Vulgárbuddhizmus: Krisztus mint bódhiszattva, a nirvána mint halhatatlanság
Most már tényleg elkészül, már ha megérem, a következő blogbejegyzés
is, ami szervesen kapcsolódik a Luca napján közzétett íráshoz:
Aprópóját egy, a magyarországi létező buddhizmus egyik
központjának honlapján olvasható, szerfölött sajátságos cikk adta:
Érthetőbb
lesz valamennyire a nem tudom, kinek a buddhista szemével nézett Jézus, ha beleolvas
az ember egy-két furcsán hangzó szövegrészbe, ahol aztán olyan
különlegességekkel találkozik, mint „felszentelt papok” (mármint a Misszió
papjai, kellően egzotikus és sejtelmes címekkel, lásd papás-mamás az oviban = homo
ludens), „szellemi tanítások” (az mi lehet?), valamint „hibátlan
áthagyományozása”, „vallási hierarchia” — Isten, első Isten-helyettes, második
Isten-helyettes, alisten, főisten? ideiglenes ügyvivő Isten? a pokol mint egyházkerület?
Vagy pedig előrébb való és nem előrébb való vallások hierarchiája? Ez jobb
vallás, az rosszabb? Jobb vs. silányabb? Nem értem.
Ugyancsak a jobb
megértést segíti elő az alábbi, általam fent hivatkozott blogbejegyzésben már
idézett kitétel:
Az alapító, a német Ernst Lothar
Hoffmann az angol nyelvű Wikipédia-oldal tanúsága szerint 1931-ben még azért
ment el az IBU, a Nemzetközi Buddhista Unió képviseletében a Darjeelingben
tartott Össz-Indiai Buddhista Konferenciára, hogy a Ceylonban megőrzött „tiszta
buddhista tanítást propagálja egy olyan országban, melyben démonkultusszá és
fantasztikus hiedelemvilággá degenerálódott”. Akkor még a déli, vagyis
théraváda buddhizmusban érezte jól magát, ám nem sokkal később elcsábították:
elbűvölte a tibeti buddhizmus. — Lásd:
Az angol Wikipédia-cikkben nem rejtették
véka alá a kiváló, neves tibetológus és buddhizmus-szakértő, kutató, az
amerikai Donald S. Lopez kritikáját — aggályait és meglátásait — a költő és
festő Hoffmann beavatása vonatkozásában, és számos idézettel szolgálnak Prisoners
of Shangri-La: Tibetan Buddhism and the West [’Sangri-Lá foglyai: a tibeti
buddhizmus és a Nyugat’] címen 1998-ban, Chicagóban megjelent monográfiájából.
Mondanunk sem kell, hogy az angolnál sokkalta szűkszavúbb
magyar nyelvű Wikipédia-cikkben Lopez neve el sem hangzik, van azonban
helyette egy kis magyar csúsztatás, ahogy az lenni szokott, mivelhogy ezt írják
a bevezetőben: „német festő, író, buddhista
szerzetes”. Így. Kár, hogy az illető nem tudja, mégis mi a különbség egy
buddhista szerzetes és egy akármilyen pap között. Szerzetessé Ernst Lothar Hoffmannt nem avatta senki,
másrészt pedig buddhista szerzetes nem élhet nemi életet, és ennek megfelelően nem
is nősülhet, vagyis cölibátusban él. Ernst Lothar Hoffmann nős volt. — Lásd: https://hu.wikipedia.org/wiki/Anagarika_Govinda
Ugyancsak ennek a magyarországi vulgárbuddhizmusnak jobb
megértését segíti egy másik írás, ami mit sem vesztett aktualitásából:
Ez volna hát a „házi feladat”: akit komolyan érdekel,
mivé lesz valami, mihelyst BIG ME nekilát a maga szája ízéhez
igazítani-idomítani egy olyan ember — esetünkben maga a hiteles, eredeti,
történelmi Buddha — páratlan tanításait, akinek a közelébe se jön, éspedig azon
egyszerű oknál fogva, hogy egy megvilágosodott tudatot fényévek választanak el egy
moghapurisa, BIG ME határtalan és mérhetetlen ostobaságától és
megvezetettségétől, csak ezt nem látja persze. A hiteles történelmi buddhista
hagyományban élő ember ezzel szemben tisztában van vele, hogy ostobasága és
megvezetettsége okán bizony így van: a közelébe se jöhet egy olyannak, aki
legalább a megvilágosodás valamelyik szintjére eljutott, és ezért esze ágában
sincs a történelmi, hiteles Buddha hiteles, 2600 éve tisztán megőrzött
tanításaiban, az igaz, tiszta Tanban (saddhamma) foglaltakat kétségbe
vonni, nemhogy ostobaságában és megvezetettségében felvizezni, átrendezni és
átértelmezni saját szája íze szerint — a Buddhánál is jobban tudni —, mint
ahogy azt a Nyugat buddhizmus-utánzatainak esetében lehet látni.
Ez a moghapurisa annyit tesz, mint ’ostoba,
megvezetett ember’. A Rangunban 1954 és 1956 között tartott VI. Buddhista Zsinat
által rögzített és elfogadott páli nyelvű théraváda kánon teljes anyagában,
továbbá néhány posztkanonikus szövegben, valamint az ugyancsak páli nyelvű
kommentárokban és alkommentárokban — ezeket is nevezett zsinat hagyta jóvá — a
szó különféle ragozott alakjaiban kereken 660 helyen fordul elő, döntő
többségében, 268 esetben ráadásul egyes számban, vocativusban, megszólító
esetben. (Lásd: Chaṭṭha Saṅgāyana Tipiṭaka, CST, https://www.tipitaka.org/cst4 )
Nem véletlenül. —
]
A burmai Pa-Auk Tawya Sayadaw tanbeszédet tart szerzeteseinek.
No comments:
Post a Comment