­sak az isko­lában nem tanul­tak ilyes­mi­ről (vagy már rég el­felej­tet­ték), és egy­ér­tel­mű, hogy nem lapoz­gatnak tör­ténel­mi atla­szokat, külön­ben lát­hat­nák, hogy mind­egyik biro­da­lom így vé­gez­te a tör­téne­lem folya­mán, hi­szen ez a törté­nelem mene­tének bel­ső tör­vény­szerű­sége is, kéz a kéz­ben az­zal, hogy a nagy­ság­ból, a hír­név­ből, a tün­dök­lés­ből adott eset­ben a tör­té­ne­lem nagy süllyesz­tője lesz, ha­nyat­lás, majd bukás. (Lásd eh­hez a fent már hivat­ko­zott be­jegy­zést: https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/10/tundoklestola-bukasig-mulandok.html ) Azt sem aka­ród­zik ne­kik átlát­niuk, hogy minél in­kább szo­rít­ják a hur­kot, annál hama­rabb lá­zad­nak fel az alatt­valók: még az is el­unja, aki ad­dig tűrte. Vagy le­feküdt ad­dig a rend­szernek.

少欲知足。

Hogy a Buddha tan­tételeit nem ismerik, hát, annyi baj le­gyen. Van ilyen. Bár újab­ban az elv­tár­sak a kí­nai sta­tisz­tikák kb. 245 millió (!) honi budd­his­tájá­val is sze­retik bizo­nyos lépé­sei­ket ma­gya­rázni, nem tud­ják, mi az a mu­lan­dó­ság, kína­iul, azaz egész pon­to­san: ha­gyo­má­nyos kínai írás­mód­dal 無常.

Ami ennél is szomo­rúbb, hogy a csodá­la­tos Lao-cét (Lao-tzu, 老子) sem is­merik, vagy ha még­is, ak­kor pe­dig nem törőd­nek hal­hatat­lan böl­cses­ségé­vel. Egyik híres alap­igaz­sága (leg­alább­is neki tu­laj­do­nít­ják, én lát­tam már az ő ne­vét az idé­zet után kína­iak lak­ta vidé­ken): 少欲知足。– Aki ke­vés­re vá­gyik = kevés­sel is be­éri, tudja, mi az elég = mi­kor elég, vagyis be­ér­jük, elé­ge­det­tek va­gyunk, ha ke­vés a vá­gyunk. A https://buddhist_term_ch_en.enacademic.com/5125/%E5%B0%91%E6%AC%B2%E7%9F%A5%E8%B6%B3 hon­lap ezt az an­gol meg­felel­te­tést kí­nálja: Con­tent with few de­sires. A hon­lap tkp. egy­fajta kí­nai budd­hista en­cik­lopédia. —

Megannyi kis­gömböc

A kis gömböc is csak falt meg falt meg falt, míg szét nem puk­kadt. Sze­gény. Min­den kis­göm­böc így vég­zi egy nap, kicsi is né­me­lyik, göm­böc is, mind­egy, mi az iga­zi ne­ve, Hszi, Or­bán vagy Pu­tyin vagy bárki. Eze­ket is kivé­tel nél­kül jószán­dék moti­válja, és a palesz­tinok iga­zolni fog­ják, hogy Ne­tan­jahut nem­kü­lön­ben, de az ifjab­bik Asszád sem kivé­tel ott a szom­széd­ban. Tele a világ jó­szán­dék­kal, akár­ki meg­lás­sa, ezek a tá­jak foci­val meg stadi­onnal van­nak tele (van, ahol min­den egyes villa­mos­meg­állóra jut egy-egy sport­léte­sít­mény! bi­zony!), fűt­hető mű­gyep­pel, miköz­ben en­ni nincs mit, nem­hogy kály­há­ba való len­ne, na de kit zavar az ilyesmi? Pon­tosítok: már hogy­ne volna mit enni? Ma is sa­ját sze­mem­mel lát­tam út­köz­ben. A kuka fe­dele nyitva, ott kö­nyö­köl a pere­mén egy tor­zon­borz em­beri figu­ra, ko­tor a hul­la­dék­ban, talál vala­mi mara­dé­kot, és már eszi is. Még hogy nincs mit ennie!

Hiri-ottappa

Nem ez volt az első, hogy pl. meg­álló sze­mét­gyűj­tő­jé­ből halá­szott ki va­laki el­do­bott étel­mara­dékot. – Nem, nincs hiri ’er­köl­csi szé­gyen­érzet’, nincs az iker­test­vére se, ottap­pa ’er­köl­csi félsz a (kar­mi­kus) kö­vet­kez­mé­nyek­től’, ezek ab­szo­lúte isme­retlen foga­lom­nak tűn­nek, de úgy lát­szik, mettā, ’(fe­le­ba­rá­ti, be­le­érző) sze­re­tet’ vagy ka­ru­ṇā, ’együtt­ér­zés’ se szo­rult sok azok­ba, akik na­gyon is jól tud­ják, hogy ten­ni az egy­re kilá­tás­tala­nabb nyo­mor ellen csak aka­rat kérése. – Amúgy a hiri az ot­tap­pá-val együtt a Buddha tan­rend­szeré­ben a világ két őr­zője, loka­pāla­dhamma: nél­kü­lük a dzsun­gel tör­vé­nyei ural­nák a világot. A ki­lá­tá­sok ki­fe­je­zet­ten jók, lásd pl.: Welcome to the age of impunity: David Miliband's World Economic Forum speech | International Rescue Committee (IRC)

Huntington pro­fesszor

És közben meg mintha érne egy követ­kező világ­égés – csak ép­pen csep­pet sem biz­tos, hogy ezt túl is éli majd az em­beri­ség. Annyi baj legyen! So­mo­lyog­ni lehet, és örül­ni an­nak, hogy lám, lám, mégis Hun­ting­ton pro­fesszor­nak lesz majd a vé­gén igaza! Tet­szet­tek olvasni … ?

Annyi baj legyen!

Annyi baj legyen, a világ mindig is ilyen volt, eztán se lesz más­képp, de azért meg­éri a stra­pát, mert igen­is lehet­nek átme­neti idő­szakok – egy kis fent, egy kis hegy­me­net, nem pe­dig min­dig csak a lejtő, a ha­nyat­lás, en­tró­pia és hason­lók. Az alap­műkö­dés saj­nos adott, ezen sem­mi sem fog vál­toz­ni, amíg az em­ber mint faj itt van ezen a boly­gón, mivel­hogy az em­ber alap­járat­ban, azaz el­sőd­lege­sen, min­de­nek­előtt em­ber­ből van, em­ber­ből volt, és em­ber­ből is lesz (amíg még lesz, ugye), ami nem egye­bet tesz, mint hogy az os­toba­sága, nem-tudása, továb­bá vég­ze­tes meg­veze­tett­sége (mo­ha / avij­jā) irá­nyít­ja min­den lépé­sét-dön­té­sét, és eb­ből faka­dó vá­gyai, a só­vár­gása (taṇhā), ön­azo­nos­ság-tuda­tá­ból fa­ka­dó pök­hen­disé­ge (māna), vala­mint ész­lelé­sé­nek tor­zulá­sai­ból (sañ­ñā-vipal­lāsa) ere­dő tévkép­ze­tei­nek / té­ves né­ze­te­inek (diṭṭhi) köszön­hető­en tova­bur­jánzó BIG ME-je, koz­mi­kus mé­re­tűre da­gasz­tott nagy egó­ja viszi las­san pusz­tu­lásba: az em­ber ön­maga leg­na­gyobb ellen­sége, tele egy­re sze­mér­met­le­nebb és egy­re csilla­pít­hatat­la­nabb bír­vággyal és kap­zsi­ság­gal (lobha), ami­nek szer­ves tar­to­zéka a le­he­let­fi­nom ellen­ér­zés­től kezd­ve a hara­gon, utá­laton, ellen­szen­ven és gyű­löl­kö­dé­sen (stb.) át min­den, amit csak le­fed a páli dosa szak­szó. És ak­kor a tu­dat töb­bi ígé­re­tes szennye­ződé­sé­ről nem is be­szél­tünk (már­mint itt és most, de lásd: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/atudat-szennyezodesei-ezvagyunk-mi.html ), mint ahogy itt és most az em­ber hib­bant­ságá­ról sem be­szél­tünk, de azért ilyen is van, lásd: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/07/abuddha-elmekortana-hetkoznapipszichopa.html ).

Jót akar

Tehát elhiteti magá­val, hogy ő jót akar. Jó a szán­déka. Elhi­teti magá­val, aztán meg elhi­teti a világ­gal. A világ meg hisz neki. És az a külö­nös, hogy gyak­ran való­ban jó­nak in­dul, jót sej­tet, jót ígér, és akár még jó is – hogy az­tán alig hall­ható­an per­cen­jen egyet vagy rop­pan­jon vala­mi, és az egész rend­szer elin­dul le­felé a lej­tőn. Vala­mi válto­zik benne, ami­nek sok kivál­tó oka lehet és van is – és amúgy is vál­toz­ni fog, mert vál­toz­nia kell, hi­szen ami csak létre­jött, az állan­dó vál­to­zás, fo­lya­mat, egy nano­má­sod­per­cig nem ma­rad úgy, ahogy van, ha­nem vál­tozik, kelet­kezik, itt van, el­mú­lik, de ami a he­lyére lép, fel­téte­lek függ­vé­nyé­ben, már más lesz, és más­mi­lyen lesz, ezt pe­dig az em­ber tu­data úgy érzé­ke­li, hogy rosszabb lesz. Rom­lást, nega­tív minő­ségi vál­to­zást érzé­kel ben­ne, mi­köz­ben per­sze a ter­mé­szet tör­vény­sze­rű­sé­gei és jelen­sé­gei kö­zött nem talál­kozik az em­ber jel­zők­kel, mint „rossz” vagy „ne­ga­tív” – nincs rossz felhő, nincs nega­tív eső és ha­sonlók.

Megváltani akar?

Az eredeti jó szán­dékkal az ember lénye­gében meg­vál­tani akar, hi­szen min­den, ami jó, min­den, ami csak egy kicsit is jobb, fel­ér egy kisebb-nagyobb meg­vál­tás­sal! Ha meg még a bol­dog­ság ígé­re­tét is hor­dozza …

Ezzel persze bonyo­lódnak a dolgok: az em­berek pél­dául csak addig van­nak álta­lá­ban oda a meg­vál­tá­sért, amíg nem nekik kell ten­niük érte. És nem kerül pénz­be. Ugyan­akkor szinte vár­ják a meg­vál­tást, vala­hon­nan kint­ről (meg fent­ről). Ha meg fel­buk­kan, meg­jele­nik a Föl­dön egy hiva­tá­sos meg­vál­tó, azt zá­ros határ­időn be­lül ke­reszt­re is fe­szítik. Hogy mi­ért? Mert kelle­met­len. Egy­sze­rű­en kel­le­met­len, amit hir­det, amit kí­nál. Jól is hang­zik azért, hogy „meg­vál­tás”, de ne­künk ez túl ne­héz, mace­rás, izé, kö­szön­jük szé­pen, in­kább nem kérjük.

Önmagam megvál­tója én ma­gam vagyok

Voltak sze­ren­csé­re szeren­csésebb tájak is ebben a világ­ban, ahol a ten­gernyi né­zet, világ­kép és -látás sza­ba­don üt­kö­zött, egész nép­ván­dor­lás zaj­lott, min­den­hol nyil­vá­nos vita­fóru­mok és ha­son­lók, ahol min­den­ki sza­ba­don és bár­mi­féle re­tor­zió nél­kül hir­det­hette a né­ze­teit. Igen, ez a Buddha korá­nak In­di­ája volt, az óko­ri (és nem „ősi”!) India. Ott is a sar­kala­tos kér­dé­sek egyi­ke volt ez, ami­re a Buddha an­nak rend­je és mód­ja sze­rint meg is adta a vá­laszt, azt ti., hogy a meg­váltó az egyes em­ber­ben la­kik, ké­rem szé­pen, nincs más, aki en­gem meg­váltana.

A meg­váltás vonat­kozá­sában a gyakor­lat ezzel szem­ben leg­inkább azt mu­tatja, hogy az em­be­rek sem­mit sem akarnak:

(1) nem akarják, hogy meg­váltsák őket, mert nekik ne ma­gya­ráz­zanak, ne du­mál­janak stb., stb., fel­nőt­tek ők már ahhoz, hogy; az ő éle­tükbe ne szól­jon bele senki, hagy­ják őket bé­kén stb.;

(2) ők maguk nem haj­lan­dók sem­mit se tenni ön­ma­guk meg­vál­tása érde­ké­ben, vagy­is ön­ma­gu­kat sem akar­ják meg­vál­tani, és még hal­lani sem akar­nak róla;

(3) és bár lehet, meg­fogja őket vala­hol akár a keresz­tény­ség meg­vál­tás-ígé­rete, akár a Buddha út­já­nak bő 2500 éve tö­ret­lenül iga­zolt, meg­szaba­dulás­sal kecseg­tető ígé­rete, vissza­ret­ten­nek a meg­vál­tás árá­tól: sem­mi egyéb nem szük­ségel­tetik hoz­zá, mint BIG ME le­bon­tása, még­is pont ez az, ami­re BIG ME nem vál­lal­kozik.

(4) Vég­ered­ményben úgy tűnik, az em­ber túl kényel­mes ahhoz, hogy bár­mit is te­gyen meg­vál­tása ér­de­kében.

A théraváda buddhiz­musban ki-ki ön­maga felelős saját sorsá­ért. Min­denki a sze­rint fog aratni, aho­gyan itt és most vet, a min­den­kori jelen pilla­nat­ban, vagy­is tulaj­don meg­váltá­som is egyes egye­dül az én ke­zem­ben van, raj­tam áll vagy bu­kik: attā hi atta­no nātho / ko hi nātho paro siyā, ’ki-ki ön­ma­ga meg­vál­tója, ki más lenne a meg­váltó?’ A meg­váltó ben­nem van, én va­gyok a meg­váltó, ön­ma­gam meg­vál­tója: ne­kem ma­gam­nak kell az én meg­váltá­so­mon szívó­san dol­goz­nom, ha egy­szer nincs más, aki meg­vált­hatna, és a me­nedé­kem is leg­inkább itt bent lel­hető fel, már amennyi­ben fel­lel­hető. Azt a vilá­got is én te­rem­tem ma­gam­nak, ami­ben és aho­gyan élek, mint ahogy a bol­dog­sá­gom is kizá­ró­lag én­raj­tam – és nem a másik em­be­ren, a vilá­gon, a kö­rül­mé­nye­ken stb. – ؅múlik.

Meddig tart jobb, embe­ribb és élhe­tőbb világot terem­teni?

Ha jó, emberi és élhe­tő világot teremtek mások­nak és magam­nak, akkor jó, em­be­ri és él­he­tő világ­ban fo­gunk élni – má­sok is, én is. Kép­telen va­gyok fel­fogni, miért olyan ne­héz ez, hi­szen se­med­dig se tart jobb, em­be­ribb és élhe­tőbb vilá­got terem­teni. Egyszer iga­zán meg­tuda­kol­hat­ná már vala­ki az or­szág há­zá­ban ücsör­gő kép­vise­lő urak­tól és höl­gyek­től, vajon miért nem gon­dol­ják, hogy ide­je len­ne ta­lán vég­re bele­fogni, ennyi elfe­csé­relt, szo­morú sor­sú év­szá­zad ma­gyar törté­nelme és nyo­mo­rú­sá­ga után? Bele­fogni egy olyan álom­ország épí­tésé­be, ame­lyik­ben jó és ér­de­mes élni? Ame­lyik­nek ne adj’ Is­ten vala­mennyi pol­gára jól érez­heti magát, vagy leg­alább­is a leg­több­jük? Nem lenne ide­je bele­fogni? Csak akar­ni kell, mint min­dent. Igaz, némi er­köl­csi tar­tás is kell hozzá. Becsü­let. Eti­kus, tiszta, eré­nyes élet­vitel, ami nél­kül nincs, mert nem is le­het, jó kor­mányzás.

Az egyes egyén fele­lőssége: „ezek már össze­lopták magukat”

Mintha nem gondolnák végig az emberek, hogy min­den egyes em­ber fele­lős azért, hogy az or­szág­ban, ahol él, milyen (köz)­álla­potok ural­kod­nak. Egyén­ként, egy közös­ség tagja­ként fele­lős­ség­gel tar­to­zom ön­ma­ga­mért, to­váb­bá fele­lős visel­ke­dést kell tanú­sít­sak a töb­biek, a közös­ség töb­bi tag­ja iránt, korlá­tok között, ön­meg­szorí­tások­kal, be­épí­tett fékek­kel stb. Most, hogy eze­ket a soro­kat írom, fel­sej­lik ben­nem három eset a kol­lek­tív fele­lős­ség kér­déséhez.

(1) Költői kérdés: vajon mi lehet az oka annak, hogy eb­ben az or­szág­ban bár­mely hiva­talos kö­zeg szin­te min­den egyes hiva­talos pa­pírt ajánl­va és térti­ve­vénnyel küld, elké­pesztő több­let­költ­séget ge­ne­rálva ez­zel orszá­gos és éves szin­ten – a több­let-adm­inisztrá­ció­ról nem is szólva. 2017-ben köz­jegy­ző kül­dött utá­nam vala­mit Malaj­ziába, ugyan­így, meg­fele­lően bor­sos díj­szabás mel­lett. A hely­beli pos­tás nem tu­dott mit kez­deni a nem­zet­kö­zi AR jel­ze­tű térti­ve­vénnyel, úgy­hogy vé­gül ne­kem volt sza­bad vissza­kül­de­nem … mi­vel­hogy oda kel­lett tűzni a pak­sa­mé­tá­hoz.

Német­országban pl. isme­retlen, hogy ható­ság-hiva­tal min­dent ajánl­va és térti­ve­vénnyel küld­jön. Vajon miért …?

(2) A*** papa, még 1994-ben, a rendszer­váltást követő má­sodik válasz­tás ide­jén: ő, úgy­mond, bi­zony nem adja más párt­ra a vok­sát, mert „ezek már össze­lopták magu­kat”. A naí­vab­bak kedvé­ért: azt akar­ta ez­zel jelez­ni, hogy ha más pár­t(ok) kerül­(nek) a hata­lomba, más lesz a sze­mélyi össze­tétel, s kez­dő­dik a lopás elöl­ről, hi­szen ők is meg akar­ják majd szed­ni magukat.

(3) Volt egyszer az ELTE BTK-nak egy (majd­nem örö­kös) dé­kánja. Ha vala­ki sérel­me­zett vala­mit, egyik ked­venc vá­lasza ez volt: „Iste­nem, ez egy ilyen or­szág!” – Kiváló em­ber! A leg­szebb az, hogy ő ma­ga de­re­ka­san tett róla, hogy ilyen is ma­radjon.

A jó kormány­zásról és a közös­ségi harmóniáról

A jó uralkodó erényeiről, a jó kormány­zásról lásd pl. Phra Ajahn Payutto mun­káját: https://www.watnyanaves.net/uploads/File/books/pdf/647-Royal-Virtues-English.pdf –

Az embe­rek zöme nem is gon­dolná, hogy a Buddha a jó kor­mány­zás kér­dé­seit is épp­úgy ala­po­san kör­be­járta és fel­tárta, mint a közös­ségi / tár­sadal­mi har­mó­nia kér­déseit: https://wisdomexperience.org/product/buddhas-teachings-social-and-communal-harmony/

Asóka és a burmai Dham­mazédi

És lőn: igenis lehet jól és tisztes­ségesen kormá­nyozni, igenis lehet jól és tisz­tes­sége­sen ve­zet­ni egy or­szá­got. Csak aka­rni kell. Külö­nös, hogy nya­kas, ko­nok, ma­kacs akar­nok em­be­rek ilyes­mit álta­lá­ban nem akar­nak. A törté­nelmi bizo­nyíték arra, hogy való­ban csak poli­tikai aka­rat kér­dé­se egy jobb, em­be­ribb és élhe­tőbb világ meg­te­rem­tése, az Asó­ka ki­rály az óko­ri Indi­ában, aki ural­ko­dása ide­jén (kb. i.e. 268 és 232 között, az­az a Buddha halá­la után bő két­száz év­vel) egy­szer már elég meg­győ­ző­en ül­tet­te át a gya­kor­lat­ba a Buddha taní­tá­sait, és biro­dal­má­nak min­den­nap­jai iga­zol­ták, hogy való­ban lehet­sé­ges egy való­ban jobb, em­be­ribb és élhe­tőbb világ meg­terem­tése. Más szó­val tény­leg csak akarni kell, az­az csak a poli­tikai aka­ra­ton mú­lik – mint minden ilyes­mi.

Amúgy még csak nem is mel­lesleg Bur­má­nak is volt ám egy­szer egy Dham­mazé­dije: Dham­ma­ze­di ki­rály (bur­mani­zált alak a páli Dham­ma­ceti-ből), aki 1409 tá­ján szü­letett, s 1492-ben hunyt el. 1471-től ural­kodott egé­szen élete vé­géig. Szer­zetes volt, a Han­tha­wad­dy Király­ság ural­ko­dó­já­nak, Shin Saw­bu [kb. sin szóbu] király­nő­nek a bi­zal­masa és ta­nács­adója. A király­nő vet­te rá, hogy hagy­ja ott a szer­ze­tes­sé­get, ve­gye el az egyik lá­nyát fele­ségül, majd lép­jen trónra. – Így is lett, és ez­zel Dham­ma­zédi Bur­ma tör­té­nel­mé­nek egyik leg­kivá­lóbb, leg­kima­gas­lóbb ural­kodó­jává avan­zsált. Virág­zott az or­szág, virág­zott a budd­hizmus, amit meg­re­for­mált és ala­po­san meg­tisz­tí­tott … és bé­ke volt … D. G. E. Hall an­gol törté­nész így jelle­mezte: He was a Buddhist ruler of the best type […], ami kb. ’budd­hista ural­kodó volt, a leg­jobb fajtá­ból’. A bur­mai tör­té­nész Maung Htin Aung 1967-ben meg­je­lent, A History of Burma c. mono­grá­fiá­já­ban rész­lete­sen tag­lal­ja Dham­mazé­di éle­tét és mun­kás­sá­gát, lásd: https://archive.org/details/AHistoryOfBurmaMaungHtinAung

Burmának most egy mai Dhamma­zédire van szüksége

Burmának ma nem egy újabb kato­nai dikta­túra véres és vég­te­len szen­vedés­sel teli, kilá­tás­talan rém­ural­mára, a tábor­no­kok ország­rom­bolá­sára és új­bóli garáz­dálko­dásá­ra van szük­sége – de még csak a saj­nos nem ke­vés­bé csö­kö­nyös és akar­nok Aung San Suu Kyi [ejtsd, kb.: Aung Szhan Szu Csí] asszony veze­tésé­re vagy vala­mi­féle kvázi-nyu­gati stí­lu­sú beren­dez­ke­désre sem (mivel­hogy az im­már más­hol sem igen akar mű­ködni) –, ha­nem egy új Dham­ma­zédi­re, aki min­den szem­pont­ból a Buddha tan­épít­mé­nyé­re ala­poz­ná az or­szág dol­gait – és a jövőjét.

Igen, egy jobb, em­be­ribb és élhe­tőbb világ­hoz egyet­len út ve­zet, és­pe­dig BIG ME lebon­tá­sán ke­resz­tül. Ezt az utat egye­dül a Buddha kí­nálja követ­keze­tesen, ez az út kí­nál­ja a gya­kor­lat mi­ként­jét a gya­kor­la­tot se­gí­tő-tá­mo­ga­tó el­mé­le­ti is­me­re­tek­kel egye­tem­ben.

BIG ME-vel azon­ban nincs meg­váltás, és ezért nem is kell ez az út.

A témában – és Krisztus, meg­váltás és egye­bek témá­jában – úgy gon­do­lom, érde­mes újra elő­venni, fel­ele­ve­ní­teni ezt a blog­bejegy­zést: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/01/a-magyarorszagi-vulgarbuddhizmus-buddha_21.html

A boldogság ígérete?

Maradnak tehát egy egé­szen másfajta megvál­tásnak a vilá­got még vélet­lenül sem meg­hala­dó ígé­re­tei: a Face­book, a szoci­ális média, az inter­net, és per­sze a javak hará­csolá­sá­nak, fel­hal­mozá­sá­nak, a ká­bu­lat, az élve­ze­tek haj­hászá­sá­nak min­dent eltom­pító kul­tusza, ígé­rete és igé­zete, a pénz, hata­lom és be­fo­lyás tüné­keny má­mo­rá­nak ígé­rete és igé­zete – a sor szinte vég ­nélkül foly­tat­ható. És a min­den­féle val­lási szek­ták ígé­retei­vel zárható.

Hogyne, ígéret, az van. Válasz­tási is, de mi az, ami tel­jesül? Ami­nek szo­kása kel­le­ne len­nie, hogy tel­je­sül­jön is az egy Buddha ígé­retén (és, igen, az egy Krisz­tus ígé­re­tén) kívül?

Az imént fel­említett politikai akarat­nak, amin pedig min­den mú­lik, nem aka­ród­zik (egye­lő­re?) elő­búj­ni rej­te­ké­ből. (Majd világ­égés­kor, talán, ahogy az lenni szo­kott, pon­to­sab­ban világ­égés után, lásd pl. a sokak által már hal­lo­más­ból sem ismert, kulcs­fon­tos­ságú Bret­ton Woods-i Egyez­ményt 1944-ből. Már­mint lásd a sor­sát. Hogy mi lett be­lőle né­hány röpke évti­zed múlá­sá­val, mi­helyst bele­ült a poli­tika agya­iba az em­léke­zet­vesztés … ??? (Lásd: https://www.investopedia.com/terms/b/brettonwoodsagreement.asp — NB. Magya­rul is sok min­den olvas­ható róla.)

Ugyanez a kollektív, globa­lizált politikai aka­rat tette lehe­tővé an­nak a világ­nak a kia­laku­lá­sát, ame­lyik­ben élünk, és majd halni is fogunk.

Megteremteni – magunk­nak

Nem kell mindenben be- és kivárni, amíg fel­sejlik egy olyan­fajta poli­tikai aka­rat a léte­ző vá­lasz­té­kon túl, ame­lyik haj­landó is tenni egy való­ban jobb, em­be­ribb és élhe­tőbb világ meg­te­rem­tése ér­de­ké­ben. Mi magunk is meg­te­remt­het­jük azt a kör­nye­zetet ma­gunk­nak, mely­ben nem figye­lik ki min­den egyes lépé­sünket, dön­tésün­ket, vá­gyun­kat, gon­dola­tun­kat – bár­min­ket. És igen­is van olyan digi­tális vi­lág, amely­ben nin­cse­nek reklámok.

Bizton­ságos böngé­szés reklám­men­tes világban?

Semeddig sem tart letölteni és tele­píteni pél­dául egy bizton­ságo­sabb bön­gészőt, ame­lyik hatá­ro­zot­tan tá­vol tartja az af­fé­le kíván­csis­ko­dókat, mint ami­lyen pl. az adat­gyűj­tés éllo­vasa, a Face­book. A Face­book-ot kor­látok között lehet tar­tani, és kell is, és akkor nem gyűjt be a Face­book kis­millió ada­tot ró­lunk, nem va­gyunk kiszol­gál­tatva neki – és nem árasz­tanak el ben­nün­ket a rek­lá­mok sem.

Először is, Mark Zucker­berg, ill. a Face­book viselt dol­gai­ról meg­je­lent már ma­gya­rul is ez a könyv:
https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/zuckolva-ut-a-facebook-katasztrofa-fele

Ez egy okos videó, magyar felira­tozás­sal, és azt fir­tatja, a FB mű­köd­teti vagy tönkre­teszi a de­mok­rá­ciát?

A videóban ennek a szer­vezet­nek az ügy­véd­je beszél:
https://noyb.eu/en

Érde­mes leg­alább a fő­címe­ket elolvasgatni.

Ez itt a Mozilla ajánlata a FB kifi­gyelő- és gyűjtő­szen­ve­délyé­nek sike­res távol­tartására:
https://www.mozilla.org/en-US/firefox/facebookcontainer/

Ez meg a Firefox, ha még nem ismernék:
https://www.mozilla.org/en-US/firefox/new/

Tényleg teljesíti is, amit ígér, mert egy­szerű­en nem ad ki / to­vább, és nem is tárol sem­mit, mi­vel sem­mi ér­deke nem fűző­dik hozzá. Bön­gésző; pl. Firefox-alapon működik:
https://duckduckgo.com/

Én leginkább ezt a most követ­kező böngé­szőt haszná­lom, és eddig bevált. Szuper­kütyü­re is fel lehet tele­píteni. Mindent kiszűr, távol­tart, elijeszt stb., amire az ég adta vilá­gon sem­mi, de sem­mi szük­ség nincs, ám ömlik be, a nap 24 órá­jában, kéret­lenül, kér­lelhe­tet­lenül és fel­tartóz­tat­hatat­lanul – amíg nem te­szünk ellene! Még a Tor bön­gészőt is hozza, ami a leg­profibb, leg­alább­is azok sze­rint, akik meg tudják ítélni … Érde­mes köze­lebb­ről is megnézni:
https://brave.com/download/

Beillesztem ide N. Benedek megjegyzését, aki az én lelkes ifjú támaszom és segítségem mindenben, ami az elektronikus-digitális világ dolgait illeti:

Szerintem az átlag­ember számára túl nehéz­séges a Brave-et tele­píteni. Meg túl nagy vál­to­zás stb. stb... A Ublock Origin ugyan­azt tudja, a világ összes böngé­szője támo­gatja (még a Micro­soft Edge is), to­váb­bá három kattin­tásból telepít­hető, míg a Brave egy kicsit bonyo­lultabb az átlag szá­mára. Ha már vala­mit le kell töl­teni, biztos, hogy a fele nem fog rá időt szánni.

Ez itt a Tor, így külön:
https://www.torproject.org/download/

Tessenek kipró­bálni ezt az alábbi, nem több, mint há­rom kattin­tás­ból tele­pít­he­tő hir­de­tés­blok­kolót. Sok­kal­ta ha­tá­sosabb az AdBlock-nál! Nálam közel egy év alatt több, mint 90 ezer hir­de­tést, és a hir­de­té­sek sze­mély­re szabá­sához szük­sé­ges kö­ve­tőt tiltott le:
https://ublockorigin.com/

Az alábbi videók segítséget nyújtanak a bővítmény telepítéséhez:

A uBlock Origin telepítése Google Chrome böngészővel.

A uBlock Origin telepítése Mozilla Firefox böngészővel.

Érde­mes átgon­dolni az áram­fo­gyasz­tás­ra gya­ko­rolt hatá­sát is! Lásd ezt a ta­nul­mányt: https://www.mdpi.com/2227-7080/8/2/18/htm

Ha az okos eszkö­zökön sem szeret­nének többé reklá­mo­kat látni, ak­kor tesse­nek a Brave bön­gé­szőt hasz­nál­ni, amely pár moz­du­lattal in­gyen letölt­hető az al­kal­ma­zás-áru­házból.

Android: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.brave.browser&hl=en&gl=US

IOS: https://apps.apple.com/us/app/brave-private-browser-vpn/id1052879175

Huawei (Play-áruház nélkül): https://apkpure.com/brave-browser-private-ads-block/com.brave.browser

A böngé­szők­höz léte­zik to­vábbá egy olyan bő­vít­mény, ami kije­lenti, hogy ’I don’t care about cookies’, és nem en­ge­di megje­lenni a soka­kat za­varó sütis figyel­mez­teté­seket:
https://www.i-dont-care-about-cookies.eu/

Mi (ki) van még … ??? —

Eben Moglen professzor

Van még egy Eben Moglen nevű, ame­rikai illető­ségű úri­em­ber, ragyo­gó elme, a sza­bad fel­hasz­ná­lá­sú szoft­ver szó­szó­lója, jog­törté­nész, a ran­gos Columbia Univer­sity pro­fesszora. Ő jegyzi a Free­dom­Box Found­ation ala­pít­ványt. Nem kevés vide­ója talál­ható a You­tube-on, mint pl. ez is:

Kiváló gondolkodó – és kiváló szónok, aki mes­teri­en építi fel a mon­dan­dóját. És meg­győz. Ame­rikai közeg­ben erős ame­rikai akcen­tus­sal, nem ame­rikai közeg­ben már könnyeb­ben követ­he­tő, „nem­zet­közi­esebb” angol­ság­gal beszél. Hihetet­len logi­kai képes­ségei csak reto­rikai képes­ségei­vel vete­ked­nek … Ez is egy érdek­feszítő elő­adása:

Tessenek figyelni a nézett­ségüket is: egy szűk, de annál lelke­sebb és elkö­tele­zet­tebb kör kö­veti és tart­ja szem­mel a munkás­ságát, de oda­figyel rá – na­gyon is! – az EU is … mint pl. ezekben:
http://www.europeandialogues.eu/en/defining-the-european-union-eben-moglen/
https://www.neweurope.eu/article/eben-moglen-free-world-needs-free-software/

Aztán ilyenje is van …:
https://www.softwarefreedom.org/news/2019/nov/19/freedombox-turns-ten/

És persze büszkén vallja, hogy ő nem lát hirde­téseket. És bizony én is büsz­kén vall­ha­tom, hogy hála N. Benedek­nek, vala­mint ezek­nek a ki­váló, in­gyen letölt­hető, szaba­don felhasz­nál­ható bön­gé­szők­nek és blok­ko­lók­nak, én sem látok!

Ez az alapítvány …:
https://freedomboxfoundation.org/

És nézzük csak még …:
https://freedombox.org/

Bizony! Egy kicsi, elmés kütyü, ami fel­for­gatja a vilá­got! És tudok is olyan­ról, aki­nek van, és na­gyon szereti. Mi több, nagy­vona­lúan szá­mom­ra is lehe­tővé tet­te a táv­hasz­ná­latát.

És hogy mi lesz azzal a világ­gal, ami igazán lehetne végre jobb, embe­ribb és élhe­tőbb … ?

Őszintén remélem, hogy ebből a be­jegy­zés­ből is, az eddi­giek­ből is ki­vi­lág­lik az egyes egyén fele­lős­sége: fele­lős ön­magá­ért, és fele­lős a többi­ekért. Ez így mű­ködik. Ah­hoz, hogy jól mű­köd­jön, el­sőd­le­ge­sen neki, en­nek a min­den­kori egyes egyén­nek kell ten­nie, és­pe­dig ön­ma­gá­ban: bele kell néz­nie a tü­kör­be, és fel kell ten­nie magá­nak kér­dése­ket. Tisz­táz­nia kell magá­ban és magá­val, hogy az er­köl­csi­sé­ge rend­ben van-e, eti­kus-e, amit tesz, aho­gyan él? Hogy árt-e a kör­nyeze­tének, avagy sem, ha pe­dig árt, mi­ből áll ez az ár­tás, ká­ros-e a kör­nye­zete és ön­maga szá­má­ra, amit tesz és mond, vagy üd­vös. És hogy mit kell ten­nie azért, hogy ez ne így legyen, ha káros.

És abból kell kiin­dul­nia, hogy sem­mi olyat nem tesz egy má­sik em­ber­rel, amit ön­ma­gá­nak sem kíván, vö. a Buddha szavait:

Yo kho myāyaṁ dhammo ap­piyo amanāpo, paras­sa peso dham­mo ap­piyo ama­nāpo. Yo kho myā­yaṁ dham­mo ap­piyo ama­nāpo, kathā­haṁ pa­raṁ te­na saṁyo­jeyyan’ti. (SN 55:7)

(Kb.) ’Ami számomra vissza­tetsző és kelle­met­len, az a másik em­ber szá­má­ra is vissza­tet­sző és kel­le­met­len. Hogyan is len­nék ké­pes olyas­mit okoz­ni más­nak, ami szá­mom­ra vissza­tet­sző és kel­le­metlen?’ —

Ez azon­ban már egy másik történet, lásd ugyanakkor az előző blogbejegyzést is:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2021/01/legyen-minden-leny-boldog-sabbe-satta.html

Last but not least ..., itt és most … vége­zetül, de nem utol­só­sor­ban hálá­mat, kö­szö­nete­met sze­ret­ném nyil­vá­ní­tani N. Bene­dek­nek a szo­ká­so­san önzet­len és lel­kes segít­sé­gért, a szí­ves közre­mű­kö­dé­sért, vala­mint a két, külön az ehhez a bejegy­zés­hez készí­tett videó­ért, és kívá­nom, hogy gya­ra­pod­jon a dā­na szép­séges gesz­tusa révén! – És gratu­lá­lok is neki: ez az ő egyik mai hoz­zá­já­ru­lá­sa egy jobb, em­be­ribb és élhe­tőbb vi­lág meg­te­rem­té­sé­hez! ▲ Szádhu, szádhu, szádhu! —

Sabbe sattā bhavantu sukhitattā —

 ☸

Ez volt a dicső 45 kyat címletű bankjegy ...

... ez meg a 90-es ...

Ez

pedig

végül az

egész buddhista

világ Rangunban található

káprázatos csodája,

a Shwedagon Zedidaw,

vagyis a világhírű

Shwedagon Pagoda 

felülnézetben.

A központi sztupát

szinte körülöleli a

sok-sok kisebb-nagyobb szentély.

•••