Ahogy a csillag megy az égen – 1/3.

… dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
ugy érdemes. (József Attila)

 

To tell the truth, there is a great deal of the Bellman principle in the academic world. You all know about the Bellman in Lewis Carroll’s The Hunting of the Snark, who maintained that “what I tell you three times is true”. I am as guilty in this respect as anyone else, I fear. I may have an idea about something, and so I incorporate my idea, as a suggestion, in an article I am writing, and wait for someone to reject or disprove it. No one does, and I repeat the idea, still as a suggestion, in another article. Again, no one rejects it. I do this a third time, and if there is still no reaction, it becomes fact in my mind—I have said it three times, so it must be true, and I consequently refer to it in future publications as an established fact. The thought that no one ever reads my articles and so no one has ever seen my suggestion, and so no one has had any desire to reject it, or the alternative explanation, that those who read my first article thought that the idea was so preposterous that it was not worth wasting paper and ink refuting it, so that the second and third repetitions were dismissed as “I see Norman is still pushing that stupid idea of his”, does not enter my head.

Norman, K. R.: A philological approach to Buddhism. London: School of Oriental and African Studies, University of London, 1997. [= Buddhist Forum, Volume V: Bukkyō Dendō Kyōkai Lectures 1994.] – Edition published in the Taylor & Francis e-Library, 2005, p. 50.

 

Olvastam én már töl­tött anya­király­nőről, királyi kollek­cióról (gyűj­te­mény he­lyett), Fel­ébre­dett­ről (ez a Buddha akart len­ni), kol­duló­csé­szé­ről, Nagy­szent­ről (ez is a Buddha akart len­ni), a Buddha néző­közön­ségé­ről, az­tán olyat is, hogy állan­dót­lan­ság, meg hogy „pa­rasz­tok gyil­ko­lódz­nak”: meg­annyi (nyelvi) rémség, ami­be úton-út­fé­len bele­bot­lik az ember.

Az egyik legszebb, amivel eddig talál­koztam: viszony­lag szerény terje­del­mű, déli budd­hista té­májú könyv, medi­táció, angol­ból for­dítva ma­gyar­ra. A címé­ről azon­nal vala­mi ilyes­mi jut az em­ber eszébe: Főz­zünk ripsz-ropsz hús­levest vidá­man és könnye­dén! Tele van hi­bák­kal, és nem csak a páli szak­kife­je­zé­sek körül. Azért az egyik leg­szebb, mert mind­össze hár­man for­dítot­ták, majd továb­bi két fő szer­kesz­tette és lek­to­rálta. Ez annyit tesz, mint hogy öt em­ber kel­lett ah­hoz, hogy ez a for­dítás elké­szül­jön. Az egyik feje­zet címé­ben öles betűk­kel: A Buddha minő­ségei. Egész komolyan!

Minőségei.

Hát persze. Három for­dító­nak, továb­bá a kötet nyilván­való­an amúgy iga­zán kiváló szer­kesz­tői kö­zül egyik­nek sem tűnt föl leg­alább ez a Buddha „minő­sé­gei”. Öt em­ber ennyire képes. Egész pon­to­san nem képes arra, hogy ép­kéz­láb, minden szem­pont­ból jó és szép szöve­get hozzon létre! A köny­vet kiad­ják, és még csak nem is pi­ron­kodik miatta senki. Tiszta szeren­cse, hogy nem tízen bá­bás­kod­tak a könyv körül! Hogy nézne akkor ki! Igaz, annyi bába közt már ma­ga a gye­rek vész el. – De hogy mi a csuda az a „Szu­dán­ban lévő éh­ínség”…? És „jelle­get tar­tal­mazni”? Az mi?

Kh. Dhamma­sami: Mikor, ha nem most? Tuda­tos jelen­lét könnye­dén. Fordí­totta Basa Ágnes, Nemes Mariann, Szeke­res Tamás. Buda­pest: Budd­hista Vipas­sana Ala­pít­vány / A Tan Ka­puja Budd­hista Egy­ház, 2014. – Szer­kesz­tette és lekto­rálta Dobos Andrea Beáta, Magyar Judit. Fele­lős kiadó: Dobos Andrea Beáta. – Az an­gol ere­deti címe: Mindful­ness Medita­tion Made Easy.

Annyi baj legyen. Ez jobb nem lesz: csak rosszabb lesz, mert a fél­mű­velt, felké­szület­len, ám annál nya­ka­sabb, re­mény­tele­nül és kilá­tás­tala­nul osto­ba és rá­tarti, ugyan­ak­kor örök fa­nyalgó kö­zép­szer csak ezt szüli, ezt teszi lehe­tővé, ezt ter­meli ki, csak ilyes­mire ké­pes, kar­öltve a kont­ra­sze­lek­cióval. Szép ha­gyo­má­nya van­ azo­kon a tája­kon ott a Kár­pát-me­den­cé­ben, nemde?

Főbb ismér­veik az elha­mar­kodott­ság, az oda nem figye­lés, a tájé­ko­zat­lan­ság, a hoz­zá nem értés, a dilet­tan­tiz­mus és kon­tár­ság stb. –, a mély­ben pe­dig BIG ME sejlik fel, BIG ME, aki adott eset­ben még a Budd­há­nál is job­ban tudja (pl. azt is, hogy mit taní­tott és mit nem, vagy hogy mire gon­dolt).

Mielőtt bárki a fejét csó­válná, hogy mi köze en­nek a Buddha taní­tása­ihoz: ké­sőbb lesz majd itt szó ar­ról is, hogy mennyire fog­lal­koz­tatta a Budd­hát a Tan fenn­ma­ra­dá­sa, gon­dos meg­őrzé­se, vala­mint lelki­isme­re­tes, szö­veg­hű to­vább­adá­sa / -hagyo­má­nyo­zása, a meg­bíz­ható­ság és pon­tos­ság az át­adás fo­lya­ma­tá­ban. Rend­sze­re­sen fel­tárta az aggá­lyait, jól tudta, hogy rom­lani fog idő­vel a fe­gye­lem, ezt is, azt is elha­nya­gol­ják a szer­ze­te­sek, s mind­ez a Tan tisz­tasá­gát ve­szé­lyez­teti – a helyes és tisz­ta Tan ha­nyat­lásá­hoz fog vezetni. Így be­szél pl. egy cím nél­küli rövid tan­beszé­dé­ben az Aṅgut­tara Nikā­yá-ban:

‘‘Dveme, bhik­khave, dhammā sad­dham­massa sam­mo­sāya an­tara­dhā­nāya saṁ­vat­tanti. Kata­me dve? Dunnik­khit­tañca pada­byañja­naṁ attho ca dun­nīto. Dunnik­khit­tassa, bhik­khave, pa­da­byañja­nas­sa attho­pi dun­nayo hoti. Ime kho, bhik­khave, dve dham­mā sad­dham­massa sam­mo­sāya an­tara­dhā­nāya saṁ­vattantī’’ti.

„Két dolog van, szerze­tesek, mely az igaz és helyes Tan hanyat­lásá­hoz és eltű­nésé­hez vezet. Mi ez a kettő? Rosszul rög­zí­tett szavak és mon­datok, vala­mint rosszul értel­me­zett jelen­tés. Ha a sza­va­kat és mon­dato­kat rosszul rög­zí­tet­ték, a jelen­tésü­ket is rosszul fog­ják értel­mezni. Ez hát az a két dolog, szer­zete­sek, mely az igaz és helyes Tan ha­nyat­lásá­hoz és eltű­nésé­hez vezet.” (AN 2:20; a szutta máso­dik felé­ben ennek az ellen­kező­jét fejti ki a Buddha.)

Magyar­orszá­gon 1990 – vagy már 1988–89? – óta bárki bár­mit kiad­hat, meg­jelen­tet­het, fel­te­het az in­ter­netre, sok­szo­ro­sít­hatja, ter­jeszt­heti. 1990 – 1988–89? – előtt egy-egy könyv­kia­dó­nál ide­ális eset­ben jól fel­ké­szült szer­kesz­tők gon­doz­ták a kiad­vá­nyo­kat, a szö­vege­ket. Nyelv­hasz­nálat és stí­lus szem­pont­já­ból nem (sem) mehe­tett át akár­mi. Egy-egy for­dí­tást gyak­ran kiad­tak még egy, a for­rás­nyel­vet kellő szin­ten bíró em­ber­nek, aki az ere­deti­vel egy­be­vetet­te – és ha kel­lett, módo­sítá­so­kat java­solt. És fel is volt tün­tet­ve en­nek meg­fele­lően, hogy a for­dítást az ere­deti­vel egy­be­vetet­te X. Y. Tar­ta­lom szem­pont­já­ból szak­lek­tor vagy szak­nyel­vi lek­tor ellen­őriz­te a kéz­ira­to­kat: ez a gon­dos kéz­irat-elő­ké­szítő mun­ka része volt, akár­csak a több­szöri kor­rek­túra. Jól em­lék­szem rá, hiszen 1979 és 1983 ele­je kö­zött ma­gam is végez­tem sza­bad­úszó­ként, ill. mel­lék­állás­ban an­gol nyel­vű kor­rek­tú­rát az ak­kori Cor­vina Könyv­kia­dó meg­bízá­sá­ból, hogy a nyom­dai elő­készí­tés min­den egyes sza­ka­szá­ban két-két kor­rek­tor javí­totta a szöve­ge­ket. És mi­vel szá­mí­tógép még nem volt, illett vissza­emlé­kezni pl. egy név ko­ráb­bi írás­mód­jára egy adott szö­veg­ben, illett nagy­já­ból emlé­kez­ni, a paksa­mé­tá­ban mégis hol lehe­tett, és jó is volt, ha em­léke­zett, mivel­hogy azért tűnt fel neki, mert vala­mi nem stim­melt – és így is volt, mert a két írás­mód bizony nem egye­zett. Műkö­dött, pedig nem vol­tak számí­tó­gé­pes ke­re­sők, he­lyes­írás-ellen­őrző prog­ra­mok meg hasonlók.

Egyrészt tehát ügyeltek rá a kiadók, hogy ne járas­sák le magu­kat, mert igenis volt egy igé­nyes és tájé­ko­zott, mű­velt olva­só­tábor, még ha nem is volt né­pes, de ébe­ren figyel­tek min­denre. És el­vá­rá­saik vol­tak. Más­részt a szer­kesz­tők ügyel­tek rá, hogy ha ők mag­uk nem ismer­ték a szak­terü­le­tet, ami­vel egy adott mű fog­lal­ko­zott, kiad­ják a szak­terü­let is­merő­jének. Egy indiai vo­nat­kozá­sú kéz­ira­tot pl. vagy Woj­tilla Gyula ókor­tör­té­nész­nek és indo­ló­gus­nak, vagy az ugyan­csak ókor­tör­té­nész és indo­ló­gus Pus­kás Ildi­kó­nak – ő már nincs az élők sorá­ban – ad­tak oda szak­lek­to­rá­lás cél­já­ból, akik per­sze szak­nyelvi szem­pont­ból is véle­mé­nyez­ték. És ter­mésze­tesen a szak­lek­tor neve is sze­re­pelt a kiad­vány­ban, mint ahogy ott állt az im­presszum­ban a fele­lős kia­dó / szer­kesz­tő neve is.

Ez így volt tisztes­séges, a szakmai tisztes­ség és a fele­lős­ség nevében.

Magyar­orszá­gon 1990 előtt egyál­talán nem volt könnyű felső­okta­tási intéz­mény­be be­jutni – pon­to­sab­ban vol­tak olyan intéz­mé­nyek és/vagy sza­kok, ahová szinte kép­telen­ség volt. Ez állt pél­dául a böl­csész­ka­rok nyelv­sza­kos képzé­sére: a szak­tár­ca dön­töt­te el, egy adott év­ben pl. mi­lyen szak­páro­sítá­sok­ra hir­det­nek meg fel­vé­telt, s azon belül is hány főt vesz­nek majd fel. Így for­dul­ha­tott elő, hogy az 1970-es évek vége felé egy év­ben össze-vissza hat főt vett fel az ELTE böl­csész­kara an­gol szak­ra, ami­ben a lehet­sé­ges (és: akkor min­den­kép­pen köte­lező) szak­páro­sítá­sok is ben­ne fog­laltat­tak már – két­szá­zan adták be akkor a je­lent­ke­zé­süket, ami bő har­minc­szo­ros túl­jelent­kezés.

Lehetett persze már akkori­ban is minden­féle kisebb és ritka nyel­vet tanulni, volt pél­dául ira­nisz­tika, tur­koló­gia, arme­nisz­tika (ez volt a nagy­szerű Schütz Ödön pro­fesszor nevé­vel fém­jel­zett szak, bi­zony!), indo­lógia, volt már akkor is kínai szak, japán, vol­tak (ma­gyar­or­szági) nem­zeti­ségi nyelv­sza­kok (ezek­re könnyebb volt be­jutni – a német kivé­telé­vel), volt por­tugál meg kata­lán (ha nem is ön­álló szak­ként), arab, tibe­ti és mon­gol, nem­rit­kán nagy nevek­kel, aki­ket a kül­honi tudo­mány is szá­mon tar­tott, volt klasszika-filo­lógia … finnugrisz­tika … és így to­vább. (A skan­dináv nyel­vek ké­sőbb jöttek, és ké­sőbb lett csak ön­álló tan­szék is hozzá.)

Hatalmas volt azonban a különb­ség egy nagy nyelv (= nagy tan­szék sok okta­tó­val) meg egy kisebb nyelv (= kis tan­szék kevés okta­tó­val) kö­zött, és ez vál­to­zat­la­nul fenn­áll. Kül­földi egye­te­me­ken sem jobb a hely­zet. Ha emléke­zetem nem csal, 1993–96 kö­rül pl. mind­össze­sen két fő taní­tott dánt skan­dina­visz­tika sza­kon, egyi­kük az anya­nyelvi lek­tor volt. Ez annyit tesz, mint hogy két ok­tató kis sza­kon, kis nyelv ese­té­ben nem ké­pes a leg­na­gyobb jó­aka­rattal sem nyúj­tani, amit egy nagy sza­kon több szak­terü­let isme­rői nyújtanak.

1990 előtt (és még utána is egy ideig) csak ún. A-sza­kok­ra lehe­tett jelent­kezni: ezek vol­tak a nagy sza­kok. Ha már bent volt vala­ki, járha­tott kis sza­kok (B, ill. C), ala­pozó­jára, ami után az ille­té­kes tan­szék dön­tött, hogy fel­ve­szik-e a hall­ga­tót. Példá­ul tibeti szak­ra. Idő­vel le lehe­tett adni az A-szakot, de ez azért nem volt cél­szerű, mert a kér­dé­ses hall­gató el­esett an­nak lehe­tősé­gétől, hogy A-szak­ján több rész­te­rü­let­tel is beha­tób­ban meg­ismer­ked­hes­sen. Más szó­val nem sze­rezte meg azt a szerte­ágazó tu­dást, isme­ret­anya­got, amit csak egy nagy nyelv­szak képes nyújtani.

Annak érzékel­teté­sére, hogy ez az én ese­tem­ben konkré­tan mit jelen­tett, fel­soro­lom, mi min­dent (és kinél) hall­gat­hat­tam német sza­kos­ként hat egye­temi tan­év folya­mán – 1991 ősze és 1998 vége kö­zött – né­met nyel­vé­szet­ből:

• bevezetés a német nyelv­tudo­mányba (Prof. Dr. Hessky Regina);
• mai német nyelv: lexi­koló­gia (ugyanő);
• német frazeo­lógia (ugyanő);
• lexiko­gráfia (ugyanő);
• átte­kintő né­met nyelv­törté­net (Dr. Ágel Vilmos);
• német szin­taxis (ugyanő);
• valencia-elmé­let (ugyanő);
• ergati­vitás*;
• fone­tika-fono­lógia (Dr. Thomas Herok);
• egy törté­neti kor­szak nyelve: ko­rai újfel­német (Korencsy Ottó);
• morfo­lógia (Dr. Brdar-Szabó Rita);
• szeman­tika / proto­típus-szeman­tika (részben ugyanő);
• szino­nimia és szó­kép­zés (ugyanő);
• kontrasz­tív nyel­vé­szet (ugyanő);
• gram­mati­kali­záció*;
• nyelv­tipo­lógia*;
• ige­idő és aspek­tus*.

*Kurzívval: „ön­képzés” kere­tében a tanul­mányok­hoz és a szak­dolgo­zat­hoz, valamint kuta­táshoz.

Izlandon foly­tatott egye­temi tanul­má­nyaim során (1993–1995) elsőd­lege­sen a mo­dern izlan­di ma­gas szintű elsa­játí­tása volt a fő szem­pont, már­mint az Izlandi Egye­tem (Háskóli Íslands) fő szem­pontja, hi­szen ez egy ön­álló kis szak volt, izlan­di nyelv kül­föl­diek­nek meg­neve­zés­sel. Ettől füg­get­lenül külön tárgy­ként hall­gat­tunk azért mor­foló­giát is, fone­tikát, fra­zeo­ló­giát, ala­pos kép­zés­ben része­sül­tünk az iz­landi ige­idők és as­pek­tu­sok terén, volt mon­dat­tan, a har­ma­dik év­folya­mon volt egyre maga­sabb szin­tű an­gol nyel­vű szö­ve­gek for­dítá­sa iz­landira, és az iro­dalom­törté­net kere­tében olvas­tunk közép­kori, az­az óiz­landi szöve­geket is.

A 2013/14-es egye­temi tanév­ben, a ranguni Inter­national Thera­vāda Buddhist Mission­ary Uni­versity (ITBMU), az­az a Nem­zet­közi Théra­váda Budd­hista Missziós Egye­tem hall­gató­ja vol­tam Burmá­ban. Akkor ki­lenc tár­gyat adtak ne­künk elő – az okta­tás nyelve angol volt –, köztük pálit és bur­mait is. Páli okta­tónk felké­szült, az an­golt is jól bíró bur­mai szer­zetes volt. És hajtott bennün­ket. Nem kevés for­dí­tani­valót is kap­tunk, páli­ból angol­ra, és an­golról páli­ra, ha egy­szer biz­tos nyelv­tudás­ra iga­zán akkor tesz vala­ki szert, ha aktí­van is meg­tanul­ja használni a nyel­vet. Áll ez „holt” nyel­vekre is, mint a páli vagy a latin. – Amit burmai­ul tud­tam és tu­dok, nem az egye­temen ta­nultam.

Amúgy nyelvész­kedéshez nem a leg­jobb, ha vala­ki az anya­nyel­vén kívül sem­mi­lyen más nyel­vet nem bír vagy ismer (ez saj­nos gya­kori jelen­ség pl. an­gol nyelv­terü­le­ten), vagy leg­fel­jebb ha egyet vagy ket­tőt, hiszen így pl. sem­mi­féle nyelv­tipo­ló­giai tapasz­talat­ra nem tesz szert, és kép­te­len lesz kitör­ni egy vagy két nyelv erő­sen beha­tá­rolt vilá­gából. Olyan ez vala­hol, mint az Isten kalap­ja, csak a nyel­vek vo­nat­ko­zá­sában. Több nyelv isme­rete egy fordí­tó­nak is jól jön per­sze a mun­kája során, de nem elen­ged­hetet­le­nül szük­sé­ges, míg át­fogó nyel­vé­sze­ti isme­re­tek­ na­gyon is szük­sé­gesek.

A magyar kis nyelv: ezt nem lehet figyel­men kívül hagyni. Ez annyit is je­lent, hogy né­hány tudo­mány­ág és szak­terü­let kivé­telé­vel sem­mire sem megy se egye­temi hall­ga­tó, sem pe­dig okta­tó vagy kuta­tó ide­gen nyel­vek isme­rete nél­kül: érte­nie kell a szak­terü­leté­vel kap­cso­la­tos szö­vege­ket, cik­ke­ket, dol­goza­tokat, kiad­vá­nyo­kat stb., stb., és tud­nia kell leg­alább egy vagy két nyel­ven tar­ta­lom és nyelv­hasz­ná­lat szem­pont­jából egy­aránt ma­gas szín­vona­lú, a nem­zet­közi elvá­rások­nak (is) meg­felelő szak­szöve­geket létre­hozni, vagy­is részt venni a nem­zet­közi tudo­má­nyos élet­ben. Az át­lag ér­dek­lő­dő ide­gennyelv-­tu­dás hiá­nyá­ban kény­telen lesz be­érni azzal a na­gyon kevés­sel, ami magya­rul egy­álta­lán léte­zik, és ami­nek a szín­vonala szak­terü­let­től függő­en na­gyon válto­zó, és mivel más for­rásra nem ké­pes ha­gyat­kozni, meg­ítélni sem tudja, mi az, ami­ben meg­bíz­hat, és mi az, ami­ben nem. Magya­rán min­denre vevő, kriti­kát­lanul, min­den­nel meg lehet etetni, min­dent kész­pénz­nek vesz, és szol­gai­an át fog venni: ete­tik a ma­gyar Wiki­pédia elké­pesztő, se­lejt szó­cikke­ivel (budd­hiz­mus témá­jában), és ete­tik silá­nyabb­nál silá­nyabb for­dítá­sok­kal (tisz­telet a kivé­tel­nek), etetik szittyá­sított katy­vasz­budd­hiz­mus­sal és ten­ger­nyi, maxi­mális tudat­lan­ság­ról árul­kodó osto­ba­ság­gal, ám ahogy ké­pes lesz pl. a Buddha tan­beszé­deit kevés páli és jó­val több an­gol nyelv­isme­ret­tel fel­vér­tezve olvasni, to­váb­bá tu­dós szer­zete­sek szebb­nél szebb és oko­sabb­nál oko­sabb írá­sai­val (mond­juk) angol ere­deti­ben vagy for­dítás­ban is­mer­kedni, látni fogja, mi a különb­ség – és hogy mi a baj a ma­gyar fordí­tá­sok­kal, ill. a ma­gyar nyel­ven létre­ho­zott szöve­gekkel. Lásd ebben a témában:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/09/mulandosag-es-tarsai-egy-szakszo.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/09/a-buddha-felebredett-szegeny.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/a-magyar-wikipedia-buddhista.html

1991 szeptembe­rét írtuk, ott ül­tünk, lel­kes és el­szánt gó­lyák, a tibeti szak ala­pozó­já­nak egyik első meg­beszé­lésén a néhai Beth­len­falvy ta­nár úr­ral az Iza­bella utcá­ban. A belső-ázsiai szemi­ná­rium első fog­lal­kozá­sa volt az, ahol is a Tanár úr min­den egyes hall­gató­tól meg­kér­dezte, mi­lyen nyel­ve­ken ol­vas a magya­ron kívül. Mi sem volt magá­tól érte­tő­dőbb mind­annyi­unk szá­munk­ra, mint hogy el­hang­zott ott min­den­féle világ­nyelv: an­gol, fran­cia, né­met, olasz, orosz. Csupa olyan nyelv, ami felső­fokú tibe­tita­nul­má­nyok­hoz elen­ged­he­tet­lenül szük­séges. Igen ám, de a Tanár úr ak­kor egy fia­tal, szem­üve­ges lány­hoz ért, aki kihúz­ta ma­gát ülté­ben, és a leg­na­gyobb maga­biz­tos­ság­gal vágta ki, mint­ha ez lett volna ott a leg­ter­mésze­te­sebb, a tibe­ti sza­kon: Romá­nul! – Hát, nem volt ép­pen a leg­szebb a re­ak­ciónk, mivel­hogy jobbra-balra dőlt az egész tár­saság a röhö­gés­től, igen, a röhö­gés­től, és Beth­len­falvy ta­nár úr­nak is igen­csak vissza kel­lett fog­nia magát, hogy bele­érző mo­soly­nál töb­bet ne mu­tas­son. Az a fiatal lány meg csak ott ült, durcá­san, mere­ven, mint aki kar­dot nyelt, és vala­mi hihe­tet­len konok­sá­got sugár­zott szi­kár arca, két ajka szo­ro­san össze­zárva, kes­keny vona­lat formálva.

Magyar­ajkú egye­temi hall­ga­tók­nak hal­latlan sze­ren­cséjük van – leg­fel­jebb nem tud­ják! –, mert van egy ELTE For­dító- és Tolmács­képző, ahol meg­felelő szintű képzés zajlik. Nap mint nap lát­ható a gyü­möl­cse ennek a kép­zés­nek, ott az a sok magyar nyelvű, ola­jo­zot­tan gör­dülő szak­szöveg, amit profik hoz­nak létre. Minő­sé­get, ahogy kell. – Nem néz­tem utána, most mik a felvé­teli köve­tel­mé­nyek és el­vá­rások, de régeb­ben nyelv­szako­sok mehet­tek a For­dító és Tolmács­kép­zőbe, meg­bíz­ható felső­fokú nyelvi és nyel­vé­szeti isme­retek­kel – ide­ális!

Egy képe­sítés önma­gában persze még nem garan­cia arra, hogy valaki­ből jó for­dító, tol­mács, or­vos vagy tanár lesz – vagy ép­pen szakács, aszta­los, burkoló. És az sem jelent okvet­lenül minő­ségi garan­ciát, ha vala­ki futó­szala­gon gyártja a fordí­tá­so­kat, de az sem, ha pél­dának oká­ért ír egy lexi­kont, ami meg is jele­nik nyomta­tás­ban, ám ettől füg­get­lenül hem­zseg a hibák­tól, tárgyi félre­érté­sek­től, és gyatra lehet a ma­gyar­sága, zava­ros és gyak­ran ma­gyar­ta­lan a nyelv­haszná­lata, olvas­hatat­lanok a meg­fogal­ma­zásai stb., stb. Nem szabad hát – mert nem is lehet! – min­den­ben vakon meg­bízni, saj­nos, de ez már az írás­tudók és az írást nem tudók fele­lős­ségé­nek, ponto­sab­ban: fele­lőt­lensé­gé­nek sú­lyos és mind­unta­lan kísér­tő kér­dése (persze nem csak a budd­hiz­mus vonat­kozá­sában!), amiről ejtet­tem már koráb­ban nem is kevés szót egy­némely blog­bejegy­zésben.

A fordítás ugyan­úgy szakma, mint bár­melyik másik: szak­mai köve­tel­mé­nyek van­nak és elvá­rások. Ezeknek illik meg­felel­nie. És ott kísért a for­dítás­etika kérdése is.

Nyelv­szakon nem ment ritka­ság­szám­ba a for­dító­mű­hely intéz­mé­nye. Magá­tól érte­tő­dik, hogy ha ér­dekli, egy nyelv­szakos hall­gató elsa­játít­hassa az át­járás mi­ként­jét egy ide­gen nyelv – min­den kultu­rális hoza­déká­val együtt – és az anya­nyelve között. Ez ak­kor kap nagy jelen­tősé­get, ha egy­más­tól ala­po­san elté­rő nyelv­csa­ládok­ról, merő­ben más civi­lizá­ció­ról (mint pl. a ti­beti) vagy kul­túrá­ról (mint pl. az iz­landi), avagy ép­pen más men­tali­tás­ról van szó. Ez utób­bi min­den­kép­pen lecsa­pódik egy adott nyelv kifeje­zés­módjai­ban, a világ nyelvi le­kép­zé­sének / meg­jele­níté­sé­nek mó­do­za­tai­ban. Ha pedig egy nyelv törté­neti válto­zatá­ról van szó (mint pl. az óiz­landi), vagy egy ókori nyelv­ről (mint pl. a páli), el kell sajá­títani az átjá­rás mi­ként­jét a nagy idő­beli elté­rés keze­lésé­hez is: tudni kell meg­felelő mó­don áthi­dalni. Az izlandi – a mai is – tér­ben / föld­rajzi­lag is messze van, nyelvi gon­dol­kodás­mód­jában is, törté­neti­sé­gében is.

Egy fordító­műhely paradox módon nem cél­nyelvi szöve­gek létre­hozá­sáról – töme­ges, már-már ipari mé­retű elő­állí­tásá­ról – szól, ha­nem az átjá­rás lehe­tősé­gei­nek és módo­zatai­nak elsa­játí­tásá­ról: az a jó, ha az érin­tet­tek a műhely veze­tőjé­nek irá­nyítá­sával kita­nul­ják a for­dítás csínját-bínját, magu­kévá te­szik a fogá­sokat, a stra­tégi­ákat, meg­tanul­nak át­járni a két nyelv között. A gya­kor­lat­tal meg­tá­mo­gat­va kita­nul­ják a for­dí­tást mint szak­mát. És egé­szen ter­mé­szetes, ha egy-egy egye­temi félév során, mond­juk, né­hány sort vagy egy kurta be­kez­dést ültet­nek csak át, mond­juk, egy for­rás­nyelvi kor­társ elbe­szélés­ből cél­nyelv­re. Ez a nor­mális. És csak azért ilyen keve­set, mert az idő java kis­millió lehet­sé­ges vari­áns egybe­ve­té­sé­vel, apró­lé­kos elem­zé­sük­kel, ízek­re sze­dé­sük­kel, az ütköz­teté­sük­kel, ra­kos­ga­tás­sal és ide-oda tolo­ga­tás­sal (vö. szó­rend), csiszo­lással (stí­lus, ár­nya­latok), továb­bá az indok­lásuk­kal telik. Hogy mit mi­kor ho­gyan, hová és miért, és mit mi­kor ho­gyan és hová nem és miért nem, ha egy­szer nem lehet akár­mit akár­mi­kor akár­hogyan és akár­hová. Hogy restrik­ciók van­nak, az „én” – BIG ME – kép­zelt „sza­bad­sá­gá­nak” ro­vá­sára, s ez­zel a for­dítás javá­ra. Igen, a javá­ra, mert ez a for­dí­tás javát szolgálja. Meg­tanul­ni továb­bá oda­fi­gyelni: ügyel­ni arra, hogy ott le­gyen, ami­nek ott kell len­nie, és ne le­gyen ott, ami­nek nem kell ott len­nie. Megta­nulni kifo­gás­ta­lan minő­sé­gű / szín­vo­na­lú for­dítá­so­kat készí­teni: meg­tanul­ni, hogy még­is mi teszi őket, a jó és szép for­dí­tá­sokat. – Nem rohan senki. Seho­vá se. Sen­kit sem ker­get a ta­tár. És addig nincs egy­han­gú­lag elfo­ga­dott, nyom­da­kész vég­leges válto­zat, míg min­den egyes részt­vevő­je a mű­hely­nek a ké­szülő for­dítás min­den egyes mon­datá­val egyet nem ért. Kon­szen­zus van, nincs több­ségi akarat.

Élénken emlék­szem még az izlandi fordító­mű­helyre, amit vezet­het­tem a ’90-es évek máso­dik felé­ben. Három törzs­tag volt, har­madi­kunk azon­ban leg­inkább hol itt, hol ott volt ép­pen ösz­tön­díjjal, a saját ma­gyar válto­za­tait írás­ban jut­tat­ta el hoz­zánk, vagyis az érde­mi munká­ban kevés­bé vett részt; gyak­ran jöt­tek lelkes ér­dek­lő­dők is, de a rész­vétel felté­tele vala­melyes izlandi nyelv­tudás volt. Egy óiz­landi szöveg­rész léte­ző és könyv­alak­ban is meg­jelent ma­gyar fordí­tá­sát vetet­tük egybe be­mele­gítő gya­nánt, majd a kor­társ Gyrðir Elías­son elbe­szé­lései­ből fordí­tot­tunk. Addig csi­szol­gat­tunk-variál­gat­tunk egy-egy for­dítást, amíg min­denki min­den­nel meg nem volt elé­gedve. Így tör­tén­he­tett, hogy az egyik frap­páns elbe­szé­lés csatta­nó­jának ma­gyar válto­zatai kö­zül eggyel sem tud­tam meg­barát­kozni, nem és nem. Sehogy sem adta vissza az ere­detit, ma­gya­rán nem volt jó an­nak a záró­mon­dat­nak a for­dítása. Végül félre­tet­tük azzal, hogy vissza­térünk majd még ah­hoz a mon­dat­hoz, ami így hang­zott, ha jól em­lék­szem: Og dyrnar voru harð­læstar. Szó szerint annyit tesz, mint ’és az ajtó jól / jó ala­po­san be volt zár­va‘ (stb.), csak­hogy ez bor­zasz­tó volt így. A többi válto­zat, amit le­gyár­tot­tunk és meg­hány­tunk-vetet­tünk, nem kevés­bé, egytől egyig: csak nem akart össze­jönni az a csat­tanó.

Belekezd­tünk egy másik szövegbe, és akkor egy nap átvil­lant a feje­men egy jó­nak tűnő meg­oldás: Az ajtó pedig becsa­pó­dott. És ami­kor prezen­táltam, üdv­rival­gás tört ki, és nagy meg­könnyeb­bülés lett úrrá raj­tunk: végre meg­van az iga­zán oda­illő meg­oldás! – Ilyen eset­ben félre kell tenni, pihen­tetni kell a kér­dé­ses szöve­get, fiók mé­lyén, meg kell várni, hogy magá­tól kínál­koz­zon vala­mi hasz­nál­ha­tóbb. Amikor ké­sőbb egy­magam is bele­vág­tam a fordí­tás­ba izlan­di­ról, nem sokat teke­tóri­áztam: nincs ott hely­ben egye­düli jó meg­oldá­som, annyi baj legyen, bele­írtam min­dent, ami csak kínál­ko­zott. Másnap, ha for­má­ban vol­tam, azzal kezd­tem, hogy gyom­lál­tam és hatá­roz­tam, melyik marad­jon. Ha akkor sem jött az ihlet, úgy hagy­tam, de min­dig vissza­tér­tem a há­rom kérdő­jellel meg­jelölt he­lyekre: a kérdő­jelek­nek minél hama­rabb tűn­niük kel­lett, mert meg­bosszul­ja ma­gát, ha túl sok min­den ma­rad nyitva túl hosszú ideig. A csodá­latos Hall­dór Lax­ness játé­kos vers­beté­teit ezzel szem­ben hosszabb ideig is pihen­tet­tem, és ennyi év eltel­tével újra csak azt tu­dom mon­dani, hogy ez így volt jó. És amikor végre meg­van a for­dítás, cél­szerű olyan ember­nek oda­adni véle­ménye­zésre, akik­nek ma­gyar nyelv­haszná­latát jól ismer­jük – és meg­bízunk benne –, és akik­től min­dig tanul­ha­tunk vala­mit.

A Buddha Ujja fordí­tásai pl. rész­ben azért nem jók, mert azon­nal érző­dik, hogy a min­den­kori k. for­dí­tó szi­lárd meg­győző­dése, mi­sze­rint az ő for­dí­tása már­pedig jó, miköz­ben csak­is arról van szó, hogy BIG ME szi­rén­hang­jaira fi­gyel, a tu­dat­ban ülő bizott­ság (vö.: committee of the mind, Nagy­tiszte­letű Ṭhā­nis­saro Bhik­khu, lásd: With Each & Every Breath: A Guide to Meditation ) messze józa­nabb és ön­kri­tikus, szelí­debb hang­jait pedig meg sem hallja. BIG ME nem en­gedi, hogy lát­hassa, tény­leg jó-e az ő fordítása. Csak ront a hely­zeten, hogy – úgy lát­szik – senki sem szól neki –, hogy a kivéte­lek­től el­te­kintve ezek nem is jó fordítások, és mivel nem ütik meg a mér­cét, for­dítás­nak is bajo­san lehet hívni őket.

Az egyik leg­fon­tosabb köve­tel­mény egy for­dító­val szem­ben (s így a for­dítá­sával szem­ben is), hogy a fordí­tás­nak, ha ma­gyar fordí­tás­ról van szó, magya­rul kell lennie, azaz min­den­ben meg kell felel­nie a ma­gyar nyelv, nyelv­tan és nyelv­hasz­nálat norma­rend­szeré­nek. A fordí­tó­nak az a dolga, hogy meg­bíz­ható, jó és szép ma­gyar fordí­tást hoz­zon létre, olyat te­hát, ami a lehe­tő leg­hűeb­ben adja vissza az ere­detit, rá­adá­sul jól is, helyes ma­gyar­ság­gal, és szé­pen is, a le­he­tő leg­köze­lebb marad­va az ere­deti­hez – igen, egy for­dítás­nak szép­nek is kell len­nie, ami­be bele­érten­dő a szép hang­zás, az eufó­nia kö­ve­tel­mé­nye is. A nyájas olva­só­nak nem sza­bad sem­min sem meg­ütköz­nie az­zal a fel­kiál­tás­sal, hogy „hülye for­dító!”, vagy: „ez se tud magya­rul!”, „hogy le­het ekko­ra sület­len­sé­get még ki­agyal­ni is!”, horri­bile dictu „ökör!” és hason­lók.

Ugyanilyen fon­tos alap­köve­tel­mény, hogy a for­dító mini­mum felső­fokon – ha nem má­so­dik anya­nyelv szint­jén! – bírja a forrás­nyelvet, ami­ből fordít, legyen ott­hon ben­ne, ismerje az árnya­la­tait stb., stb., és mind­ezt legyen képes cél­nyel­ven vissza­adni. Ez utób­bihoz azon­ban nem elég, ha ma­gyar­ajkú, aki ma­gyar­ra for­dít: ha nem ren­delke­zik kellő olva­sott­ság­gal, szegé­nyes a szó­kincse, nem tudja ma­gát jól kife­jezni, pon­gyo­lán fogal­maz, kép­te­len ér­zé­kelni, mitől szép egy szö­veg, nem tud az anya­nyelvé­vel bánni, álta­lá­nos fel­ké­szült­sége, álta­lá­nos művelt­sége a béka fene­ke alatt – és saj­ná­la­tos mó­don se ott­hon­ról nem hoz sem­mit, se az isko­lá­ból – stb., stb., stb., akkor vág­jon min­denek­előtt bele a hiá­nyos­sá­gok mi­ha­ma­rab­bi fel­szá­molá­sába (nem szé­gyen, és sose késő!), és csak utá­na vállal­koz­zon fordí­tásra, de lehe­tőleg még akkor se egye­dül, ha­nem mű­hely­munka kere­tében, ahol jó eset­ben bele­tanulhat.

Ezek a köve­tel­mé­nyek ter­mé­sze­tesen vo­nat­koz­nak min­den olyan írott szel­lemi al­ko­tás elő­állí­tóira is, mely kike­rül a nyilvá­nos­ságba. Minden szö­veg­fajtá­nak meg­van­nak az elfo­ga­dott stí­lus­je­gyei, fo­gal­ma­zás­módjai, kon­ven­ciói, a maga szak­szókin­cse stb., ami­be nem szo­kás és nem ildo­mos bele­ron­dítani.

A másik leg­fon­tosabb köve­tel­mény – már ha egy­álta­lán lehet rang­sorol­ni – az, hogy a for­dí­tónak men­nie kell: el kell tűn­nie a sze­mélyé­nek (az énjé­nek), fel kell ol­dód­nia a szer­ző szöve­gé­ben – mi több, az ere­deti szö­veg szer­zőjé­ben, azaz a for­dítá­sá­nak szerző­ül kell len­nie, nem pe­dig fordí­tóul. Más szó­val a for­dító­nak fel kell adnia nyelvi, stiláris én­jét, hogy az ere­deti szerző maxi­máli­san ér­vé­nyesül­hessen, ha egy­szer nem ő az érde­kes elsőd­lege­sen, ha­nem a szerző – akit, bár­mennyi­re is ba­ná­lis, az olva­só álta­lá­ban ol­vasni akar. Tudnia kell vilá­go­san érzékelni, mit mond az a szö­veg és ho­gyan, és ez­zel össz­hang­ban kell fordítania.

Ehhez egész­sé­ges alá­zatra van szük­ség – „csak” BIG ME-t kell kirak­ni leg­alább­is a for­dítás ide­jére, és lehet is, mert mű­kö­dik –, és szük­ség van továb­bá a szer­ző iránt ér­zett tiszte­letre, res­pek­tusra, és máris a Budd­há­nál va­gyunk: gāra­vo ca nivā­to ca, ’tiszte­let­adás és alá­zat’, a leg­neme­sebb és leg­tisz­tább gesz­tus­ból kettő, ugye­bár, hiszen a for­dító jám­bor, sze­rény ipa­ros csu­pán, nem pedig láng­ész, zseni, el­szálló­fél­ben lévő ah, kiva­gyo­kén mű­vész­nagy­ság, aki nem en­gedi az ere­detit szó­hoz jutni. Az ipa­ros­nak egy kéz­műves finom fogá­sai­val kell a for­rás­nyelvi ho­zott anyag­ból ugyan­azt kihoz­nia, csak ép­pen szö­veg- és tar­ta­lom­hű cél­nyel­ven, kellő alá­zattal és tisz­telet­tel, mert – nem lehet elég­szer is­mé­telni – első­sor­ban nem a for­dító az érde­kes, ha­nem a szerző, leg­alább­is az ese­tek több­ségében.

Az álta­lam ismert leg­szebb példa ennek ellen­kező­jére – arra, ami­kor el­szalad a ló egy for­dító­val – ez az ígére­tesen hangzó mon­dat: Parasz­tok gyilko­lódz­nak. Igen, így, ráadá­sul dz-vel. A mon­dat ere­de­tije izlan­di, és sok-sok évti­zed­del eze­lőtt hang­zott el. A XX. sz. egyik leg­kivá­lóbb izlan­di filo­lógu­sá­tól szár­ma­zik, aki fel­ké­szült medie­vista és nép­raj­zos is volt, és szá­mos közép­kori izlandi szö­ve­get rende­zett sajtó alá, egy­sé­gesí­tett, mo­der­nizált írás­mód­ban, tudo­má­nyos igé­nyű jegy­zet­anyag­gal együtt. Einar Ólaf­ur Sveins­son-nak hív­ták. Egyszer meg­kér­dezték tőle, hogyan fog­lalná össze a szá­gák (szága, izl. saga), az izlan­di közép­kor leg­fon­to­sabb iro­dalmi műfa­já­nak lé­nye­gét egyet­len tö­mör mon­dat­ban egy olyan­nak, aki nem is­meri őket, neve­zete­sen hogy mi­ről szól­nak ezek a szá­gák. Hami­sítat­la­nul izlan­di vá­laszt adott: Bændur takast á.

Ahhoz, hogy az erede­tihez legköze­lebb álló, pontos fordí­tást hoz­zon létre valaki, ismer­nie kell a kö­zép­kori Izland társa­dalmi viszo­nyait, és figye­lembe kell ven­nie a magyar­országi adott­ságo­kat is. Mind­ezen túl bizto­san kell mo­zognia mind a for­rás­nyelv (ese­tünk­ben az izlan­di), mind pe­dig a cél­nyelv (ese­tünk­ben a ma­gyar) külön­böző regisz­terei kö­zött. Például ha az ere­deti nem jó­pofa, ak­kor én, a for­dító sem jó­pofiz­hatok bele a világ­ba, más­részt pe­dig tud­nom kell, mi az, ami egy bul­vár­lap­ban jó szalag­cím­nek, de elfo­gadha­tatlan egy ko­moly inter­júban vagy vissza­emlé­ke­zés­ben – vagy akár igé­nyes napi­lap kultu­rális rova­tá­nak cikké­ben, irodal­mi vagy szak­folyó­irat­ban.

Az izlandi bændur a bóndi fő­név töb­bes számú alakja, s a bú­andi folya­ma­tos mellék­névi ige­névi alak­ból szár­ma­zik. Ere­deti­leg azt a sze­mélyt jelen­tette, aki vala­hol gaz­dál­ko­dott (mű­velt / meg­mű­velt vala­mit), a sa­ját birto­kán – és la­kott, ugyan­ott: ez a két jelen­tése mind a mai na­pig, hiszen ma is ugyan­úgy van­nak gaz­dák Izlan­don, mint ahogy a IX. sz.-ban is vol­tak, s akik a má­ban is ott lak­nak, ahol gaz­dál­kod­nak is egy­ben. Szabad, ön­álló gaz­dálko­dók vol­tak, füg­get­len gaz­dák, ami szöges ellen­téte an­nak, amit a ma­gyar ’pa­raszt’ kife­jez. Függet­len gaz­dák – mind a maga ura – egy olyan or­szág­ban, ahol az izlan­di hon­fog­lalást (i. sz. 874-től) köve­tő év­szá­za­dok­ban isme­ret­len foga­lom volt bár­mi­féle köz­ponti hata­lom, állam (le­egy­szerű­sítve ép­pen azért ván­do­roltak el Nor­végiá­ból, mert nem kér­tek belő­le!). Izlandi összefüggésben a ma­gyar ’pa­raszt’ szót hasz­nálni meg­gon­do­lat­lan­ság és nagy fe­le­lőt­len­ség.

Ugyanígy fele­lőt­len­ség és abszolúte elfogad­hatat­lan az izlan­di takast á igét ’gyil­ko­lódz­nak’-kal vissza­adni: az ere­deti telje­sen sem­leges, a jelen­tése ’csap­nak / tűz­nek össze’, és a kon­notá­ciója fény­évek­re van a ma­gyar meg­felel­te­tés kon­notá­ció­jától. Az egész együtt tehát: Gaz­dák tűz­nek össze. Ha már ezek­nek a vé­res család­törté­netek­nek ez a kegyet­len lénye­gük: addig gyil­kolja egy­mást a két nem­zet­ség vér­bosszú cím­szó alatt, vég­tele­ní­tett soro­zat­ban, míg szinte írmag­ja nem ma­rad egyik­nek se. Vér fo­lyik, ten­ger­nyi vér, ezek­ben a túl­mére­te­zett egó­kat és indi­vidu­umo­kat, ke­mény, va­gány és ret­tent­he­tet­len, soha meg nem ingó, pök­hendi má­csó­kat fel­vo­nul­tató, szikár és tömö­ren tárgy­szerű szöve­gek­ben. Könyör­telen és kegyet­len, sivár világ tá­rul­kozik fel bennük.

Ahogyan az ere­deti áll és hang­zik, ran­gos napi­lap cím­olda­lán is áll­hatna akár kie­melt hír­anyag kie­melt címe­ként, ellen­tét­ben a nyom­tatás­ban is meg­jelent ma­gyar meg­felel­tetés­sel: a köny­vet egy Tóni Túra nevű uta­zási iroda jelen­tette meg. – Majd­nem olyan vicc, mint maga a for­dítás. Hiába, Abszur­disztán­ban minden lehetséges.

Jó ez a példa annak bemuta­tására is, mi lesz egy ide­gen nyelvű szö­veg­ből – hová ve­zet –, ha ön­telt, rá­tarti, de an­nál felké­szület­le­nebb és meg­gondo­latla­nabb BIG ME áll le for­dí­tást ké­szíteni.

Nem szé­gyen utána­nézni dolgok­nak, nem szé­gyen kérdez­ni. Egy japán mon­dás­ban ez áll: Kér­dezni egy­szeri szé­gyen, nem kér­dezni egész élet­re szóló szé­gyen. (聞くのは一回の恥じ、 聞かないのは一生の恥じ。) Nem szé­gyen fel­la­pozni vagy A ma­gyar nyelv értel­mező szótá­rát (I–VII.; szinte bagó­ért le­het meg­venni antik­vári­um­ban, de on­line válto­zat is létezik: A magyar nyelv értelmező szótára ), vagy A magyar nyelv nagy­szó­tárá­nak eddig elké­szült köte­teit (lásd: A magyar nyelv nagyszótára ). Nélkülöz­hetet­len se­géd­letet jelen­te­nek ma­gyar for­dítás­hoz, ha egy­szer egy ma­gyar fordí­tás­nak magya­rul kell len­nie, de erről több­ször is volt már szó. – Ugyan­ilyen kivá­ló segéd­let Kiss Gá­bor Magyar szó­kincs­tára is, ami egy ala­pos és meg­bíz­ható szino­nima­szótár. Gyakran kell­het O. Nagy Gábor pótol­ha­tat­lan munkája, a Magyar szólá­sok és köz­mondások is.

▲

És ha már ennek a bejegy­zésnek a megírá­sára adtam a fejem, kíván­csi let­tem, vajon a Buddha leg­első tan­beszé­dének (SN 56.11) címe vál­tozat­lanul ott ékte­lenke­dik-e a Buddha intés­re emelt mu­tató­ujjá­nak az árnyé­kában, avagy sem. Így hang­zott: A Tan kere­két for­gató tanító­beszéd. (Lásd a meg­felelő szöveg­része­ket eb­ben a be­jegy­zésben: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/a-magyar-wikipedia-buddhista.html ) Ott és akkor ezt írtam róla:

Fogja magát a „tanító­beszéd”, és elkezd kere­ket for­gatni
Elvárás, hogy egy ilyen műhely­ben legyen olyan, aki való­ban ért ezek­hez a dol­gok­hoz, mert­hogy ez is fele­lős­ség kér­dése: nem adhat­nak ki a kezük­ből selej­tes, gyatra fordí­táso­kat, nem vihet­nek ki olyas­mit a nyilvá­nos­ságba kész­ter­mék­ként, mint pl. A Tan kere­két for­gató ta­nító­beszéd, ha egy­szer „tanító­beszéd” nem forgat sem­mi­féle kere­ket. – Elkép­zelem, ahogy ott for­gatja meg for­gatja, vég nél­kül. […] Nem kez­det és vég nél­küli forga­tásról van itt szó, ha­nem ar­ról, hogy ez­zel az első tan­be­szé­dével hozta moz­gásba a Buddha a Tan kere­két – vagyis kez­dett egyál­talán taní­tani –, meg­for­gat­ta, ahol is a meg- ige­kötő in­cho­atív, azaz vala­mi­nek a kez­de­tét fe­jezi ki: for­ga­tott egyet rajta, mire a kerék moz­gásba len­dült. – Quelle diffé­rence, mond­ja a francia! – Ezért a szut­ta címe in­kább ’A Tan ke­reké­nek meg­forga­tásá­ról szóló tan­beszéd’ / ’Tan­beszéd a Tan kere­ké­nek meg­forga­tásáról’.

Két magyar fordí­tását talál­tam most ennek a tan­beszéd­nek az A Buddha Ujja név­re hall­gató hon­la­pon: igen, az ’ujj’ is nagy kezdő­betű­vel, de minek? „Szent Ujj”? Olyan nin­csen. Az egyik címe A Dharma kere­ké­nek for­gás­ba hozá­sa, a mási­ké A Tan kere­két for­gás­ba hozó tanító­beszéd – erre mond­ják, hogy ott va­gyunk, ahol a part sza­kad. Mert­hogy „tanító­beszéd” vál­to­zat­la­nul nem for­gat sem­mit, és forgásba se hoz sem­mit, de nem azért, mert a ’for­gás­ba hoz vmit’ vagy leg­in­kább szak­nyelvi (fizi­ka, gépé­szet, me­cha­nika), vagy pe­dig ré­geb­bi, pl. XIX. sz.-i nyelv­hasz­ná­lat, és azt je­len­tette, hogy ’for­galom­ba hoz vmit’, pl. pénzt. A lé­nyeg nem ez, ha­nem az, hogy – ismét­lem – tan­be­széd nem forgat sem­mit! (A „tanító­beszéd” kriti­káját lásd a már fel­tünte­tett blog­bejegy­zésben.) Nem a tan­be­széd, ha­nem a Buddha for­gatta meg – hozta / lendí­tette moz­gásba – a Tan kere­két ez­zel az első tan­be­szé­dé­vel. Mint aho­gyan – bárki utána­néz­het bát­ran – magá­ban a páli ere­deti­ben is áll, tes­sék: „Etaṁ Bhaga­vatā Bārā­ṇasi­yaṁ Isi­pata­ne miga­dāye anut­ta­raṁ Dhamma­cak­kaṁ pa­vat­titaṁ […].” Telje­sen vilá­gos mon­dat­szer­ke­zet, tel­je­sen vilá­gos eset­hasz­nálat. – De hogy ez ne zavar­jon senkit…? A szut­ta címé­ben hagy­ták a tan­be­szé­det ke­re­ket for­gásba hozni, a szutta vé­gén már nem, vö: „Bená­resz köze­lé­ben, Iszi­pata­na mel­lett, az Őzek lige­té­ben a Ma­gasz­tos meg­for­gat­ta a felül­múl­ha­tat­lan Tan kere­két […]. – Jó, helyes és szép. – Amúgy elő­ször nem is vol­tam ben­ne biztos, egy­ál­ta­lán jól látom-e ezt a for­gás­ba ho­zást, mivel­hogy a „for­gás”-ról hir­te­len­jé­ben „mor­gás”-ra asszo­ciál­tam! Ebet min­den bi­zonnyal mor­gásba lehet hozni, jóóól meg­morgatni! Gyom­rot meg kor­gásba. (Van még valami? Hogy­ne lenne! Haran­got kongat / meg­kon­gat, *kongásba hoz. Vagy: Hozzuk pan­gásba a gaz­da­ságot!)

Az első válto­zattal az a nagy gon­dom, hogy ha páli szöve­get fordí­tok, akkor mit keres szanszk­rit (a to­vábbi­akban: szkt.) szó­alak a ma­gyar nyel­vű címben? Nem elég, hogy Nyugat-szerte egyre eklek­ti­ku­sabb a budd­hiz­mus, nem elég az a vul­gár­budd­hiz­mus, ami Magyar­orszá­gon terjed mint vala­mi mé­tely? A Buddha nem szansz­kritul be­szélt, és a páli ká­non „szer­kesz­tői”, kiala­kítói nem szkt. címet adtak az egyes tan­beszé­dek­nek, ha­nem páli címet. A szanszk­rit­nak az égadta vilá­gon sem­mi, de sem­mi ke­resni­való­ja a thé­ra­váda budd­hiz­mus­ban, elte­kintve attól a né­hány eset­től, ami­kor is annyira gyöke­ret vert már egy-két budd­hista szak­kife­jezés szanszk­rit alakja nyu­gati nyel­vek­ben, hogy már nem is fordít­ják le. Nem biztos, hogy észszerű lenne ezek­ben az ese­tek­ben a páli ere­detit eről­tetni, vagy leg­alább­is egy­magá­ban nem. Ilyen pél­dá­ul a nir­vána (páli nibbá­na), és ilyen a karma (páli kam­ma). Amúgy pedig a páli dham­ma jó és szép ma­gyar meg­felel­teté­se is léte­zik már egy ideje: a Tan. Akkor is, ha en­nek a mű­szó­nak nem egy je­len­tése, ill. je­len­tés­árnya­lata van, ám a Buddha tan­rend­sze­ré­nek (Dhamma-vinaya) vonat­kozá­sában ez felel meg neki: a Tan, vagy­is a Buddha taní­tása­inak összes­sége – ami nem is mel­les­leg nem kizá­ró­lag szut­ták­ból – tan­be­szé­dek­ből – áll.

A nyel­vet / nyelv­járást, melyet a Buddha be­szélt, māga­dhiko vo­hāro-ként emlí­tik a kom­men­tá­rok, azaz (kb.) ’maga­dhai köz­nyelv, māgadhī’. A hang­súly a köz­nyel­ven van, a nép­nyel­ven – egy­fajta mű­velt Ver­kehrs­spra­che volt –, el­len­tét­ben a (vé­di­kus / klasszi­kus) szanszk­rit­tal, ami a bráh­manák „hit­bizo­má­nya” volt. (Erre a kér­dés­körre vissza fogok még térni.)

A Buddha elhatáro­lódott a szanszk­rit haszná­latá­tól, annyira, hogy végül a szer­zete­sei­nek kife­je­zet­ten elő­írta, hogy az ő taní­tásait (tkp. a sza­vait, Buddha­vaca­naṁ) csak azon a nyel­ven (= ab­ban a nyelv­járás­ban) tanul­hat­ják, me­lyet ő maga hasz­nált (’’[…] Anu­jānā­mi, bhik­khave, sakā­ya nirut­tiyā buddha­vaca­naṁ pari­yāpu­ṇitu’’nti. – Forrás: CST 4.0, Vinaya­piṭaka, Cūḷa­vagga­pāḷi: 5. Khud­daka­vatthuk­khan­dha­kaṁ = Cv 5.33.1 = Vin II 139) – A szanszk­rit és a páli vegyí­tése persze nem új ke­letű dolog: már azok­ban az idők­ben fel­ütötte a fejét Észak-Indiá­ban, ami­kor a budd­hiz­mus még fel­lel­hető volt azo­kon a tája­kon. (Lásd: Norman, K. R.: A philol­ogical app­roach to Buddhism. London: School of Ori­ental and Afri­can Studies, Uni­versity of Lon­don, 1997. [= Buddhist Forum, Volume V: Bukkyō Dendō Kyōkai Lec­tures 1994.] – Edition published in the Taylor & Francis e-Library, 2005.) – A leg­nagyobb gond a keve­redés­sel az, hogy a ké­sőb­bi szanszk­rit (vissza-)­for­dítás idő­vel más jelen­tés­tarta­lom­mal bő­vült, ahogy a budd­hiz­mus későb­bi, szanszk­rit for­dítá­sokra épü­lő irány­zatai egyre in­kább eltá­volod­tak a páli ere­deti­től – és egy­ben egy­né­mely tan­tétel­től is –, oly­annyira, hogy sok szak­kife­jezés (nem­ritkán egé­szen) más jelen­tést hor­doz a páli­ban, és me­gint mást a ké­sőb­bi szanszk­rit meg­felel­teté­sek­ben – nem is be­szélve a sok-sok félre­értés­ről és félre­for­dítás­ról, me­lyekre Norman imént hivat­kozott elő­adá­sai­ban is bőven kínál példát. Merő­ben más pl. a páli amata és a szkt. amṛta, a páli bodhi­satta / szkt. bodhi­sattva (ez utób­bi szó­alak félre­értés ered­mé­nye), és más a páli sutta / szkt. sūtra jelen­tése / jelen­tés­tarto­má­nya, mivel­hogy ez is hibás ké­sőb­bi szansz­kri­tosí­tás ígé­re­tes ered­ménye. (A sort le­het­ne foly­tatni.)

Az első fordí­tást a páli fordító­csoport jegyzi – külön­írják –, pedig ez egybeíran­dó, így: fordító­csoport, vö. az angol­ból for­dító cso­port tag­jai – külön (= azok, akik angol­ból fordí­tanak), vs. egy Kier­ke­gaard-t for­dító fordító­csoport – egybe­írva (= egy olyan, fordí­tás­sal fog­lal­kozó / fordí­tást vég­ző cso­port, mely­nek tagjai K.-t for­díta­nak). Magya­rán a páli fordító­csoport (= egy szó) páli­ból fordító csoport (= két szó). Lásd:
https://a-buddha-ujja.hu/sn-56.11/hu/a-pali-fordito-csoport , ill.
https://a-buddha-ujja.hu/authors/a-pali-fordito-csoport

Ez utóbbi­ban alábbi rövid ismer­tetés­sel talál­koztam:

A páli fordító csoport
A fordító csopor­tot Ruzsa Ferenc és Kört­vélyesi Tibor ve­zeti. Tagjai: Kovács Gábor, Laki Zoltán, Makai Melin­da (2012-től), Máthé Vero­nika. Valamint (2010-ig): Horváth Hanka, Marton Péter, Molnár Orso­lya, Mudra Éva, Sembery Gábor.

Ketten vezetik – csak remél­hetem, hogy nem az orruk­nál fogva! –, és ezek szerint most négy tagja van. Ez hat fő. És ez a hat fő cso­port­ként letesz az asztal­ra egy ilyen for­dí­tást, mind magyar nyelv­hasz­ná­lat, mind pedig tar­ta­lom szem­pont­jából, és ki­viszi a nyilvá­nos­ságba. Nehe­zen tu­dom elhinni, amit eb­ben a magya­rítás­ban látok (még egy­szer a link: https://a-buddha-ujja.hu/sn-56.11/hu/a-pali-fordito-csoport ) – szo­morú, de a Wiki­pédia-cikkek szín­vona­lával vetek­szik. Lehe­tet­lenség ugyan­ak­kor (1) min­den egyes kifo­gásolt szöveg­helyet ki­emelni, (2) min­den­re he­lyes meg­ol­dást kí­nálni, to­váb­bá (3) az egész föld­ke­rek­ség összes léte­ző érvét fel­vonul­tatni mel­let­tük, mivel­hogy még ez sem len­ne elég ah­hoz, hogy meg­győzze, jobb belá­tás­ra bírja őket, hiszen (4) nem a ma­guk (ellen)­ér­veit sora­koz­tat­ják fel, ha­nem mellé­be­szél­nek, és cse­les for­du­lattal vala­mi más­ra tere­lik a szót, más szó­val (5) rend­re a bizo­nyít­vá­nyu­kat ma­gya­ráz­zák. Nem én aka­rom őket per­sze meg­győzni – nem nekem kell, ha­nem a szak­mai ér­veknek. Minden­esetre nehe­zen fo­gom fel és nehe­zen térek napi­rendre afö­lött, hogy egy egész cso­port ne le­gyen képes helyes ma­gyar­ság­gal jó és szép, min­den szem­pont­ból – tar­tal­milag is – elfo­gad­ható fordí­tást / szö­veget létre­hozni. Hogy egyi­kük se lássa, mi a baj / hol a baj egy ilyen fordí­tással és a tárgyi félre­értések­kel. Elsőre elég, ha felü­lete­sen egybe­veti vala­ki ugyan­ennek a szut­tá­nak a másik for­dí­tásá­val, máris szembe­ötlő a szín­vonal­beli különb­ség, lásd: https://a-buddha-ujja.hu/sn-56.11/hu/farkas-pal

Apróság, amivel kezde­nék, de azért nem egé­szen mind­egy: a ma­gyar -tól/‑től hasz­nálata idő­hatá­ro­zói szer­keze­tekben. Ez a rag­pár szinte kikö­ve­teli a vég­pont meg­neve­zé­sét is: ‑ig. Ha még nem ért vé­get, nem zá­rult le vala­mi, ami vala­mikor a múlt­ban vette kezde­tét, akkor helye­sebb az óta név­utó hasz­nálata: N. N. 2012 óta [tagja a cso­port­nak], vs. este hat­tól ott­hon leszek. Ugyan­akkor: X. Y. 2012-től 2016-ig dol­go­zott velünk, ami­kor is a vég­pont szin­tén adott / is­mert. Van per­sze még opció: 2012-től kezd­ve, ill. 2012-vel kez­dő­dően. – Ez a helyes nyelv­hasz­nálat, még akkor is, ha a több­ség las­san tel­je­sen leszo­kik az óta hasz­nála­táról. – Végül pedig: „vala­mint” helyett én itt in­kább a „to­váb­bá”-t hasz­nál­nám, mert jobb an­nak kife­jezé­sére, hogy ők mint továb­bi ta­gok 2010-ig vet­tek részt a cso­port mun­ká­jában.

És ha már: kár, hogy se a for­dítás kelet­kezé­sének ide­jét, sem pe­dig a tény­le­ges közre­műkö­dő­ket nem neve­sítik, a Sutta­Central anya­gában sem. (Van helyet­te Így készült: – de hogy ez mire jó? Talán azt hiszi vala­hol vala­ki, hogy hű, milyen egye­di meg va­gány, pe­dig vélet­le­nül sem az.)

(A folytatást lásd a követ­kező, 2. részben!)

▲

 

Készülés a vizsgákra: Sagaing/Burma (Myanmar), Myat Sacca

☸

Kié ez az elefánt? – මේ අලියා කාගේද? – mē aliyā kāgēðǝ?

Jó kérdés! – Nem én talál­tam ki, hanem C. H. B. Reynolds szin­galéz nyelv­köny­véből szár­mazik (Sin­halese. An intro­ductory course. London: School of Ori­ental and Afri­can Studies, 1980), a ne­gye­dik lec­kéből, a 31. oldal­ról. Ott kínálta magát a fel­ada­tok­ban, a fordí­tani­valók kö­zött.

De hogy én milyen jót mulat­tam, ami­kor meg­lát­tam! Próbál­ja­nak csak elkép­zelni egy mókás kedvű ele­fán­tot, amint ép­pen köz­mon­dá­sos dolgo­kat mű­vel egy köz­mon­dá­sos por­celán­bolt­ban, mire elő­jön a főnök, és fel­teszi a drá­mai kér­dést, per­sze szin­galéz nyel­ven: මේ අලියා කාගේද? – mē aliya kāgēðǝ? – Kié ez az elefánt?!

Itt Srí Lankán telje­sen jogos (lehet) ez a kérdés, hiszen a vadon élő ele­fán­tok jön­nek-men­nek, adott eset­ben kárt – és saj­nos súlyos sérü­lése­ket – okoz­nak, de a halál­eset sem ritka, ami­kor meg­va­dul­nak és támadnak. Én is rend­szere­sen hal­lom a riasztó­pat­ro­no­kat, ugyanis hoz­zánk is be-be­néz­nek; a mi­nap há­rom jött egy este a bejá­rati részbe, ami tő­lem talán ha három perc séta.

A kérdés legkülö­nösebb eleme budd­hista szem­mel nézve a kérdő­szó, ez a ’kié?’, mert hi­szen mégis mi az, hogy ’kié’?, de nem azért, mert a birtok egy ele­fánt – eze­ken a tája­kon ui. tar­ta­nak ele­fán­tot: jó né­hány évvel eze­lőtt, még világi ko­rom­ban láttam egyet béké­sen battyogni a gazdi tár­sasá­gában.

Ad egy: nincs ’ki’ = ’vala­ki’, mivel­hogy nincs ’sze­mély’, no­body at home, így Ajahn Brahm, nincs itt­hon senki, nincs bent senki, csak a kép­zete. És a szent meg­győ­ző­dés, hogy már­pedig van. Ezzel szem­ben sze­mély­telen fo­lya­matok vannak: min­den fo­lya­mat, az egész világ­minden­ség. Az ’én’ kép­zet csu­pán. Konvenció. Köz­meg­egye­zés. És ott a hét­köz­napi nyelv­hasz­nálat, ami nem­igen nél­külöz­heti, már­mint az egyes szám első sze­mélyű szemé­lyes név­mást. Annyira nem, hogy leg­több­ször a Buddha is egyes szám első sze­mély­ben be­szélt ön­magá­ról, akkor is, ha a köz annak örülne job­ban, ha ez nem így lett volna, csak hát ez saj­nos a nem kevés téves hie­de­lem egyi­ke a (vul­gár)budd­hiz­mus háza tájáról. Lásd: Tathágata / Tathāgata a meg­felelő szöveg­rész­ben a kö­vet­kező blog­bejegy­zés­ben – https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/a-magyar-wikipedia-buddhista.html

Ad kettő: a birtok­vi­szony mint olyan megint csak köz­meg­egye­zés (és: jog), hiszen mit is birto­kol­ha­tunk egy­álta­lán? Mi az, ami a „miénk”? A hét­köz­napi való­ság­ban leg­in­kább az „enyém” járja, ez az ígé­retes, én­köz­pontú, önös „enyém”, ahol is min­den az „enyém”, ami „ben­nem”, „raj­tam”, „körü­löt­tem” stb. van, amit „én”, a vi­lág kö­zepe át- és meg­élek, érzek, ta­pasz­ta­lok stb., vala­mint meg­vet­tem (pél­dául). Más szó­val azo­no­sulok (= szen­tül hiszem, hogy az a vala­mi mini­mum az enyém, de inkább én vagyok, én, én vagyok az az érzés/érzet stb.), és ki­sajá­títok, bir­tok­ba ve­szek.

Hogyne. Ez a hét­köz­napi való­ság, sammuti-sacca [szammuti-szaccsa]: ve­szek egy autót, házat – ele­fán­tot –, és máris az „enyém”. Én va­gyok im­már a jog­szerű tulaj­donos. Ezt szoktuk meg, ez a gya­kor­lat, és nemigen fog­lal­ko­zunk azzal a való­ság­gal, ami tény­le­ge­sen is van, valós és igaz, egy vég­ső vagy ma­ga­sabb érte­lem­ben vett való­ság, para­mat­tha-sacca. (Erről volt már rövi­den szó ebben a blog­be­jegy­zés­ben: https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/atudat-szennyezodesei-ezvagyunk-mi.html

Ugyanakkor minden mulandó, ami csak van – egész pon­to­san lé­te­sült, azaz fel­téte­lek függ­vé­nyé­ben létre­jött –, teg­nap volt, most is van még, a követ­kező pilla­nat­ban (percben, órában), hol­nap, a jövő héten (hó­nap­ban, évben stb.) már nem lesz. Az a termé­szete, hogy ha egy­szer létre­jött, akkor tá­voz­zon is szépen egy nap: min­den és min­den­ki bevégzi egy­szer, kivé­tel nél­kül, bele­értve mind­azt, ami­re azt mon­dom, hogy az „enyém”. Még a tu­dá­so­mat is kikezd­heti vala­mi, az is­me­re­tei­met, min­dent: volt, nincs.

Ami a tudat dol­gait illeti: tu­dat­pilla­na­tok van­nak. Am az anya­gi­ság dol­gait illeti: anyag mint olyan eleve nincs is; atom, olyan van; elek­tro­nok, ők is van­nak, és van köz­tes tér, ākā­sa, de hol van ott bármi­féle anyag? Egy-egy atom­ban köz­tes tér­ből van a leg­több. Vala­mi­nek a szi­lárd­ságát az elek­tro­nok sűrű­sége teszi. Ez a szi­lárd­ság föld-elem névre hall­gat, pél­dául. Paṭhavī­dhātu – hal­maz­álla­pot: a szi­lárd­ság / ke­mény­ség, vala­mint lágy­ság, de a ki­ter­je­dés­re is utal. A többi há­rom dhātu sem ’anyag’, ha­nem fizi­kai tulaj­don­ság, mi­lyen­ség: āpo* [ejtsd: ápó], ’víz’ (āpo-dhātu, ’víz-elem’), vagy­is maga a fo­lyé­kony­ság mint hal­maz­álla­pot, to­váb­bá ko­hé­zió, egy­ben tar­tás; tejo* [ejtsd: tédzsó], ami ’hő’ je­len­tésű (a tejo-dhātu ’tűz-elem’-ként is­mert), de min­dent lefed, ami hő­mér­sék­let, a tel­jes ská­lát; vāyo* [vá­jó] ’szél’ (vāyo-dhātu, ’szél-elem’), és utal fe­szes­ség­re, tar­tás­ra, vala­mi­nek a tá­masz­té­kára, meg­tá­masz­tá­sára, to­váb­bá utal min­den­nemű moz­gás­ra. – Ők tehát a négy nagy elem (cat­tāri mahā­bhū­tāni), ami­hez a Buddha hoz­zá­vett még ket­tőt: a köz­tes teret mint ele­met (ākāsa-dhātu) és az ér­zék­szervi be­nyo­má­sok tuda­tos­sá­gát mint ele­met (viñ­ñā­ṇa-dhātu), és tes­sék, ecce homo!

*A szokványos fel­soro­lás­ban, a leírá­sok­ban rend­szerint az āpo, tejo, vala­mint vāyo szó­ala­kok ta­lál­ha­tók: az első kettő hím­nemű főnév, egyes szám alany eset­ben, -o eset­vég­ző­dés­sel. A szó­tári ala­kok azo­no­sak az e. sz. vocativuséval („meg­szó­lító eset”, vö. ’ó, [te] víz!), ami­nek eset­ragja ebben a rago­zási típus­ban -a, azaz āpa és teja. A negye­dik elem sem­leges nemű; szó­tári alakja, to­váb­bá e. sz. alany esete vāyu, ám az āpo és a tejo analógiájára a fel­soro­lásban -o vég­ző­dést kap.

Ez persze egy­fajta alap­kép­let, ha sza­bad így fo­gal­mazni, de való igaz: ezek­ből va­gyunk össze­rakva, hi­szen pl. az em­beri test leg­inkább víz­ből áll, mint ki­de­rült, a víz pedig H₂O. Ez is gáz (H), az is gáz (O). De hol van ott akkor ’test’?! Ami rá­adá­sul még csak nem is az „enyém”. Enyém a köz­tes tér!

A Buddha állan­dóan arra ösz­tö­nöz­te a szer­zete­seit (vö. pl. SN 22:33 – Natumhākasuttaṁ), hogy te­gyék csak le szé­pen, ami nem az övék – yaṁ na tum­hā­kaṁ taṁ paja­ha­tha, suly­kolta a Buddha rend­re, tegyé­tek le, ami nem a tié­tek, hagy­játok bé­kén, en­ged­jétek el, nem a tié­tek, ne azo­no­sul­jatok vele. Min­dent lete­szünk, hiszen sem­mi sem a mi­énk, az egy kar­mát leszá­mítva: egye­dül a kar­mán­kat birto­kol­hat­juk, sem­mi mást, tulaj­don kar­mánk örö­kö­sei va­gyunk: kam­mas­sako ayam­āyas­mā kam­ma­dāyā­do kam­ma­yoni kam­ma­ban­dhu kam­map­paṭi­sara­ṇo, és nincs más örök­sé­günk ezen kívül. Letesszük BIG ME-t is min­den elké­pesztő osto­basá­gá­val, té­ves néze­tei­vel, hagy­má­zas kény­szer­képze­tei­vel, összes tu­dati szennye­ződé­sé­vel egye­temben.

Igen, lete­szünk, elenge­dünk min­dent: (1) a tes­tet (rūpa), az anya­gi­ság egyik leg­mar­kán­sabb meg­nyilvá­nulá­sát, le­tesszük (2) az érzé­seket / érze­teket (veda­nā), (3) az észle­lést az emlé­ke­zés­sel és fel­is­me­rés­sel egye­tem­ben (saññā), (4) a kész­teté­seket a gon­dolko­dás­sal és a kép­zelet­tel egye­tem­ben (saṅ­khā­rā), vala­mint (5) az ér­zék­szervi be­nyo­má­sok tuda­tos­sá­gát (viññāṇa). Nem a miénk egyik se, le­tesszük, elen­ged­jük őket – ezt az öt ún. hal­mazt (pañcakkhandha), ami, le­egy­szerű­sítve, a sze­mély kép­zetét adja – s ami­be csim­pasz­ko­dunk –, ezt a ra­gasz­kodá­sunk / kötő­dé­sünk tár­gyát képe­ző öt hal­mazt (pañc’­upā­dā­nak­khan­dhā). Egy hal­maz az anya­giság (rūpa), a többi négy a tudatiság (nāma).

Az anyagi­ság terü­letén a már emlí­tett négy nagy (vagy elsőd­leges) elem­ből veze­tik le az Abhi­dham­ma (kb. ’a fel­sőbb Tan fogla­lata’) rend­szeré­ben a 24 ún. szár­maz­ta­tott rūpá-t (upā­dāya-rūpa). Az össze­sen te­hát 28-féle rūpá-t több szem­pont alap­ján ren­de­zik / rend­szere­zik és elem­zik. Az egyik fel­osz­tás azt vizs­gálja, mik az ún. ’el­vá­laszt­ha­tat­lanok’ (avi­nib­bhoga-rūpa), vagy­is azok az alko­tó­ele­mek, me­lyek min­dig együtt, egy­más­tól el­vá­laszt­ha­tat­lanul je­len­nek meg (és: van­nak jelen) az anya­giság bár­mely meg­nyilvá­nu­lá­sában. Nyolc alap­vető össze­tevő­ről van itt szó: elő­ször is te­hát az anya­giság fizi­kai tu­laj­don­ságai­ról, és nem ok­vet­lenül konkrét dol­gok­ról, hiszen nem min­den föld, ami szilárd (föld-elem, vagyis paṭhavī-dhātu), de a szi­lárd­ság­ban / ke­mény­ség­ben a föld is benne fog­lal­tatik), mint ahogy a tejo-dhātu pedig sark­vidéki mínu­szok­ra is vonat­kozik, nem csak hőre.

Ez a nyolc össze­tevő a már bemu­ta­tott négy nagy elem (mahā­bhūta), to­váb­bá amit látni lehet – vaṇṇa ’szín’ mint a ’for­ma, alak’ szino­nímája, ha egy­szer amit lá­tunk, szín –; a szag (gan­dha); az íz (rasa), s vé­gül nyol­cadik­ként a táp­anyag (ojā, ejtsd /ódzsá/), táp­erő mint esszen­cia. Innen ennek a nyolc tag­ból álló cso­port­nak továb­bi két meg­neve­zése is: ojaṭ­ṭha­maka, ’nyol­cadik­nak a táp­anyag’, ill. sud­dhaṭṭhaka, ’tiszta oktád’: vaṇṇo, gan­dho, raso, ojā, bhū­ta­catuk­kañcā’ti aṭṭha­vidham­pi avi­nib­bho­ga­rū­paṁ. Ez a nyolc tehát min­den­ben jelen van, ami­nek csak köze van az anya­gisághoz, a leg­egy­sze­rűb­bek­től kezdve a leg­össze­tet­teb­be­kig, egy­más­tól el­vá­laszt­ha­tat­lanul. És bár­milyen szokat­la­nul han­goz­zék is, élet­te­len dol­gok­nak is szük­ségük van egy­fajta táp­anyag­ra a fenn­mara­dá­suk­hoz: van, amit pl. ola­jozni kell, van, ami­nek meg­felelő pára­tar­ta­lom kell stb.

Kilen­cedik­ként társul­hat hozzá­juk az élet, azaz az élet­képes­ség (jīvita [ejtsd: dzsí­vita] / jīvit­indri­ya, ’vi­ta­li­tás’): eb­ből a kilenc­ből tevő­dik tehát össze alap­jai­ban egy élő­lény – adva egy test (anya­giság), és adva hozzá élet, élet­képes­ség, vita­li­tás. Ez így együtt a jīvita­nava­ka, ’kilenc tagú cso­port az élettel’.

Mi adódik mind­ebből? Hogy ami csak fellel­hető az egész világ­min­den­ség­ben, annak alap­ját ezek az alko­tó­ele­mek, össze­tevők adják: élet­telen – az első nyolc (avi­nib­bho­ga­rū­pa), élő – az első nyolc, ami ki­egé­szül a vi­tali­tás­sal kilen­cedik­ként, azaz lesz belő­le egy ki­lenc tagú cso­port (jīvita­nava­ka).

Érdemes megfigyelni egy felhőt. Igen, egy felhőt: egy pilla­nat­töre­dék ere­jéig „nem ma­rad nyug­ton”, állan­dó válto­zás­ban van, kezdve az­zal, hogy a mély­kék égbol­ton egy­szer csak fel­sej­lik vala­mi alig érzé­kel­hető pára­pamacs-szerű­ség, ami­ből ki­nő, és foly­tatva az­zal, hogy egy várat­lan pilla­nat­ban ugyan­így el is enyész­het – és el is fog, csak idő kér­dése. – Gyönyörű, látvá­nyos példa az állan­dó­ság nem­lé­tére, arra, hogy min­dig min­den vál­tozik és el­múlik. Felté­telek függ­vényé­ben létre­jött, itt van egy ideig, aztán már nincs is.

Az ember sem kevésbé látvá­nyos példa, csak ép­pen jóval több idő kell neki, hogy vál­toz­zon, ám az em­ber is fel­téte­lek függ­vényé­ben jön létre, itt van egy ideig, aztán már nincs is.

Nem különös, hogy a felhő eseté­ben senki­nek sem jut eszébe a tulaj­do­nos – és: a tulaj­don­lás – kér­dé­sét fesze­getni? Soha senki nem kér­dezi meg, hogy Kié az a felhő? – Mi több, név­tábla sem szo­kott lenni fel­hőn, továb­bá felhő­nek nincs hely­rajzi száma, telek­könyvi vagy netán anya­könyvi kivo­nata, nem adják-veszik, nem jegy­zik a tőzs­dén, se ára, se árfo­lyama. Még ha nem is gon­do­lunk rá, de tisz­tá­ban va­gyunk vele, hogy az a felhő egész egy­szerű­en csak van. A felhő sen­kié, és ön­magát sem bir­to­kol­hatja, nem ő a gazda – egész pon­to­san senki sem a gazda, és még csak nem is akar a gazda lenni. És soha senki nem indí­tott hábo­rút egy felhő miatt.

Nem különös, hogy az ember eseté­ben eszünk­be nem jut arra gon­dolni, hogy mint a fel­hőt, senki sem bir­to­kolja, azaz sen­kié sem. Minden egyes ember (ke­vés kivé­tellel) ab­ban a meg­győző­dés­ben éli le az éle­tét, hogy a test az övé, ez az „ő” teste, az „övé”. Meg­győzni bár­kit is ennek ellen­tété­ről már-már kép­telen­ség, de ha sike­rül az ille­tőt rá­venni arra, hogy kezd­jen inten­zív medi­táci­ós gya­kor­lato­kat vé­gez­ni, rövid időn be­lül rá­döb­ben egy s másra, mert olyan dol­go­kat fog meg­látni, ami­ket nem­igen szok­tunk amúgy meg­látni, s ami­nek a lénye­gét a már emlí­tett, Ajahn Brahm-féle no­body at home adja vissza a leg­frap­pán­sab­ban: nincs itt-/otthon senki, és bi­zony leg­több­ször a gazdát is hiába ke­res­sük.

És akkor már nem is kelt­het megüt­kö­zést a kije­len­tés, misze­rint alap­jai­ban sem­mi különb­ség nin­csen egy felhő meg én­közöt­tem, hiszen mind­ket­ten elsőd­lege­sen a már kör­be­járt tiszta ok­tád­ból állunk, azo­no­sak alap­vető össze­tevő­ink. A felhő egy­sze­rűen csak van, és az em­ber egy­sze­rűen csak van, csak ép­pen nem látja. Folya­matok­ból áll ez is, az is, sze­mély­telen folya­matok­ból, szün­telen ke­let­ke­zés­ben, vál­to­zás­ban és szün­telen elmú­lásban.

Egy szinttel feljebb elkü­lönü­lünk egy­mástól, amennyi­ben meg­jele­nik a vita­litás több­let­ként: a felhő élet­te­len, én meg élő­lény vagyok. Lehet­ne foly­tatni aztán azzal, hogy az em­ber­ben van tuda­tos­ság, míg a felhő­ben nin­csen, az em­ber­ben van nāma, a felhő­ben nin­csen … stb., stb., de mind­ezek a meg­té­vesz­té­sün­ket szol­gálják: azt hisszük, hogy, holott nem. Igen, eze­ket a bű­vész­trük­kö­ket a tudat mu­tatja be, a közön­ség meg lel­ke­sen tapsol. Lásd a Nagy­tiszte­letű K. Ñāṇa­nanda (Nyana­nanda) kulcs­fon­tos­ságú írá­sát The Magic of the Mind cím­mel ebben a témá­ban: the_magic_of_the_mind.pdf

A felhőt tisztáztuk, az em­bert tisz­táz­tuk, „en­gem” tisz­táz­tunk, na de mi lesz az elefánttal?!

 ☸

 

Linkajánló

♣ Linkek, nyomta­tott kiad­ványok, források stb.:
Luangtá részben annotált nagy link­ajánlója a teljes­ség igénye nélkül

Elöljáróban

Ennek a Link­ajánló­nak összeállítója, a kísérő­szöve­gek, bemu­tatás­ok, egye­bek író­ja, Luang­tá / Bhanté Vilá­sza szer­zetes nem töre­ke­dett teljes­ségre. Aki és ami kima­radt, az vagy azért ma­radt ki, mert Luang­tá még csak nem is hal­lott róla, vagy azért, mert vé­letle­nül elsik­kadt, ám, mi ta­ga­dás, bő­ven van olyan is, ami­kor Luang­tá szán­déko­san mel­lőzött vala­kit vagy vala­mit.

Nem egysé­gesek a bemu­tatá­sok sem: hol bő­vebb, hol kevés­bé, és nem­rit­kán átüt e so­rok író­jának elfo­gult­sága. A kri­tika mint olyan ugyan­csak szemé­lyes, szub­jek­tív do­log: van, aki meg­vilá­goso­dik egy köz­pont­ban, miköz­ben a helyet Luang­tá még csak emlí­tés­re sem mél­tat­ja. Vagy a Mes­tert!
Ej, ej.

Volta­képpen ez a link­ajánló jó ürügy arra, hogy Luang­tá itt is meg­oszt­has­sa isme­reteit, né­hány benyo­má­sát és tapasz­tala­tát, amit kö­zel kilenc és fél év során [idő­köz­ben már 2022 janu­árja lett!] hét or­szág – Bur­ma (Myan­mar, ma­gyar írás­mód­dal Mian­mar), Thai­föld, Srí Lan­ka, Malaj­zia, Ma­gyar­or­szág, Német­ország, vala­mint Olasz­or­szág – hu­szon­hat kolos­torá­ban / köz­pont­já­ban, to­váb­bá a ran­guni ITBMU-n, azaz a Nem­zet­közi Thé­ra­vá­da Budd­hista Misszi­ós Egye­te­men szer­zett. És mi­vel ko­ráb­ban is vol­tak és most is van­nak benyo­má­sai és tapasz­tala­tai a magyar­or­szági léte­ző budd­hiz­must ille­tően, adott eset­ben nem rejt­heti véka alá a meg­látásait.

Ebben az aján­lóban minden ide­gen nevet, min­den ide­gen elne­ve­zést a nem­zet­közi­leg hasz­nála­tos írás­mód­ban (át­írás­ban) adunk meg, hogy könnyebb le­gyen az eli­gazo­dás nem ma­gyar nyel­vű hon­la­po­kon és kiad­vá­nyok­ban. A ten­ger­nyi elí­rás és mellé­ütés, a fel­ké­szü­let­len­ség­ből, nem­tu­dás­ból és fele­lőt­len ha­nyag­ság­ból faka­dó te­mér­dek hibás átí­rás, a sok-sok félre­értel­me­zés és -ma­gya­rá­zás, az ot­rom­ba hibák­tól és sület­len­sé­gek­től hem­zse­gő for­dí­tá­sok, a lehe­tet­len ma­gyar nyelv­hasz­ná­lat és ha­son­lók okán in­kább az össze­hason­lítha­tat­la­nul meg­bízha­tóbb an­gol nyel­vű forrá­sok hasz­nála­tát ajánl­juk azok szá­mára, akik nin­cse­nek bele­szorít­va az egyet­len álta­luk bírt nyelv, a ma­gyar kény­szer­zub­bonyába.

Lásd:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/09/mulandosag-es-tarsai-egy-szakszo.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/09/a-buddha-felebredett-szegeny.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/a-magyar-wikipedia-buddhista.html

Senki se kese­redjen el, aki adott eset­ben nem so­kat tud kez­deni az an­gol nyel­vű hon­lapok­kal. Bő­ven – oly­kor ta­lán még túl bő­ven is! – van itt ma­gyar nyel­vű ol­vasni­való: ha nem is hon­lap, de e so­rok író­já­nak an­no­táció kön­tö­sébe bújta­tott ismer­te­tői, beszá­mo­lói, kriti­kai észre­véte­lei és ha­son­lók – nem is szól­va a 2019 augusz­tusa óta léte­ző blog­ról: https://luangtavilasa.blogspot.com

Szellemi felüdülés és megtisz­tulás: a Buddha útja

És micsoda szellemi meg­könnyeb­bülés – micso­da fel­üdü­lés! – eze­ket az aján­lott forrá­sokat ol­vasni, a ta­pasz­talt, nagy tudá­sú, sze­líd és jósá­gos, bölcs ta­nító­mes­tere­ket szerte a thé­ra­vá­da budd­hiz­mus vilá­gá­ban, eze­ket a ragyo­gó elmé­ket, a sok kivá­ló, fel­ké­szült tu­dós gon­dol­ko­dót, mai­akat és rég­vol­ta­kat, akik, ni­csak, egész jól meg­vol­tak és -van­nak a Budd­há­val min­den­féle ma­gyar, hun, szkí­ta meg egyéb réve­teg hagyo­mány ápo­ro­dott leve­gője és a sok ek­lek­tikus zagy­va­ság nél­kül, és akik még vélet­lenül sem akar­ták/-ják se az inuit, se a su­mér, az illír, pro­to-da­kota, ne­tán a gall vagy ó­avesz­ta gon­dol­ko­dás­mód­ba bele­szu­sza­kolni a Buddha út­ját (vagy for­dít­va), ha egy­szer ezen az úton csak és kizá­ró­lag a Buddha út­ja van, aho­gyan azt a Buddha olyan egyér­telmű­en fel­tárta és le­fek­tette Dham­ma­vina­yá-já­ban, azaz tan­épít­mé­nyé­nek rend­szeré­ben. Töké­le­tes ez az út: így jó, ahogy van, jó az ele­je, jó a köze­pe, jó a vége – ādi­kalyā­ṇaṁ, maj­jhe­kal­yā­ṇaṁ, pari­yosā­na­kal­yā­ṇaṁ –, nem kell el­ven­ni belő­le sem­mit, és nem kell hoz­zá­ten­ni sem­mit, mert így ke­rek egész. Gya­ko­rol­ni kell, meg­élni, át­élni ezt az utat, eb­ben az út­ban élni, a Budd­há­ban és a Dham­má­ban élni, és ak­kor majd föl­sej­lik, mennyire így van ez.

A Buddha útja nem a kapasz­kodás­ról, a gör­csös ragasz­kodás­ról, tör­ténel­mi vagy egyéb sérel­mek vég nél­kü­li föl­emle­geté­sé­ről, se­bek nyalo­gatá­sáról, ne­tán rég­múlt nem­zeti dicső­sé­gek meg­könnye­zésé­ről, le­tűnt tör­ténel­mi ku­lisszák­ról szól, ha­nem ép­pen ellen­ke­zőleg: az elen­gedés­ről, a lete­vés­ről – a jelen­ben, a min­den­kori jelen pil­lanat­ban, azaz a most­ban –, ar­ról, hogy ami nem a mi­énk, azt te­gyük csak le szé­pen, yaṁ na tum­hā­kaṁ taṁ paja­ha­tha, suly­kolta a Buddha rend­re, tegyé­tek le, ami nem a tié­tek, hagy­játok bé­kén, en­ged­jétek el, nem a tié­tek, ne azo­nosul­jatok vele, mert min­den azo­no­su­lás csak nyűg, fölös­leges teher, aka­dály az úton, a meg­tisztu­lás és a meg­szaba­du­lás út­ján, ami – elv­ben leg­aláb­bis – min­den budd­hista dek­larált célja. Min­dent lete­szünk, hiszen sem­mi sem a mi­énk, az egy kar­mát leszá­mítva: egye­dül a kar­mán­kat birto­kol­hat­juk, sem­mi mást, tulaj­don kar­mánk örö­kö­sei va­gyunk: kam­mas­sako ayam­āyas­mā kam­ma­dāyā­do kam­ma­yoni kam­ma­ban­dhu kam­map­paṭi­sara­ṇo, és nincs más örök­sé­günk ezen kívül. Letesszük BIG ME-t is min­den elké­pesztő osto­basá­gá­val, té­ves néze­tei­vel, hagy­má­zas kény­szer­képze­tei­vel, összes tu­dati szennye­ződé­sé­vel egye­temben.

Lásd:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/01/vulgarbuddhizmus-krisztus-mint.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/01/vulgarbuddhizmus-utmutato.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/hova-lett-tan-tan-szigeterol-budai-uton.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/feher-magyar-rend-tan-szigeten-lesz.html
valamint:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/02/atudat-szennyezodesei-ezvagyunk-mi.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/06/egykis-gyilok-avagyaz-embernel-nincs.html
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/07/abuddha-elmekortana-hetkoznapipszichopa.html

A Buddha útját – egy élet­mód bol­dog­sá­gát – hir­deti és kí­nálja itt ez a sok-sok hivat­kozás, ami eb­ben a Link­aján­ló­ban théra­váda budd­hiz­mus cím­szó alatt csak talál­ható: magá­ra ves­sen, aki mind­ezek után még min­dig nem éri el a meg­vilá­goso­dás­nak leg­alább az első szintjét!

A Link­ajánló felépíté­séről

Az alábbi témák, kérdés­körök, terü­letek stb. jelen­nek meg elkü­lönít­ve, az egyes or­szá­go­kat bemu­tató része­ken be­lül fino­mí­tásokkal:

Elöljáróban

Szellemi felüdülés és meg­tisz­tulás: a Buddha útja

A Buddha élete

A Buddha tan­épít­ménye I: théra­váda budd­hista szöve­gek, a páli kánon

A Buddha tan­épít­ménye II: a Vinaya, azaz a szer­zetesi rend­sza­bályzat

A théraváda budd­hizmus

Egy kis „globa­lizált budd­hizmus”

Néhány alap­fontos­ságú kiadvány

Páli nélkül nincs théra­váda budd­hizmus: tan­könyvek

Páli szótárak

Néhány rangos könyv­kiadó

Nyomtatott kiad­ványok ingye­nes ter­jesztése

Tanító­mesterek álta­lában: letölt­hető videók

A buddhiz­mus a három leg­jelen­tősebb théra­váda országban

Burma (Myanmar/Mianmar)

A budd­hizmus Burmá­ban, álta­lában

Szerzetes­nevek Burmá­ban

A rend termé­szetesen Burmá­ban sem egy­séges: a szek­ták (nikāya)

Burma: egyes köz­pontok, mes­terek

Burma: Inter­national Thera­vāda Buddhist Mission­ary Uni­versity (ITBMU), Ran­gun Srí Lanka

A budd­hizmus Srí Lankán, álta­lában

A Srí Lanka-i szekták (nikāya)

A bhikkhunī-k – szerzetes­nők, maga­sabb/teljes ava­tású apá­cák – kér­déséről

Srí Lanka: egyes kolos­torok, köz­pontok

Tanító­mesterek, gondol­kodók: Srí Lanka

Thaiföld

A buddhiz­mus Thai­földön, álta­lában

A thai Saṅgha sem egy­séges: a két legfon­tosabb szekta (nikāya)

A bhikkhunī-k kérdé­séről

Szerzeteslét Thai­földön: egy phra farang benyo­másai

A thai szerzetes­nevekről

A thai erdei hagyo­mány

További, nem az erdei hagyo­mányt követő kolos­torok, mes­terek, gondol­kodók

És vége­zetül az érde­kesség ked­véért: WFB, Bangkok

A Buddha élete

Schumann, Hans Wolfgang: The Historical Buddha: The Times, Life & Teach­ings of the Founder of Buddhism. Maurice O’C. Walshe an­gol fordí­tásá­ban. (A német ere­deti címe: Der histo­rische Buddha. Le­ben und Leh­re des Go­tama. Első kia­dása Düssel­dorf: Diede­richs, 1982.) — Ez bi­zony egy nél­kü­löz­hetet­len klasszi­kus kivá­lóan fel­ké­szült indo­ló­gus és val­lás­tör­té­nész tollából, lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/H.W._Schumann . Még per­zsá­ra is le­for­dí­tot­ták. Mint már a címé­ből is kide­rül: itt a tör­ténel­mi Budd­há­ról (és a taní­tásai­ról) van szó, a hi­te­les­nek te­kin­tett törté­neti for­rá­sok, nem pedig a me­sék, legen­dák, míto­szok Budd­hájá­ról. Ingyen le le­het töl­teni a mű an­gol for­dítá­sát. Lásd pl.: http://library.lol/main/CDA6AF15BFD3899B11AD097ED4002840

A Buddha tanépít­ménye I: théraváda buddhista szövegek, a páli kánon

Tekintélyes tanépít­ményről beszél­hetünk, hiszen a Buddha a meg­vilá­goso­dá­sát köve­tő­en 45 éven át taní­tott fá­rad­hatat­la­nul, osz­tot­ta meg a Dham­mát – a Tant –, 35 éves korá­tól kezd­ve egé­szen pari­nir­vá­ná­já­ig, vagy­is vég­le­ges távo­zásá­ig 80 éves korá­ban, i. e. 483-ban. Eze­ket a taní­táso­kat a déli vagy thé­ra­vá­da budd­hiz­mus őrzi az­óta is, és ha­gyo­má­nyoz­za to­vább ab­ban a for­má­ban, ahogy a Buddha halá­la után, az i.e. első év­szá­zad­ban írás­ban rög­zí­tet­ték, páli nyel­ven https://encyclopediaofbuddhism.org/wiki/Pali_language

A déli budd­hista vagy páli kánon a hagyo­má­nyos fel­osztás/-bon­tás/-soro­lás sze­rint 52 mű­ ből (könyv­ből) áll. Ez a tekin­té­lyes mennyi­ségű szö­veg thai fordí­tás­ban 45 nagy for­mátu­mú köte­tet tölt ki; a kötet­szám – az elren­dezés – tisz­tel­gés ez előtt a 45 év előtt. Kb. húsz ezer nyom­ta­tott ol­dalra rúg, ami ed­dig meg­je­lent eb­ből an­gol for­dí­tásban.

Monda­nunk sem kell, hogy léte­zik hiva­talos Srí Lanka-i kia­dása is a ká­non szöve­gei­nek, mint ahogy léte­zik bur­mai és thai is. És mi­vel a szansz­kri­ttal ellen­tét­ben a páli nyelv­nek sa­ját írá­sa nin­csen, Srí Lan­kán szin­ga­léz, Bur­má­ban bur­mai, Thai­föl­dön pe­dig thai betűk­kel írják. (A töb­bi théra­váda budd­hista or­szág szere­pe elha­nya­golható.)

Nemzet­közi haszná­latban a páli tudo­má­nyos igé­nyű la­tin be­tűs át­írá­sa ter­jedt el, ami azo­nos a szansz­krit át­írá­sához hasz­nála­tos rend­szer­rel. A páli mai olva­sata/kiej­tése a Srí Lan­ka-i ha­gyo­mány­ra épül.

Lásd ezt a rövid, ma­gyar nyel­vű beve­zetőt: https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/10/a-pali-nyelvrol-alapismeretek-iras-es.html

A déli buddhista kánon páli nyelvű szöve­gei­nek sajtó alá ren­dezé­se, vala­mint (mind­máig nem tel­jes / le­zá­rat­lan) an­gol for­dí­tá­suk az 1881-ben ala­pí­tott, ang­liai Pali Text Society (PTS) https://www.palitext.com/ elé­vül­hetet­len érdeme.

Nagyon igényes a SuttaCentral anya­ga: a kánon páli szöve­gei mellé külön­féle pár­huza­mo­kon kí­vül az egyes szut­ták – tan­beszé­dek – for­dítá­sait is kí­nálja külön­böző nyel­ve­ken, köz­tük ma­gya­rul is, ám ezek­kel a for­dítá­sok­kal na­gyon óva­to­san kell bán­ni a sok-sok félre­for­dítás, hiba, a hoz­zá nem ér­tés túl gya­kori fen­tebb már em­lí­tett meg­nyilvá­nulá­sai miatt. Saj­nos – és kár, hogy ez így van. – Az új ver­zió: https://suttacentral.net/ E sorok szer­zője mind­emel­lett a szá­má­ra átte­kint­he­tőbb ere­deti vál­to­za­tot hasz­nálja: https://legacy.suttacentral.net/ – Léte­zik letölt­hető off­line változat is.

Az indiai Vipas­sana Research Institute – rövidí­tése: VRI – https://www.vridhamma.org/ CD-n közre­adta a Chaṭṭha­saṅ­gā­ya­na, vagy­is a Ran­gun­ban 1954 má­jusa és 1956 má­jusa kö­zött tar­tott ha­to­dik budd­hista zsi­nat ál­tal elfo­ga­dott és rög­zített, hiva­talos, páli nyel­vű déli budd­hista ká­non tel­jes anya­gát. A páli kom­men­táro­kat és az al­kom­men­táro­kat is tar­tal­mazza. Kissé nehéz­kes, de jól bele le­het rá­zód­ni a hasz­nála­tába: https://www.tipitaka.org/ Telepít­hető off­line hasz­ná­latra, ill. on­line hasz­ná­lat is lehet­séges: http://tipitaka.sutta.org/ — kí­nai és an­gol for­dítással.

A buddhista zsina­tok témá­jához lásd pl.:
https://www.urbandharma.org/udharma/councils.html
Ez is a páli kánon anyaga: http://www.palicanon.org/
Csak aján­lani lehet a https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/ hon­lapot is — ez az ame­rikai Nagy­tisz­te­letű Tha­nis­saro [Ṭhānis­saro] Bhik­khu „biro­dalma”! Lásd még:
https://www.ancient-buddhist-texts.net/index.htm

A thaiföldi Nagy­tiszte­letű P. A. Payutto https://en.wikipedia.org/wiki/Prayudh_Payutto okos, jól fel­épített, kivá­lóan hasz­nál­ható kala­uza a páli kánonhoz: https://www.buddhistelibrary.org/en/displayimage.php? album=152&pid=2425#top_display_media

Van egy ígé­retes Abhi­dhamma-oldal is, lásd: http://www.abhidhamma.com/frameset.html? http://www.abhidhamma.com/abhidhamma_reference.html

Mi sem termé­szete­sebb, mint hogy min­den­féle okos­ságot a Buddhá­nak tulaj­donít­sanak, ami­nek ter­mé­sze­te­sen sem­mi nyoma a déli budd­hista ká­non szöve­gei­ben. Itt lehet körül­nézni: https://fakebuddhaquotes.com/

A Buddha tanépít­ménye II: a Vinaya, azaz a szer­zetesi rend­szabályzat

A nyugati ember hajlamos sutba dobni a budd­hista szer­ze­tesi rend­sza­bály­za­tot, mond­ván, ő nem szer­zetes. – Való igaz: ő nem szer­zetes, de ha a budd­hiz­mus iránt ér­dek­lődik, nem kerül­heti meg a Vina­yát, már csak azért sem, mert a Buddha a tan­épít­mé­nyét kerek egész­nek tekin­tette, mely­ben min­den min­den­nel össze­függ, s mely­ben min­den köl­csön­ha­tás­ban van min­den más­sal, és amely áll a Dham­má­ból és áll a Vina­yá­ból. Mindig így ne­vezte, így em­lí­tet­te, együtt: Dham­ma­vina­ya. Nem ok nélkül.

A talán legnyomó­sabb érvet egy bizo­nyos Nagy­tiszte­letű Mahā­kas­sapa***, a Buddha egyik leg­ki­ma­gas­lóbb tanít­ványa https://www.buddhanet.net/e-learning/history/db_03s.htm fo­gal­maz­ta meg na­gyon tö­mö­ren a Buddha pari­nir­vá­ná­ja – vég­le­ges tá­vo­zá­sa – után 100 (más for­rá­sok sze­rint 90) nap­pal össze­hí­vott el­ső budd­hista zsina­ton, a Paṭha­ma­mahā­saṅ­gīti-n, amely­nek az volt a fel­ada­ta, hogy a meg­hívot­tak egy­be­gyűjt­sék és rend­sze­rez­zék a Buddha taní­tá­sait. Ami­kor a Nagy­tisz­te­le­tű Mahā­kas­sapa azt tuda­kolta a jelen­lévő szer­zete­sek­től, hogy melyi­ket reci­tál­ják elő­ször: a Dham­mát, avagy a Vina­yát, a szer­zete­sek egyön­tetű­en azt vála­szol­ták, hogy a Vina­yát – „bhante mahā­kas­sapa, vina­yo nā­ma buddha­sāsa­nas­sa āyu, vina­ye ṭhi­te sāsa­naṁ ṭhi­taṁ hoti; tas­mā paṭha­maṁ vina­yaṁ saṅ­gā­yāma”. Azaz: „Bhan­té Mahá­kassza­pa, a Vina­ya él­teti a Buddha taní­tá­sait: amed­dig a Vina­ya fenn­ma­rad, ad­dig a taní­tá­sok is fenn­ma­radnak. Reci­tál­juk hát elő­ször a Vina­yát.” – A szer­zete­sek erköl­csisé­gé­nek zül­lésé­vel egye­nes arány­ban züllik szét a Tan épít­mé­nye is, ahol azon­ban komo­lyan ve­szik a Vina­yát, ott a Tan fenn­mara­dása is biz­tosít­va van. [***A Nagy­tisz­te­le­tű Mahā­kassa­páról lásd az egyik leg­na­gyobb lai­kus budd­hiz­mus­kuta­tó, a né­met Hel­muth Hecker https://de.wikipedia.org/wiki/Hellmuth_Hecker , vala­mint az ugyan­csak né­met szár­ma­zá­sú Nagy­tisz­tele­tű Nyana­ponika közös írását:
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/hecker/wheel345.html ]

(A Buddha jeles tanítvá­nyairól kap­ható egy már klasszi­kus­nak szá­mító mun­ka e két szer­ző tollá­ból: https://www.wisdompubs.org/book/great-disciples-buddha )

Néhány weboldal a Vinaya vonat­kozá­sában:
https://en.wikipedia.org/wiki/Vinaya
https://en.wikipedia.org/wiki/Vinaya_Pitaka
https://en.wikipedia.org/wiki/Patimokkha

A Vinaya teljes válto­zatával érde­mes ismer­kedni, I. B. Horner asszony an­gol fordí­tásá­ban. Azon túl, hogy a Buddha élet­rajzá­hoz is talál­ható ben­ne szá­mos ada­lék, to­váb­bá kul­túr­tör­té­neti for­rás­mun­ka, a Vina­ya­piṭa­ka a rend­sza­bály­zat egyes ren­del­kezé­seit fel­ve­zető ere­det­tör­té­netek ré­vén nem­rit­kán szer­fö­lött szó­ra­koz­tató – és sok­szor kife­jezet­ten pi­káns – ol­vas­mány, és még ta­nul­ságos is.

A Vinaya a szer­zete­sek és a vilá­giak viszo­nyát és érint­kezé­sét is sza­bá­lyozza. Nem árt – sőt! –, ha egy vilá­ginak van né­mi fo­gal­ma arról, hogy mi is ez a Vina­ya, ha szer­zetes­sel van dolga. Job­ban is ért­hető a budd­hiz­mus, ha egy­szer a théra­vádá­ban elvá­laszt­hatat­lan a szer­zetes­ség­től. A Há­rom Ékes­séget nem le­het szét­dara­bolni, hi­szen így hár­mas­ban adják ki a budd­hizmust.

Felsej­lik rég­ről, 2006 vagy 2007-ből (?) egy kará­cso­nyi ün­nep­ség a Tan Ka­puja Budd­hista Főis­kolán, me­lyen világi ko­rom­ban egy­szer részt vettem: min­den széken ott vol­tak a közö­sen reci­tált szö­ve­gek, szansz­krit, páli vegye­sen, és nem kicsit álmél­kod­tam a ket­tő egybe­tol­dása okán. A leg­kü­lö­nö­sebb az egész­ben mégis az volt, hogy az ún. mene­dék­kérés páli forma­szö­ve­ge tar­tal­mazta mind­há­rom Ékes­sé­get, így a Ren­det is, a Buddha szer­zetes­rend­jét, holott a Tan Ka­puja Budd­hista Egy­ház­ból ép­pen ez hiány­zik, a Szangha. Egész pon­to­san a Szan­gha úgy, aho­gyan a Buddha gon­dol­ta, s nem a „mi szá­junk íze sze­rint”. Náluk is, a Budd­hista Misszió­nál is egy­fajta „pa­pok” van­nak (ez utób­bi­nál pap­nő is!), akik per­sze nem szerze­tes­közös­ség­ben élnek, háza­sok, vagy ha nem háza­sok, hát pár­kap­csolat­ban élnek. Mind­ehhez lásd a vul­gár­budd­hiz­mus témá­jában szüle­tett, fent már aján­lott blog­be­jegy­zéseket. (Lásd még: Használati útmutató
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/04/theravadaszerzetesekrol-danarol.html

Források a hálón:
http://www.palicanon.org/index.php/vinaya-pitaka
http://www.sacred-texts.com/bud/sbe13/index.htm
https://www.accesstoinsight.org/tipitaka/vin/
A teljes Horner-féle fordítás (= hat kötet): https://suttacentral.net/downloads ill.
https://archive.org/details/bookofdiscipline10hornuoft
Nem szükséges persze átvenni az egész anya­got. Készült vilá­giak szá­mára egy ra­gyogó ka­lauz, lásd: https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/ariyesako/layguide.html
Ez ugyan­ennek a könyv­nek PDF-változata: http://www.buddhanet.net/pdf_file/bhkkrule.pdf
Az amerikai Nagytisz­teletű Thanis­saro Bhikkhu elköte­lezet­ten tö­rekvő szer­zete­sek, ill. szer­zetes­ség­re as­pirá­lók szá­mára össze­állított monu­men­tális, kulcs­fon­tos­ságú mun­kája (Buddhist Monas­tic Code = BMC) két tekin­té­lyes kötet­ben:
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/thanissaro/bmc1.pdf
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/thanissaro/bmc2.pdf

A théraváda budd­hizmus

Létezik egy hatalmas, bő 1600 oldal terje­delmű, lexi­kon for­má­tum­ban kia­dott lenyű­göző, tel­je­sen egye­di, súlyos kézi­könyv (még hogy kézi?!) a Buddha tan­épít­mé­nyé­hez, és­pedig Buddha­dham­ma cím­mel. A szer­zője a nagy­szerű thai szer­ze­tes-tudós, Nagy­tiszte­letű P. A. Pa­yut­to (lásd lej­jebb), an­gol for­dí­tó­ja Robin Philip Moore, aki Su­riyo Bhik­khu név­vel egy ideig szer­ze­tes is volt Thai­föl­dön. Mind­ket­tő­jük tel­je­sít­mé­nye egye­dül­álló, a szer­zőé épp­úgy, mint a for­dí­tóé – szádhu, szádhu, szádhu!

Lásd:
https://buddhistteachings.org/buddhadhamma-complete/
https://buddhistteachings.org/we-are-back-again/
A kötetet a Buddha­dhamma Foundation at buddhadhammafoundationthai1987@gmail.com adta ki.

https://encyclopediaofbuddhism.org/wiki/Theravada
https://www.dhamma.ru/sadhu/
Igazi kincses­kamra mind a kettő, felér egy-egy bőség­szaruval: https://www.dhammatalks.net/ , http://www.ahandfulofleaves.org/Library.html Óriási, vélhe­tően ugyan­csak több életre (igen!) ele­gen­dő anya­got kínál a https://dhammawheel.com/ – már-már átte­kint­hetet­len mennyi­ségű be­jegy­zés­sel, egyébbel.

A brit szárma­zású, Thaiföl­dön élő és tanító Ajahn Jaya­saro ra­gyogó, kér­dezz-fele­lek for­májá­ban fel­épí­tett, an­gol nyel­vű beve­zető­je a théra­váda – és azon belül is elsőd­lege­sen a thai­földi budd­hiz­mus – vilá­gába: https://www.jayasaro.panyaprateep.org/books/detail/50

Kanai Lal Hazra monográfiája, History of Theravāda Buddhism in South-East Asia alapmű a témában: http://library.lol/main/0E14C0296BDC9DF6958903D1917DDB93

Bhikkhu Khanti­pālo Banner of the Ara­hants c. mono­grá­fiá­já­ban Banner of the Arahants - PDF Free Download a théra­váda szer­zetes­ség tör­téne­tét tárja fel.

Történeti kitekintés és a budd­hizmus hely­zete a mai világ­ban – a már emlí­tett Nagy­tisz­tele­tű P. A. Payutto elemzése:
http://www.watnyanaves.net/uploads/File/books/pdf/thai_buddhism_in_the_buddhist_wo rld.pdf

Lásd még: Donald K. Swearer The Buddhist World of South­east Asia című mono­gráfi­ájáról:
http://www.sunypress.edu/p-5035-the-buddhist-world-of-southeast.aspx
Maga a mű PDF-ben:
http://library.lol/main/2E8F621BF676E5CCBBD6C7260A77AC68

Egy kis „globalizált buddhizmus”

Ezen itt azt kell érteni, hogy szá­mos olyan hon­lap léte­zik, mely, úgy­mond, a budd­hiz­mus egé­szét kí­nálja (ter­mésze­te­sen is­kola / ha­gyo­mány sze­rinti le­bon­tás­ban), vagyis a théra­vádát is. Globa­lizált pedig at­tól lesz, hogy az egész föld­kerek­ség ben­ne fog­laltatik.
https://dhammawiki.com/index.php/Main_Page
https://www.buddhistdoor.net/
https://www.buddhanet.net/ – ahol az ég adta vilá­gon min­den van … https://www.wisdomlib.org/buddhism
https://dharmalib.net/
Chinese Buddhist Encyclopedia ami ne tévesszen meg senkit, mert­hogy a „kínai” kité­tel nem a nyelv­re utal …
https://web.archive.org/web/20170606105629/
https://tricycle.org/magazine/
https://buddhismnow.com/
https://www.lionsroar.com/

Néhány alap­fontos­ságú kiad­vány

Még a néhai Nagy­tiszte­letű Nyanat­iloka [Ñāṇa­tiloka] alkot­ta meg, majd tanít­vá­nya, a né­hai Nagy­tisz­te­le­tű Nyana­po­nika [Ñāṇa­po­nika] szer­kesz­tet­te és vitte to­vább a Buddhist Dictionary. Manual of Buddhist Terms and Doctrines cí­met vise­lő nél­külöz­hetet­len kis­lexi­kont, amit a BPS, az­az a Buddhist Publi­cation Soci­ety adott ki Kan­dy­ben (Srí Lan­ka) – és bő­ví­tett válto­zat­ban kiad. Le lehet töl­teni: https://urbandharma.org/pdf/palidict.pdf

Kiváló a Nagytisz­teletű P. A. Payutto szám szerinti elren­de­zés alap­ján össze­állí­tott budd­hista ter­mi­no­ló­giai szó­tá­ra is: thai szó­cik­kek, ugyan­akkor an­gol meg­felel­teté­sek­kel, latin be­tűs át­írás­sal, to­váb­bá reme­kül hasz­nál­ható muta­tókkal. A link négy PDFdoku­men­tu­mot kí­nál; a má­so­dik az em­lített szó­tár: https://discourse.suttacentral.net/t/venpayuttos-very-awesome-dictionary-of-nummerical-dhammas/1941 — A har­madik link thai-angol budd­hista szak­kifeje­zé­sek szó­tára, míg a ne­gye­dik en­nek fordítottja.

Nagy haszon­nal forgat­hatja a budd­hizmus iránt ér­dek­lődő ol­vasó a néhai G. P. Mala­la­se­kera Srí Lan­ka-i tudós https://en.wikipedia.org/wiki/Gunapala_Piyasena_Malalasekera monu­men­tális Dic­tionary of Pali Proper Names c. na­gyon ala­pos, igé­nyes, két köte­tes lexi­kon­ját, mely elő­ször 1937-ben – a II. kö­tet 1938-ban – lá­tott nap­vilá­got. Azóta szá­mos után­nyo­má­sa volt, Indiá­ban is. Letölt­hető: https://archive.org/details/PaliProperNamesVolIADh (I. kötet)
https://archive.org/details/in.ernet.dli.2015.281360/page/n1 (II. kötet)

Minden­képpen érde­mes időt szánni egy egé­szen rövid, Aspects of Reality c. le­bilin­cselő össze­fog­la­lá­sára: https://www.bps.lk/library-search-select.php?id.=wh127

Az Abhidham­mattha Saṅ­gaha (nem­ritkán egy­beírva) egy­fajta köte­lező olvas­mány a Maga­sabb Tan, az Abhi­dhamma háza tájáról. Az ame­rikai illető­ségű Nagy­tiszte­letű Bhik­khu Bodhi kia­dása az újabb és rész­lete­sebb (3. kia­dás: 2006), a BPS adta ki, Comprehen­sive Manual of Abhi­dhamma cím­mel. Letölt­hető: http://library.lol/main/20F50D97CD3088A04CEE61D5E13FD99D

A néhai burmai Nagy­tiszte­letű Ashin Thittila ([Saya­daw] U Thit­tila) magya­ráza­tai az Abhi­dham­mat­tha Saṅ­ga­há-hoz: http://www.abhidhamma.com/Consciousness_Thittila.pdf

Régebbi kelte­zésű, ám nagyon hasz­nos, mivel sok szem­pont­ból kie­gé­szíti a Tisz­te­len­dő Bhik­khu Bodhi mun­ká­ját – és, igen: szép! – a né­hai Nagy­tisz­tele­tű Nā­rada The­ra ere­deti­leg két köte­tes kia­dá­sa is 1956-ból, mely A Manual of Abhi­dhamma cí­met vi­seli. Ugyan­csak le lehet töl­teni:
http://www.buddhanet.net/pdf_file/abhidhamma.pdf

 

A Visuddhi­magga a hallat­lanul termé­keny Nagy­tisz­tele­tű Buddha­ghosa – https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhaghosa – talán leg­is­mer­tebb műve, aki az i. sz. ötö­dik szá­zad­ban élt és alko­tott Srí Lan­kán. Ezt a mun­ká­ját a né­hai Tisz­telen­dő Bhik­khu Nyana­moli [Ñāṇa­moli] https://en.wikipedia.org/wiki/Nanamoli_Bhikkhu mes­teri an­gol for­dítá­sá­ban le­het ol­vasni: https://www.urbandharma.org/udharma14/pathpure.html Bár sok táma­dás érte és éri mind a mai na­pig a Visuddhimaggá-t, mert nem lehet ben­ne mara­dék­tala­nul meg­bízni, alap­mű, klasszi­kus. Olyan véle­ményt is hal­lani, hogy ezek nem is a Buddha, ha­nem Buddha­ghosa taní­tásai! (NB. Ezer év­vel a Buddha után.)

A szintén klasszikus­számba menő szer­ző, a kivá­ló A. K. Warder https://en.wikipedia.org/wiki/A._K._Warder aláb­bi monog­ráfi­ája nél­külöz­hetet­len azok szá­mára, akik a budd­hiz­mus tör­téne­te iránt érdek­lődnek:
http://library.lol/main/753DE386EF88A41D59AFA880AA461D71 vagy:
http://www.ahandfulofleaves.org/documents/Indian%20Buddhism_Warder_1970-2004.pdf

Páli nélkül nincs théraváda buddhizmus: tankönyvek

Míg az északi – mahájána [mahā­yāna], ill. vadzsra­jána [vajra­yāna] – budd­hiz­mus (majd’) min­dent le­for­dí­tott, (majd’) min­dent átül­te­tett kínai­ra, japán­ra, kore­aira, vala­mint tibe­tire (így ma­gá­tól érte­tő­dő­en a budd­hista szak­szó­kin­cset is), a déli budd­hiz­mus­ban a páli­nak mind a mai na­pig meg­ha­tá­ro­zó a sze­re­pe an­nak elle­nére is, hogy léte­zik mind thai nyel­vű, mind pe­dig bur­mai budd­hista ter­mi­no­ló­gia. Meghatá­rozó a szere­pe, mivel egy­részt sok szak­szóra nincs nép­nyelvi meg­felel­te­tés, to­váb­bá mert a pá­li vál­tozat­la­nul litur­gikus és „szak­rális” nyelv a théra­vá­dá­ban. Nem egy szer­tar­tás kizá­ró­lag páli nyel­ven zaj­lik. – A páli ha­son­ló szere­pet tölt be, mint a latin és a gö­rög a nyu­gati kul­tú­rá­ban: ha szük­ség van egy-egy új szak­szóra vala­milyen tu­do­má­nyos szak­terü­leten, ak­kor Nyu­ga­ton a latin­ból meg a gö­rög­ből, Bur­má­ban a páliból, Thai­föl­dön a páliból meg a szansz­krit­ból merí­tenek. Srí Lan­ka ki­lóg a sor­ból, mi­vel leg­in­kább a szansz­krit­tal él­nek a szó­alko­tás, vala­mint az át­vétel terén.

Ezért tehát előbb-utóbb felme­rülhet az igény leg­alább alap­isme­re­tek­re. Nagy segít­sé­get nyújt az el­iga­zodás­ban, ha va­laki tisz­tá­ban van a szak­szó­kinccsel (vagy egy ré­szével), mi­vel egy-egy páli szak­szónak nem­rit­kán több an­gol meg­felel­teté­se is van. Ilyen­kor a páli ere­deti alap­ján lehet­sé­ges azo­nosí­tani, mire utal az adott for­dí­tás, mit je­lent. (Ami­hez per­sze az kel­lene, hogy min­dig ott áll­jon a páli ere­deti is. Szeren­csés eset­ben lesz a füg­gelék­ben szó­jegy­zék vagy kis­lexi­kon.) Mind­ettől elte­kint­ve na­gyon szép, na­gyon frap­páns a páli, rá­adá­sul sok min­den sik­kad el, óha­tat­la­nul is, a for­dítá­sokban. Mivel indo­európai nyelv, egyéb indo­euró­pai nyelv(ek) isme­reté­ben gye­rek­játék lesz páliul tanulni.

Az imént említett Warder igényes és ele­gáns, ragyogó Introduction to Pali-ja:
https://archive.org/details/A.K.WarderPali/page/n3
Hozzá a meg­oldások: www.tipitaka.net/paliwarderkey.pdf

Nemigen tud a köz arról, hogy egy idő­ben Dánia a páli tanul­má­nyok egyik fel­leg­vára volt. Olya­nok mű­köd­tek Dániá­ban, mint a híres
Viggo Fausbøll https://en.wikipedia.org/wiki/Viggo_Fausb%C3%B6ll ,
Dines Andersen https://da.wikipedia.org/wiki/Dines_Andersen ,
http://cpd.uni-koeln.de/intro/dines_andersen_obituary ;
Carl Vilhelm Trenckner https://da.wikipedia.org/wiki/Carl_Vilhelm_Trenckner ,
http://cpd.uni-koeln.de/intro/trenckner .
A mind­máig befe­jezet­len A criti­cal Pali Dic­tionary [CPD] anya­gához lásd: http://cpd.uni-koeln.de/
Dines Andersen páli tan­könyvei – páli olvasó­könyvei – válto­zat­lanul hasz­nálat­ban vannak.

A kiváló Nagy­tiszteletű Balan­goda Ānanda Mai­treya Mahā­nā­yaka Thero https://en.wikipedia.org/wiki/Balangoda_Ananda_Maitreya_Thero a XX. szd. egyik leg­ran­go­sabb tu­dós szer­zete­se volt nem­csak hazá­jában, Srí Lan­kán, ha­nem az egész déli budd­hista világ­ban. Az egyik leg­job­ban hasz­nál­ható páli tan­könyv – Pali Made Easy – az ő mun­kája. A ran­guni ITBMU-n is eb­ből a könyv­ből tanít­ják a pálit alap- és közép­szinten. Lásd:
http://library.lol/main/73A5BF188928F34F002C1DF1611E1B70

Hang­anyag­gal készült James W. Gair és W. S. Karu­natil­lake páli nyelv­könyve – A New Course in Reading Pali – na­gyon jó szö­veg­szemel­vé­nyek­kel, https://archive.org/details/NewPaliCourse

Wilhelm Geiger https://en.wikipedia.org/wiki/Wilhelm_Geiger az egyik leg­kima­gas­lóbb né­met ori­en­ta­lista volt. Pali Literature and Language c. mun­kája nél­külöz­hetet­len kézi­könyv: https://archive.org/details/in.ernet.dli.2015.282559/page/n1
A szerző klasszikus páli nyelv­tana: https://kupdf.net/download/a-pali-grammar-wilhelm-geiger-ocr_5b0aaf82e2b6f56f5b3a77d6_pdf

Online is lehet tanulni, mint pl. a Pari­yatti Learn­ing Center hon­lapja segít­ségé­vel, lásd:
https://learning.pariyatti.org/
A Buddha Vacana: The words of the Buddha ugyan­csak kínál pálit, on­line:
https://www.buddha-vacana.org/
A New Jersey államban (USA) talál­ható Bodhi Monastery páli tan­anyaga online:
http://bodhimonastery.org/a-course-in-the-pali-language.html

A Tiszte­lendő Ānandajoti Bhikkhu páli nyelvtana:
https://www.ancient-buddhist-texts.net/TextualStudies/Grammar/Guide-to-Pali-Grammar.htm

Páli tan­könyvek és nyelv­tanok, lásd még: http://www.tipitaka.net/pali/synthesis/grammar.00a.cdv
Sok minden, ami páli: https://www.lexilogos.com/english/pali_dictionary.htm

Pótolha­tatlan se­gítsé­get kínál a néhai K. R. Nor­man elő­adá­sai­nak anya­ga a páli nyelv, a páli ká­non, a páli szöve­gek szansz­kriti­zá­lásá­nak (stb.) vonat­kozá­sá­ban. Érde­mes elol­vasni, már csak ki­váló hu­mor­ér­zé­ke és őszin­te ön­kriti­kája miatt is ...:
https://ahandfulofleaves.files.wordpress.com/2011/11/a-philological-approach-to-buddhism_norman_tbf_1997.pdf

Még egy fel­ké­szült szak­te­kin­tély, a német Oskar von Hinüber művét aján­lom min­den­ki figyel­mébe:
http://www.ahandfulofleaves.org/documents/A%20Handbook%20of%20Pali%20Literature_Hinuber.pdf

Páli szótárak

Kedvező árú indiai után­nyomás­ban is hozzá lehet jutni T. W. Rhys Davids és William Stede nagy klasszi­kusá­hoz, a Pali-English Dictionary (PED, ere­deti­leg a PTS kiadása, 1921–1925) cí­met vi­selő, egy köte­tes páli-angol nagy­szótá­rához. Online vál­to­zata is van:
http://dsal.uchicago.edu/dictionaries/pali/

Egy másik, jól használ­ható válto­zat: http://lirs.ru/lib/dict/PaliEnglish_Dictionary,1921-25,v1.pdf

A PTS meg­jelen­tette Marga­ret Cone új páli-angol nagy­szó­tá­rá­nak első két kö­te­tét A Dic­tionary of Pali cím­mel – Part I: a–kh (2001); Part II: g–n (2010). PDF válto­zat­ban is létezik már.

Páli szótá­rak IS tehát, online: https://www.lexilogos.com/english/pali_dictionary.htm

Egy bizonyos Tiszte­lendő Bodhi­rasa a mo­torja egy na­gyon ígé­retes vál­lal­ko­zás­nak, amit to­váb­bí­tot­tak ugyan ne­kem is, le is le­het töl­teni, csak ép­pen jó szo­ká­som­hoz híven én nem bol­do­gu­lok vele … Itt lehet ér­dek­lődni: Digital Pāli Dictonary digitalpalidictionary@gmail.com

Még egy online szótár: http://dictionary.sutta.org/

A már említett SuttaCentral hon­lapján két­féle páli szó­tár szó­cik­kei is meg­jelen­nek, ha egy adott páli szót vi­szünk a ke­resőbe.

Bhikkhu Nyana­moli [Ñāṇa­moli] össze­állított egy hasz­nos, páli-angol budd­hista szak­szó­jegy­zé­ket, mely egy­ben pót­lás a klasszi­kus PED-hez. Lásd:
https://www.bps.lk/bookshopsearch.php?styp=l&d=bp608s

Végül ide még egy érdekesség: a Yahoo-nak van pális cso­portja, lásd
https://groups.yahoo.com/neo/groups/Pali/info

Néhány rangos könyv­kiadó

Anglia
Lásd fent a PTS-t.

Amerika (Egyesült Államok)
Az Egyesült Államokban mű­kö­dik a ne­ves Wisdom Publi­cations könyv­kiadó https://wisdomexperience.org/ , mely non­profit vál­lal­kozás. Kül­csín és bel­becs szem­pont­já­ból igé­nyes, minő­ségi kia­dá­so­kat ad­nak közre. Náluk je­lent meg a Sutta­piṭa­ka, a Tan­beszé­dek Kosa­rá­nak öt gyűj­te­mé­nyé­ből (nikā­ya) az első négy: The Long Dis­courses of the Buddha, The Middle Length Dis­courses of the Buddha, The Con­nected Dis­courses of the Buddha és The Nume­rical Dis­courses of the Buddha. Ezek a théra­váda kánon alap­szö­vegei. (NB. Az ötö­dik nikā­ya, a Khud­daka Nikā­ya csak „tár­hely”, nem egy ter­jedel­me­sebb, to­váb­bá kulcs­fon­tos­sá­gú, össze­sen 15 mű tár­he­lye, mint ami­lyen a Dham­ma­pa­da, a Jā­taka, a Milin­da­pañ­hā, Udā­na, Iti­vutta­ka, Sut­ta­ni­pā­ta, Thera- és Therī­gā­thā és egye­bek. Lásd: http://www.palicanon.org/index.php/sutta-pitaka/khuddaka-nikaya )

A Wisdom Publi­cations a külön­böző budd­hista isko­lák és irány­za­tok mes­tere­inek ta­ní­tá­sait is kiadja.

Srí Lanka
Kandyben, Srí Lankán alapí­totta a néhai Nagy­tiszte­letű Nyana­po­nika [Ñāṇa­po­nika] 1958-ban a már em­lí­tett, nem ke­vésbé ran­gos Buddhist Publi­cation Soci­ety-t (BPS): https://www.bps.lk/index.php . Szoro­san együtt­mű­köd­nek az imént be­mu­ta­tott Wisdom Publi­cations kia­dóval. Nagy köny­ves­bolt­juk is van a kia­dó szék­he­lyén, tekin­té­lyes vá­lasztékkal.

India
Indiában működik már 1903 óta, Delhi szék­hellyel, a Moti­lal Banar­si­dass könyv­kia­dó https://www.mlbd.com/, mely egye­bek kö­zött budd­hista vo­nat­ko­zá­sú szak­iro­dal­mat, páli (és szansz­krit) szó­tára­kat és nyelv­könyve­ket ad ki, to­váb­bá korai an­gol for­dítá­sok után­nyo­má­sát a páli ká­non szö­ve­geiből. Az ál­dott em­lékű Book­Schütz BT annak ide­jén rako­mány­szám im­por­tálta a kiad­vá­nyai­kat … akár­csak az aláb­bi, nem ke­vésbé neves-ran­gos kia­dó köny­veit.

Ugyan­csak Delhiben műkö­dik a Mun­shiram Mano­har­lal könyv­kia­dó, mely kívül-belül igé­nyes kiad­vá­nyo­kat kínál, indo­lógia és budd­hiz­mus té­má­já­ban is: https://www.mrml.online/

Nyomtatott kiadványok ingyenes terjesztése

Tajvan
A tajvani székhelyű The Corporate Body of the Buddha Edu­cational Founda­tion által fenn­tar­tott Dharma Material külön­böző nyel­ve­ken kí­nál in­gye­ne­sen budd­hista té­májú nyom­ta­tott kiadványokat: http://www.budaedu.org/en/book/

Malajzia
A malajziai kínai lakosság hihetet­lenül aktív és nagy­vonalú, ami in­gye­nes ter­jesz­tés­re szánt mű­vek tá­mo­ga­tá­sát (is) illeti. Ez rend­szerint egye­bütt kia­dott, nem­rit­kán ele­ve ingye­nes ter­jesz­tés­re szánt köny­vek malaj­ziai után­nyomá­sát és ter­jesz­té­sét je­lenti. A leg­gaz­da­gabb kíná­lat­tal a Wisdom Audio Visual Ex­change (W.A.V.E.), publisher of Dham­ma books for free distri­bu­tion ren­del­kezik. Nem talál­tam hon­lapot. — Egy bizo­nyos Mr Lim Tay Poh-val a hockchai2009@yahoo.com cí­men le­het(ett?) fel­ven­ni a kap­csola­tot.

Aki vélet­lenül a malaj­ziai Lu­nas­ban jár – Ke­dah állam­ban –, ok­vet­lenül néz­ze meg a bur­mai Ma­hāsī Saya­daw medi­táci­ós ha­gyo­má­nyát kö­vető, na­gyon szép he­lyen fek­vő Buddhist Her­mitage Lunas-t (BHL) https://www.facebook.com/pages/Buddhist-Hermitage-Lunas/234906763205922 és http://buddhisthermitagelunas.blogspot.com/ , amit egy bi­zo­nyos Bhante Su­vanno http://evammesutam.blogspot.com/2010/03/in-remembrance-of-late-bhate-suvanno.html ala­pított. Egész rak­tár­nyi ado­mány­könyv talál­ható náluk. És ide­áli­sak a fel­téte­lek egyé­ni medi­táci­ós el­vo­nu­lás­hoz, bele­értve az ízes és bő­sé­ges kosz­tot is. Egy szép­ség­hibá­ja van: az, hogy ma­gyar állam­pol­gár max. há­rom hó­na­pot tölt­het vízum­men­te­sen Malajziában.

Egy másik lelkes után­nyomó és ter­jesztő a pe­nangi In­ward Path, lásd:
http://www.inwardpath.org/ipp4u/

Thaiföld
Az Ajahn Chah által 1975-ben ÉK-Thai­föl­dön létre­ho­zott nagy nem­zet­közi ko­los­tor és medi­táci­ós köz­pont, a Wat Pah Nanachat is ad ki in­gye­nes ter­jesz­tés­re köny­ve­ket, ill. küld szét egyéb in­gye­nes kiad­ványt, lásd: http://www.watpahnanachat.org/

Ajahn Chah hagyomá­nyának európai köz­pontja, az ang­liai Amar­avati kolos­tor sok-sok ki­ad­ványt kínál kü­lön­féle nyel­ve­ken – ma­gya­rul is –, lásd https://www.amaravati.org/dhamma-books/

Tanító­mesterek általában: letölt­hető videók

Létezik egy Dhamma­tube névre hall­gató forrás: https://sites.google.com/site/dhammatube/

A buddhizmus a három legjelentősebb théraváda országban

Egyetlen szempont érvé­nyesült a be­soro­lásnál, és­pe­dig az ábécé­rend. Ennek meg­fele­lően elő­ször Burma jön, aztán Srí Lanka, majd Thaiföld.

Burma (Myanmar­/Mian­mar)

A buddhiz­mus Burmá­ban, álta­lában
Burma „a” klasszikus théra­váda or­szág amúgy – egyáltalán.
Nem csak azért, mert az eddigi hat budd­hista zsinat­ból ket­tőt Bur­má­ban tar­tottak.
Nem csak azért, mert Burmá­ban vés­ték már­vány­ba a tel­jes páli ká­nont, ami a vi­lág leg­na­gyobb könyve.
Nem csak azért, mert a kimuta­tások sze­rint Bur­má­ban van a leg­több szer­zetes – és a leg­ma­ga­sabb az ará­nyuk az össz­népes­ség lélek­szá­má­hoz vi­szonyítva.Nem csak azért, mert már a kö­zép­kor­ban olyan páli nyel­vű mun­ká­kat al­kot­tak tu­dós szer­zete­sek, me­lyek mél­tó fo­gad­ta­tás­ban ré­sze­sül­tek az egész déli budd­hista világban.
Nem csak azért, mert Burmá­ban (és Srí Lan­kán) sike­rült leg­in­kább meg­őriz­ni a Buddha-kori egy­szerű­séget.
Burma híres Abhi­dhamma-tudó­sairól, és hí­res Vinaya-szak­értő­iről. Híres to­váb­bá fel­ké­szült páli szö­veg- és szó­tár­szer­kesz­tő szer­ze­tes tudó­sairól.

Tanbeszédekben gyak­ran hangzik el, hogy Bamá-pji Dhamma-pji (ဗမာပြည် ဓမ္မပြည်။ – an­go­los át­írás­ban Bama-pyi Dham­ma-pyi), ami­nek je­len­té­se (lit.) ’Burma-ország Dhamma-ország’, vagyis olyan or­szág, ahol szinte min­dent átjár és ma­gába fog­lal a budd­hiz­mus min­den­napi gya­kor­lata.

Hírhedt ugyan­akkor a min­den­hol fel­lel­hető nat-kul­tusz­ról, ami ani­miz­mus a javá­ból, hír­hedt a tem­plo­mok, szen­té­lyek köré tele­pe­dő jós­dák­ról, a sok-sok babo­náról. És hír­hedt most már azok­ról a szer­zete­sek­ről és ma­gu­kat budd­histá­nak valló vilá­giak­ról, akik gyű­lö­le­tet szí­ta­nak és erő­sza­kot hir­det­nek, vala­mint erő­szakos cselek­mé­nye­ket követ­nek el az or­szág­ban. A leg­hír­hed­tebb gyű­lö­let­pré­di­ká­tor egy bizo­nyos Ashin Wirathu, lásd:
http://content.time.com/time/covers/asia/0,16641,20130701,00.html
http://time.com/5178790/facebook-removes-wirathu/
https://www.theguardian.com/global-development/2017/may/12/only-takes-one-terroristbuddhist-monk-reviles-myanmar-muslims-rohingya-refugees-ashin-wirathu

Mindezek ellenére Burma az a hely, ahol egész egy­sze­rűen meg­kerül­he­tet­len a budd­hiz­mus, mi­vel min­denütt je­len van, állan­dó jel­leg­gel: a gon­gok hang­ja, a bur­mai füs­tö­lők egye­di illa­ta, a hála­adást reci­táló ap­ácák, a szer­zete­sek lát­vá­nya, a sok-sok szen­tély, ara­nyo­zott pa­go­da, és min­den­hol a kolos­to­rok. A ko­los­tori idő­be­osz­tás­hoz iga­zo­dik a vilá­gi: az em­be­rek zö­me haj­nal­ban kel, hi­szen van, ahol fél hat felé már raj­za­nak is ki a szer­zete­sek ala­mizs­na­gyűj­tő kör­útjukra.

A világiak napja is hódo­lattal kez­dődik, tisz­telet­adás­sal, jel­képes étel­fel­aján­lás­sal a Budd­hának, az­tán na­gyon is kéz­zel fog­ható étel­fel­aján­lás­sal a szer­ze­teseknek.

És évente akár több­ször is elvonul­nak medi­tálni: ki ezt a mód­szert és mes­tert sze­reti, ki azt, ám min­den­ki talál ma­gá­nak meg­fele­lőt a sok száz – ha nem sok ezer! – köz­pont közül. A fér­fiak jó része hosszabb-rövi­debb idő­re be-beáll szer­zetes­nek – leg­in­kább az esős év­szak­beli el­vonu­lás ide­jén –, mert­hogy ez ér­dem­dús csele­ke­det­nek szá­mít. Thai­föl­dön ugyan­ez a gya­kor­lat. A mun­ka­adók biz­to­sít­ják eh­hez a fize­tés nél­küli sza­badságot.

Nagyon kelendők a buddhista témájú könyvek, a tan­beszé­dek CD-n és nyom­tatás­ban. Bur­má­ban – mint ahogy Srí Lan­kán is – még a brit gyar­mati ura­lom ide­jén erő­sö­dött meg a budd­hiz­mus, mint­egy vá­lasz­ként a merő­ben ide­gen, erő­sza­kos be­ha­tás­ra, az­tán a füg­get­len Bur­ma már-már örö­kös mi­nisz­ter­el­nöke, U Nu https://en.wikipedia.org/wiki/U_Nu tett róla, hogy erős le­gyen. A kato­nai dik­ta­túra vég­te­len­nek tűnő évei­ben (1962–2010) egy­részt az or­szág be­felé for­du­lá­sa, el­szi­ge­te­lő­dé­se, más­részt a mes­ter­sé­ge­sen szí­tott brit- és álta­lá­nos Nyu­gat-, ill. ide­gen­elle­nes han­gu­lat, to­váb­bá a tá­bor­no­kok és a re­zsim ki­szol­gá­lói ál­tal min­den szem­pont­ból és min­den té­ren rom­hal­maz­zá ga­ráz­dál­ko­dott, szét­lo­pott or­szág egy­re job­ban el­nyo­mo­rí­tott la­kos­sá­gá­nak sa­nya­rú sor­sa a le­he­tő leg­jobb irány­ba vit­te a dol­go­kat: a Buddha út­jára. Elte­kint­ve a jun­tával kész­sége­sen együtt­mű­kö­dő, külön­féle titu­lu­sok­ra és ki­vált­sá­gok­ra éhes ran­go­sabb szer­zete­sek­től, a Szan­gha igen­is me­ne­dék volt, mint ahogy a Buddha útja is me­ne­dék volt, és az is mind a mai na­pig. A tá­bor­no­kok per­sze ügyel­tek rá, hogy elkö­tele­zett budd­hista hí­vők be­nyomá­sát kelt­sék, mű­kö­dött is a pro­pagan­da­gépe­zet. Tény s való, hogy az ál­lam hatal­mas össze­gek­kel pén­zelte és még min­dig pén­zeli a budd­hiz­mus intéz­mény­rend­sze­rét, az ál­lami könyv­kia­dás­tól kezd­ve az egye­teme­ken át mindent.

Burmában egyfajta nemzeti sport tehát a medi­táció: kis­millió he­lyen gyako­rol­nak szer­te az or­szág­ban. Ez élet­forma is sokak szá­má­ra: én is ismer­tem egy né­hány öreg­úr­ból álló klik­ket, akik együtt vo­nul­tak egyik medi­táci­ós köz­pont­ból a má­sik­ba. Ezzel töltöt­ték az ide­jü­ket. Egy-egy he­lyen át­lag leg­fel­jebb har­minc na­pig tar­tóz­kod­tak, mi­kor mennyit en­ge­dé­lye­zett ne­kik az ille­tő ko­los­tor/­köz­pont apátja. Reme­kül el­van­nak ezzel az élet­for­má­val, és hisz­nek ben­ne, hogy a medi­táció ré­vén meg­te­rem­tik maguk­nak egy jobb újra­szüle­tés fel­tételeit.

Olyan is van, nem is kevés, fiatal embe­rek, aki­ket a ked­ves papa bün­tetés­ből tesz be egy köz­pont­ba: nem hoz­za azt az ered­ményt az egye­temi vizs­gái­ról, amit a ked­ves pa­pa látni sze­ret­ne, hát bűn­hőd­jön! És az a leg­elszo­morí­tóbb, hogy nem él­nek a fej­lő­dés lehe­tősé­gé­vel, csak nyű­gös­köd­nek egész nap, ellé­be­col­ják az egé­szet – és a kü­tyü­jük ki nem megy a kezük­ből. Jaj. A bün­tetés ré­sze, hogy rá­adás­nak egy hó­nap ere­jéig még a szer­zetes­lep­let is ma­guk­ra kell öltsék!

A sokak által kárhoz­tatott nyuga­tia­sodást Burma sem úsz­hatja meg: Māra – más né­ven Na­muci (Na­mucsi) – a budd­hiz­mus ör­döge, az örök ellen­lábas, a csá­bító túl erős, a né­pes­ség­nek pe­dig ugyan­úgy nincs sok fo­gal­ma a Buddha mé­lyebb ér­tel­mű taní­tásai­ról, mint más budd­hista or­szá­gok­ban. Bur­má­ban is ér­vé­nyes, hogy a több­ség nem kér szé­pen a Buddha kel­le­met­len és kér­lel­he­tet­len igaz­sá­gai­ból, mint ami­lyen az ép­pen emlí­tett Māra igaz­sága, a Buddha ugyan­is egy­értel­mű­en ki­fej­tet­te, hogy Māra itt bent lako­zik és fejti ki tevé­keny­sé­gét, az ér­zék­szerveinkben.

http://burmadhamma.blogspot.com/
http://www.myanmarnet.net/nibbana/
http://meditationmyanmar.blogspot.com/2011/10/venerable-mogok-sayadaw-dhammatalk-to.html
http://www.dhammadownload.com/
http://www.aimwell.org/ – belátás-meditáció
Különböző mesterek tanításai, lásd: http://khayeethay.blogspot.com/2011/12/dhammadownload.html?m=1

Burmában azért jó medi­tálni, azért jó elvo­nulni egy köz­pontba, mert min­den­kit békén hagy­nak ab­ból a szem­pontból, hogy egy-két egyéb elfog­lalt­ságtól elte­kintve a nap 24 órá­ja a ren­del­kezé­sére áll, és el­vá­rás is, hogy éb­ren­lété­nek ide­jét in­ten­zív medi­tációs gya­kor­latok­kal töltse. Ehhez a leg­több eset­ben min­den felté­tel adva: álta­lában inter­jú sincs min­den nap, tan­beszéd in­kább, de az se túl hosszú, nem jel­lem­ző a reci­tálás, és nem en­gedik a barát­ko­zást, be­szél­ge­tést, mi több, ele­ve nem tűrik, hogy vala­ki a szo­bájá­ban tar­tóz­kod­jon a kon­krét gya­kor­latok elő­írt ide­je alatt, vég­tére is azért vo­nult el egy köz­pont­ba, azért te­rem­tik meg szá­má­ra a lehe­tő leg­meg­fele­lőbb körül­mé­nye­ket, azért kap meg min­dent, hogy lelki­isme­rete­sen gya­ko­rol­jon, akár napi 16-18 órát is! A sta­bil ala­pok lera­kásá­hoz a lehe­tő leg­in­ten­zí­vebb for­má­lis gya­kor­lás kell, ami áll a járó- és ülő­gya­kor­la­tok­ból, to­váb­bá áll a for­má­lis gya­kor­la­tok ide­jén kí­vül vég­zett bár­mi­lyen tevé­keny­ség so­rán fenn­tar­tott éber tu­da­tos­ság fo­ko­za­tos meg­te­rem­té­sé­ből – ez utób­bira vo­nat­ko­zik a daily activ­ities kité­tel, ami­vel sok he­lyen le­het találkozni.

Paradox módon Burmában sok­szor meg azért nem jó medi­tálni, mert még jó nevű köz­pon­tok­ban is rit­ka a való­ban fel­ké­szült medi­táci­ós ta­nár, aki a saját ta­pasz­tala­tai­ra és meg­látá­sai­ra épít, taní­tani is tud, an­go­lul is, to­váb­bá is­meri a nyu­gati elme mű­kö­dés­mód­jait. Ango­lul rosszul vagy se­hogy se be­szél­nek, érte­ni sem na­gyon értik – fél­re­ér­tik –, amit fel­tár­nak nekik. Így for­dul­ha­tott elő, hogy min­den egyes alka­lom­mal sűrű csend volt a vá­lasz arra, amit még vilá­gi gya­kor­ló­ként 2010 vége felé az egyik nagy köz­pont­ban el­mond­tam, ill. amit kér­dez­tem, pe­dig me­rő­ben más és más kér­dés­kört ve­tet­tem fel. Az egyet­len reak­ció az úgy­neve­zett inter­júk leg­végén az volt, hogy a tisz­telen­dő saya­daw [ejtsd, kb. sz^hejá­dó] kö­zölte ve­lem: Strive! – Egyik alka­lom­mal sem mon­dott ezen kívül sem­mit.

Nem akar­tam meg­sérte­ni az­zal, hogy érté­sére adom: ezt na­gyon jól tu­dom én ma­gam is, kö­szö­nöm szé­pen, tes­sék vala­mi mást is mondani. – Hogy meg­talál­ja-e vala­ki egy­álta­lán a neki meg­fele­lő medi­táci­ós ta­nárt, arról a ta­pasz­talt Nagy­tiszte­letű Thanissaro Bhikkhu ra­gyo­gó kalau­zában ol­vas­hat­nak (Finding a Teacher, a könyv ötö­dik részé­ben), lásd:
https://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/Ebooks/WithEachAndEveryBreath_181215.pdf

Mindet­től függet­lenül az a végkövet­kez­tetés, hogy Burmá­ban medi­tálni igen­is jó, csak el kell jutni a meg­fele­lő hely­re, vé­gig kell kísér­letez­ni a taní­tó­kat, ha egy­szer az egyik medi­táló er­re a mes­ter­re es­kü­szik, a má­sik meg egy má­sik­ra. Ta­nár út­muta­tásai mel­lett is ne­künk ma­gunk­nak kell ki­ta­pasz­tal­nunk a mód­szert, a stra­té­giá­kat – mind­azt, ami előre­visz ben­nün­ket a spiri­tuá­lis fejlődés útján. Ezen az úton iga­zá­ból egyet­len nagy aka­dály van: BIG ME, a frá­nya nagy egó, de ez már egy má­sik tör­té­net.

Kiegé­szítés 2022 január­jának végén: most feb­ruár else­jén lesz ke­rek egy éve, hogy a tábor­nok puccsot haj­tot­tak vége, az­az új­ra átvet­ték a hatal­mat. – A het­ve­nes évek dere­kán még léte­zett egy okos kis könyv A Hitch-Hiker’s Guide to Europe, amit min­den év­ben fris­sítet­tek. Élén­ken em­lék­szem, hogy egy­szer bele­néz­tünk, vajon Albá­nia – Enver Hodzsa el­zárt és elszi­ge­telt, be­felé for­du­ló, meg­köze­líthe­tet­len ak­kori Albá­niá­ja – egyál­ta­lán szere­pel-e benne? Szere­pelt. Egyet­len kur­ta mon­dat ere­jéig: For­get it. – Ezt tud­juk most saj­nos Bur­ma ese­té­ben is aján­lani. Tessenek most egye­lőre elfe­lej­teni az oda­mene­telt – de hogy med­dig … ??? Mihez­tar­tás vé­gett: az elő­ző tábor­nok­gar­nitú­rák 1962-től 2010-ig vol­tak a hata­lom bir­to­ko­sai.

Burmának is, a világ­nak is olyan kor­mány­zásra van szük­sége, mely min­den­ki szá­mára lehe­tő­vé teszi a tisz­tes­sé­ges meg­élhe­tést bé­kés és ki­egyen­súlyo­zott körül­mé­nyek kö­zött. Az em­be­rek több­sé­gé­nek – fő­leg nem budd­hista kul­tú­rák­ban – fo­gal­muk sincs ar­ról, hogy a Buddha fel­vá­zol­ta a jó és igaz­sá­gos kor­mány­zás mi­ként­jét épp­úgy, mint a kö­zös­ségi / tár­sa­dal­mi har­mó­nia össze­te­vőit, más szó­val igen­is fog­lal­ko­zott a világ – egy jobb, em­be­ribb és élhe­tőbb, igaz­ságo­sabb világ – dolgaival, és en­nél mi sem ter­mé­szete­sebb határ­talan együtt­érzé­se és a min­den lény iránt ér­zett fel­tétel nél­küli szere­tete okán is. A tör­té­ne­lem­ben Asóka ki­rály volt az el­ső az ókori Indi­ában, aki a Buddha tan­téte­lei alap­ján kor­má­nyoz­ta biro­dal­mát, és meg­mu­tat­ta az ak­kori világ­nak, hogy ez mű­kö­dik, bizo­nyí­tot­ta, hogy ez az egy­fajta kor­mány­zás az, ami való­já­ban mű­kö­dik. – Egy má­sik tör­té­nel­mi pél­da a XV. szá­zadi bur­mai Dham­ma­zédi kirá­lyé – lásd a ta­valy feb­ruár else­jei puccs apro­pó­ján írt be­jegyzést:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2021/02/februar-vegi-kesztetesek.html

Burma három lépcső­ben, fokoza­tosan – há­rom angol-bur­mai hábo­rút köve­tően – vesz­tette el vé­gül a füg­get­len­sé­gét 1885-ben. A még meg­ma­radt terü­lete­ken, Man­da­lay [ejtsd, kb. men­delé] fő­vá­ros­sal, Thi­baw [ejtsd, kb. thi­bó] volt a trón bir­to­ko­sa Bur­ma utol­só ural­kodó­ja­ként, 1878 és 1885 kö­zött. Atyja, Min­don ki­rály (ural­ko­dott: 1853–1878) jám­bor és el­köte­le­zett budd­hista volt, aki ren­gete­get tett a budd­hiz­mus ügyé­ért. Az ő reg­ná­lása ide­jén tar­tot­ták az ötö­dik budd­hista zsina­tot 1871-ben, és az ott és ak­kor elfo­ga­dott páli ká­non szö­ve­geit már­vány­táb­lák­ra vés­ték. Thibaw szá­má­ra ké­szült a Rāja­dham­ma­saṅ­gaha c. mű, mely­nek an­gol for­dítá­sa is léte­zik, s amely a jó és tisz­ta, er­köl­csös ural­ko­dó, a jó és eti­kus, igaz­sá­gos kor­mány­zás kér­dé­seit járja kör­be a Buddha taní­tá­sai alap­ján: https://www.burmalibrary.org/docs/The_Rajadhammasangaha-print.pdf

Ennek modern thai megfele­lőjét az eb­ben a Link­ajánló­ban több he­lyen is emlí­tett Nagy­tisz­tele­tű P. A. Payut­to állí­totta össze; an­gol fordí­tása a Royal Virtues cí­met kapta: 647-Royal-Virtues-English.pdf

Szerzetesnevek Burmában

Ami a szerzetes­neveket illeti, Burmá­ban az a szo­kás, hogy egy-egy is­mert és nagy tisz­telet­ben álló szer­ze­test nem a szer­zetes­nevén tart­ják szá­mon, ha­nem a kolos­tora ne­vén, ami előtt fel­tün­te­tik a csak szer­ze­te­sek­re hasz­ná­la­tos, tisz­telet­teljes, ’nagy taní­tó’ jelen­té­sű saya­daw (ဆရာတော် , kiej­tése kb. sz^hejá­dó) titu­lust. Aki­nek nincs kolos­tora, és föld­rajzi hely­hez sem köt­hető a tevé­keny­sége, an­nak meg­ma­rad az ere­deti szer­zetes­neve, előt­te a saya­daw-val, mint pl. Saya­daw U Jo­tika ese­té­ben (lásd itt len­tebb). – A két leg­álta­láno­sabb tisz­telet­teljes elő­tag bur­mai szer­ze­tes ne­ve előtt az u (je­len­tése ’fő, fej’, kiej­té­se kb. „elka­pott végű” ú; bur­mai betűkkel ဦး), ill. az ashin (အရှင်). Nem egy szer­ze­tes az elő­ke­lőbb hang­zá­sú, páli bhad­danta hono­rifi­ku­mot sze­reti (egyik alak­ja a bhan­te), ami­nek ugyan­az a jelen­té­se, csak­hogy az át­lag­em­ber ezt nem tudja, és ab­ban a hit­ben él, hogy ez vala­mi fe­ne ma­gas rang.

Az u koro­sabb férfi neve előtt is hasz­nála­tos, lásd pl. az ENSz egy­kori legen­dás fő­tit­ká­rát, a bur­mai U Thant-t (ဦးသန့််), aki 1961 vége és 1971 vége kö­zött töl­tötte be hiva­talát. – Fia­tal fiúk ne­ve előtt a maung (မောင်) ’öcs’ áll, ké­sőbb a ko (ကို) ’báty’ elő­tag. Neve­zett U Thant kis­fiú és ka­masz ko­rá­ban te­hát Maung Thant-ként kezd­te, az­tán lett be­lőle Ko Thant, vé­gül U Thant. – Család­név nin­csen. – Ma már nem érik be név­adás­kor egyet­len egy­szó­ta­gú név­vel, mint a né­hai U Thant ese­té­ben, ha­nem akár há­rom ne­vet is kap­hat va­laki, ám ezek kö­zül, hang­sú­lyoz­zuk, egyik sem csa­ládnév.

Lásd még a Használati útmutatót is:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/04/theravadaszerzetesekrol-danarol.html

A rend termé­szetesen Burmá­ban sem egy­séges: a szekták (nikāya)

https://en.wikipedia.org/wiki/Shwegyin_Nikaya – egé­szen külö­nös, hogy ez a Wiki­pe­dia-ol­dal ma­gya­rul is lé­tezik … Nem is mel­les­leg e so­rok író­ja Shwe­gyin-szer­ze­tes, mi­vel a kolos­tor, ahol avat­ták (lásd itt lej­jebb), a Shwe­gyin-szek­tá­hoz tartozik.
A legna­gyobb szekta a https://en.wikipedia.org/wiki/Thudhamma_Nikaya – ez az ol­dal is meg­van magyarul.

Burma: egyes központok, mesterek

Shwe Oo Min Dhamma Sukha Tawya Yeiktha:
https://www.dhamma.ru/sadhu/1031-shweoo-min-meditation-center
http://yangonlife.com.mm/en/directory/shwe-oo-min-dhammasukha-yeiktha-meditation-centre – A tawya ’er­dő’, a yeik­tha ’medi­táci­ós köz­pont’ jelentésű.
Shwe Oo Min Saya­daw: http://www.bhavana.cz/en/node/165 – A köz­pont­ban egy-két füzet­nyi csu­pán, ami bur­mai­ul kap­ha­tó az iro­dá­ban, amúgy még Wiki­pedia-cikk sincs, ill. van, indo­néz nyel­ven: https://id.wikipedia.org/wiki/Shwe_Oo_Min_Sayadaw – A lin­kek kö­zött, ami ér­de­kes le­het­ne, nem él … Kár.
Sayadaw U Tejaniya, az egyik tanít­vány vette át a sta­féta­bo­tot, lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Sayadaw_U_Tejaniya
http://ashintejaniya.org/centre
A Saya­daw hallat­lanul prag­mati­kus, a taní­tása ta­pasz­ta­lati alapú. A köz­pont tel­jes nevé­ben a Dham­ma Sukha a Tan kínál­ta bol­dog­ság­ra utal, és ez a bol­dog­ság jelen van min­den­hol, kezd­ve Saya­daw ön­fe­ledt neve­tésé­vel és jó hu­mo­rával.

Az utóbbi időkben mintha kissé fel­hígult vol­na a köz­pont rend­je, egyre több a hely­béli is, a nyu­gati medi­táló is – nem is be­szél­ve az ala­po­san el­nyu­ga­tia­so­dott ázsi­aiak­ról; ez utób­biak egy­re na­gyobb mel­lényt hor­da­nak és egy­re bot­rá­nyo­sab­ban visel­ked­nek, néha már-már Pat­taya-han­gu­lat volt ott 2016 leg­vé­gén, mi­köz­ben az apát, aki pe­dig koráb­ban egész­sé­ges ellen­súlyt kép­zett és ügyelt bi­zo­nyos nor­mák fel­tét­len be­tar­tá­sá­ra, mint­ha fel­adta volna. Ez is a Buddha tan­téte­lei­vel van amúgy össz­hang­ban: min­den­nek az a do­lga, hogy egy idő után elin­dul­jon le­felé a lej­tőn. Ráadá­sul a köz­pont el­ső szá­mú apát­ja, egy bi­zo­nyos Yaw Saya­daw kíván­sá­gai­nak meg­fe­lel­ve las­san, de biz­to­san át­ala­kul a köz­pont: im­már vagy száz (!!!) noví­cius szá­má­ra épült több­let­kapa­citás a köz­pont te­rü­le­tén, akik per­sze nem medi­tál­nak, ha­nem klasszi­kus bur­mai szer­zetes­kép­zés­ben ré­sze­sülnek.

E sorok írója a Shwe Oo Min Dham­ma Sukha Tawya Yeikthá-ban lett előbb noví­cius, majd tel­jes ava­tá­sú szer­ze­tes, 2013. janu­ár 31-én. A ne­vet a tisz­telen­dő apát, Saya­daw U Pañña­vaṁsa adta an­nak alap­ján, hogy szer­dai na­pon szület­tem, reg­gel, s mint ilyen­nek a bur­mai ábé­cé /y, r, l, w/ vagy /s/ betű­jé­vel kez­dő­dő ne­vet ad­nak. Így let­tem Vilá­sza (Vilā­sa, bur­mai­zálva, ám a kiej­tés­hez brit írás­mód­dal kö­ze­lít­ve Wi­lar­tha). A több­ség sze­ren­csé­re se­hol sem tud­ja, mit je­lent a név, így nincs ott a kül­ső kény­szer, hogy ál­lan­dó­an meg­felel­jek a név je­len­té­sé­nek: ’ra­gyo­gás, fény, báj, kel­lem, bű­vö­let, va­rázs’ stb.

Saya­daw-nak is hálá­val tar­to­zom szív­hez szó­ló, jó­zan ta­ná­csai­ért, bölcs út­mu­ta­tá­sai­ért, jó­szí­vű­sé­gé­ért, az em­beri me­leg­sé­gért, a hu­mo­rá­ért, ami szinte min­dent a he­lyére is billent.

Minden­képpen itt kell fel­vezetni a ke­vésbé ismert, ám kivá­lóan fel­ké­szült medi­táci­ós tanárt, Saya­daw U Jo­tiká-t, aki Shwe Oo Min Saya­daw-nak is a tanít­vá­nya volt, és aki még a kö­zel­múlt­ban is oly­annyira nép­szerű­nek bizo­nyult a Shwe Oo Min-köz­pont­ban, hogy min­den dél­ben le­ját­szot­ták egy-egy tan­be­szé­dét a medi­táci­ós csar­nok­ban CD-ről. A Saya­daw kivá­lóan tud an­golul. Külö­nö­sek, bur­mai kon­tex­tus­ban pe­dig egé­szen rend­kívü­liek és rend­ha­gyók a tan­be­szé­dei épp­úgy, mint egyéb írásai. Egyik leg­is­mer­tebb köny­ve okos és gya­kor­lati medi­táci­ós ka­lauz, A Map of the Journey cí­met vi­seli, és min­den­kép­pen aján­lott olvas­mány medi­tá­lók számára! Lásd:
http://www.buddhanet.net/pdf_file/mapjourney6.pdf
Lásd még: https://www.facebook.com/Sayadaw-U-Jotika-556093127791959/
http://www.myanmarnet.net/dhamma/jotika/jotika-all.htm#.XDh5QTBKh0w
https://dhammawiki.com/index.php/Sayadaw_U_Jotika_Dhamma_talks

Mahasi [Ma­hāsī] Saya­daw a leg­na­gyobb név a bur­mai medi­táci­ós ha­gyo­mány leg­újabb kori mes­te­rei kö­zött. A Saya­daw neve el­vá­laszt­ha­tat­lan a vipas­sanā-medi­táci­ótól. Renge­teg Ma­hāsī-köz­pont jött lét­re Bur­má­ban, a leg­több­jé­ben azon­ban saj­nos senki, aki an­golul tudna.
A ranguni nagy és forgalmas Ma­hāsī-köz­pont – már-már nagy­üzem! – honlapja:
https://web.archive.org/web/20201205031323/http://www.mahasi.org.mm/content/mahasi-sayadaws-biography
Néhány honlap a nagy kíná­lat­ból:
https://en.wikipedia.org/wiki/Mahasi_Sayadaw
http://www.buddhanet.net/mahabio.htm
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/mahasi/index.html
A vipas­sanā Euró­pában: http://mahasi.eu/
A Sayadaw elképesz­tően termé­keny író és kom­men­tá­tor volt. A neve szo­ro­san kap­cso­ló­dik a Ran­gun­ban meg­ren­de­zett hato­dik budd­hista zsi­nat­hoz is, lásd
http://mahasi.eu/teachers/mahasi.html?_sourcePage=%2Fteachers.html

Mahāsī Sayadaw hagyo­mányát követi az is­mert és kül­föl­diek köré­ben is nép­szerű, bő negy­ven éve mű­kö­dő Chan­myay Yeik­tha medi­táci­ós köz­pont. Forgal­mas he­lyen van ugyan, mégis jók (vol­tak leg­alább­is még né­hány év­vel eze­lőtt) a fel­téte­lek a gya­kor­lás­hoz. Chan­myay Saya­daw év­tize­de­ken ke­resz­tül jár­ta a vilá­got, és ahol csak lehe­tett, lét­re­ho­zott ott hely­ben egy medi­táci­ós köz­pon­tot:
https://web.archive.org/web/20210222124352/http://chanmyaysayadaw.org/about-chanmyay-yeiktha

E sorok írója a Chan­myay Yeik­thá-ban töl­tött éle­té­ben elő­ször há­rom hetet in­ten­zív medi­táció­val, 2004 nya­rán, a mon­szun ide­jén, még az elő­ző kato­nai dik­tatú­ra ide­jén. Meg­döb­bentő él­mé­nyek­ben volt ré­szem, ami a belá­tá­so­kat ille­ti, annyi­ra, hogy az ott gya­kor­ló bangla­desi, ill. thai szer­ze­tes­sel bú­csú­zó­ul kö­zöl­tem, hogy ha ma­gam­ra ma­ra­dok, ez lesz az én utam. – És így is lett, mi­után el­vesz­tet­tem a hoz­zám leg­kö­ze­lebb álló sze­ret­tei­met, 2009 már­ciusá­ra. Ugyan­akkor en­nek az út­nak az ele­je sem volt aka­dály­men­tes, és így csak 2012 nyará­nak vé­gén, má­so­dik neki­fu­tás­ra sike­rült, mi­vel 2010/11-ben mind­két he­lyen, ahol pró­bál­koz­tam, ko­sa­rat kap­tam.

Burma régről a szívem egyik csücske volt, Japán és Izland tár­sa­sá­gá­ban. Tizen­öt se vol­tam még, ami­kor az egy­kori Gorkij Köny­ves­bolt­ban vet­tem egy bur­mai-orosz zseb­szó­tárt – 2014-ben aján­dé­koz­tam oda egy orosz szer­zetes­társ­nak az ITBMU-n … a blokk­ja is meg­volt még, 1969 júni­usi dá­tum­mal! 1972 elején rövid ide­ig egy Buda­pes­ten tanu­ló bur­mai medi­kus­tól tanul­tam bur­mait, hogy majd 2003 kará­cso­nyá­tól oda­uta­zá­so­mig napi rend­sze­res­ség­gel fog­lal­koz­zak a nyelv­vel, egy na­gyon ala­pos nyelv­könyv és a hozzá tar­to­zó hang­anyag segít­sé­gé­vel. – 1972-ben leve­lez­tem is bur­mai­ak­kal. – Hihe­tet­len érzés volt elő­ször le­száll­ni Ran­gun­ban …

A Pandita­rama (Paṇḍitā­rāma) nevű rangos köz­pont Ran­gun egyik elő­kelő ne­gye­dében talál­ha­tó. Saya­daw U Pan­dita, aki nem csak tanít­vá­nya volt Ma­hāsī Saya­daw-nak, de Shwe Oo Min Saya­daw-val együtt hosszú ide­ig egyik kima­gas­ló veze­tő medi­táci­ós ta­nára is a köz­pont­nak egé­szen 1991-ig, ami­kor is saját köz­pon­tot hoz­tak létre szá­má­ra a hívei. Saya­daw Paya­gyi 2016-ban hunyt el. – Roppant nép­sze­rűek vidé­ki köz­pont­jaik is. Lásd:
https://web.archive.org/web/20190407105937/https://www.panditarama.net/
https://en.wikipedia.org/wiki/U_Pandita – különös, hogy en­nek az oldal­nak a je­lek sze­rint nincs ma­gyar vál­to­zata, holott Ma­gyar­or­szá­gon van egy Budd­hista Vipas­sana Ala­pít­vány, mely a né­hai Saya­daw-hoz, ill. a köz­pont­hoz kötődik.
http://www.myanmarnet.net/nibbana/pandita.htm
https://www.dhamma.ru/sadhu/1028-panditarama-shwe-taung-gon-sasana-yeiktha
Az utolsó interjú Saya­daw Paya­gyi-vel: https://tricycle.org/magazine/the-best-remedy/
E sorok írója for­dítot­ta ma­gyar­ra Saya­daw egyik leg­jelen­tő­sebb köny­vét – an­gol címe In This Very Life –, fel­aján­lás­ként (Dham­ma­dāna). A könyv 2010-ben je­lent meg Még eb­ben az élet­ben cím­mel, majd 2017-ben az után­nyo­má­sa is nap­vilá­got látott.

Ugyancsak Mahāsī Saya­daw tanít­ványa és elkö­tele­zett híve volt a né­hai Nagy­tiszte­letű Sad­dham­ma­raṁsī Saya­daw http://mahasi.eu/teachers/kundala.html?_sourcePage= %2Fteachers.html , aki­nek a köz­pont­ja Ran­gun­ban to­vább­ra is mű­kö­dik, még­pe­dig na­gyon jó fel­téte­leket nyújt­va a medi­táci­ós el­vo­nu­lás­hoz. Egy szép­ség­hibá­ja van: nincs, aki an­go­lul tanítson, és az idős hölgy, aki­nek szív­ügye (volt), hogy egy­re több mun­kája jelen­jen meg a Saya­daw-nak an­golul, s aki tol­má­csolt is ko­ráb­ban, s aki min­dig kéz­nél volt, ha kel­lett, köze­lebb járt már a 90-hez [2017 első felé­ben], és így egy­re rit­káb­ban volt lát­ha­tó a köz­pont­ban. Sajnos. Lásd még:
http://www.dhammadownload.com/Saddhammaramsi-SayaDaw-mp3-myanmar.htm

Burmában válto­zatlanul hallat­lan nép­szerű­ség­nek ör­vend a né­hai Mo­gok Saya­daw https://en.wikipedia.org/wiki/U_Vimala mód­sze­re, ami a Paṭi­cca­sam­up­pādá-ra, az­az a Buddha egyik kulcs­fon­tos­sá­gú tan­téte­lére, az ún. Füg­gő Kelet­ke­zésre épít (an­go­lul: Dependent Origi­nation; rit­káb­ban: Condi­tioned Co-Arising, ill. Dependent Aris­ing), lásd szansz­krit meg­neve­zé­se alatt:
 https://en.wikipedia.org/wiki/Prat%C4%ABtyasamutp%C4%81da . Ran­guni köz­pont­juk­ban, ami már nem is kolos­tor, csak hely­beliek gya­ko­rol­hat­nak. És bár meg­je­lent né­hány rövi­debb kiad­vány an­gol for­dí­tás­ban, kül­föl­dön saj­nos nem­igen i­smert a mód­szer. Az egy Dr. Ashin Asabha tisz­telen­dőt le­szá­mít­va leg­jobb tu­do­má­som sze­rint nincs is, aki an­go­lul tanítaná, vö.
http://burmadhamma.blogspot.com/2015/11/shwe-wa-win-mogok-monastery-insouth.html

A Shwe War Win köz­pont egy-egy hóna­pos elvo­nulá­sokat kínál an­gol irá­nyí­tással.

További linkek Mogok Saya­daw-hoz:
http://meditationmyanmar.blogspot.com/2011/10/brief-biography-of-mogok-sayadaw.html
http://www.myanmarnet.net/nibbana/thtutmg.htm
London Mogok Yeiktha: http://www.mogok.co.uk/

Legutoljára maradt az egyik nagy bur­mai mes­ter, a Pa-Auk (Tawya) (oly­kor Hpa-Auk írás­mód­dal) nevű köz­pont, ami a leg­nép­sze­rűbb medi­táci­ós köz­pont kül­földi szer­zete­sek köré­ben. Lásd: https://www.paaukforestmonastery.org/ – Sajnos nem min­den­ki­nek va­ló az ot­tani ős­er­dei klíma, ma­lári­ával, kö­zel az öböl­höz, évi kb. 5000 mm csa­pa­dék­kal. (Ehhez ké­pest Ran­gun már-már szá­raz­nak hat a ma­ga 2700 mm-es éves át­lagá­val!) – Pa-Auk (Tawya) Saya­daw-ról lásd
https://www.paaukforestmonastery.org/about-us és http://www.buddhanet.net/masters/pa-auk_tawya_sayadaw.htm
The Workings of Kamma c. könyve PDF-ben:
https://drive.google.com/file/d/1tAhYl7YCCv03qRKCFnmlRwwmdbvFkr1u/view
Knowing and Seeing: ennek a könyv­nek az anya­ga tkp. egy taj­vani medi­táci­ós el­vonu­lá­son el­hang­zott taní­tások, PDF-ben:
https://drive.google.com/file/d/0B7p0UB1QfBmvaUtFNnNUQTVmWVE/view

Tisztelendő Moneyya kézi­könyve/kalauza, Teaching & Training. Pa-Auk Forest Monastery cím­mel, ugyan­csak PDF-ben: https://drive.google.com/file/d/0B7p0UB1QfBmvZWhuaVVQM1J3blU/view

Egészen egyedi – és meg­indító – a né­hai Nagy­tiszte­letű Ashin Tit­thila / (Saya­daw) U Tit­thila pá­lyája, aki Angliá­ban kezdte a Tant hir­detni már a múlt szá­zad har­min­cas éveiben:
https://theravadabuddhism.wordpress.com/tag/sayadaw-u-thittila/
http://www.abhidhamma.com/Consciousness_Thittila.pdf
A Buddhist’s Companion c. könyve: http://www.myanmarnet.net/nibbana/ashin.htm
Essential Themes of Buddhist Lectures c. munkája: http://www.buddhanet.net/pdf_file/thittila.pdf
A PTS-nek is fordí­tott, lásd Vibhaṅga: The book of analysis: 4. Sacca­vibhaṅga – Analysis Of Truth:
https://suttacentral.net/vb4/en/thittila

Nagy ismert­ségnek örvend mind a mai napig a né­hai Nagy­tisz­tele­tű Ledi Saya­daw https://en.wikipedia.org/wiki/Ledi_Sayadaw , aki sok egyéb kö­zött ar­ról is is­mert mind a mai , hogy reg­ge­len­te kita­karí­totta az ár­nyék­széke­ket a kolos­torá­ban. És ar­ról is híres volt, hogy páli nyel­ven írt ér­te­ke­zése­ket, me­lyek­ből a hato­dik zsi­nat által jóvá­ha­gyott théra­váda budd­hista ká­non kés­sőb­bi, kie­gé­szí­tő anya­gá­ba is be­ke­rült egy­né­me­lyik. A Saya­daw kulcs­fon­tos­sá­gú a leg­újabb­kori bur­mai budd­hiz­mus tör­téne­tében. Lásd még:
https://www.vridhamma.org/Ven-Ledi-Sayadaw
https://www.lionsroar.com/the-insight-revolution/
http://www.dhammadownload.com/LeDiSayaDawGyi-UNyanaDaza-eBookInEnglish.htm
http://www.aimwell.org/ledi.html
https://store.pariyatti.org/Ledi-Sayadaw_c_253.html
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/ledi/index.html

Mahāgan­dayon/­Mahaganda­yon Saya­daw Ashin Jana­kābhi­vaṁsa a XX. szd. egyik leg­fel­ké­szül­tebb és leg­is­mer­tebb tu­dós szer­zete­se volt, aki nem­rit­kán Bur­má­ban szo­kat­lan kriti­kus han­got ütött meg. Mun­kás­ságá­nak ma is érvé­nye­sül a hatása.
http://myanmarpedia.blogspot.com/2007/10/ashin-janakabhivamsa.html
http://www.dhammadownload.com/AshinJanakabhivamsa-eBookInEnglish.htm
A kolostora továbbra is nagy tekin­tély­nek és tisz­telet­nek örvend:
https://en.wikipedia.org/wiki/Mahagandhayon_Monastery
https://frontiermyanmar.net/en/a-refuge-of-monastic-discipline-in-mandalay

Egy csodálatra­méltó amerikai szer­zetes a bur­mai budd­hiz­mus­ból: a Tisz­telen­dő Bhik­khu Cin­tita
https://en.wikipedia.org/wiki/Bhikkhu_Cintita
https://bhikkhucintita.wordpress.com/
Buddhist Life · Buddhist Path∙című mun­kája köte­lező ol­vas­mány – alap­mű! Lásd:
https://bhikkhucintita.wordpress.com/books-bhikkhu-cintita/

És egy világi …:
S. N. Goenka https://en.wikipedia.org/wiki/S._N._Goenka bur­mai szüle­tésű in­diai volt, aki hal­lat­lan ér­de­me­ket szer­zett a vipas­sanā-medi­táció nép­szerű­síté­se te­rén. Ren­ge­teg rá a hivat­ko­zás, ren­ge­teg a for­rás, lásd pl.:
https://en.wikipedia.org/wiki/S._N._Goenka
https://www.dhamma.org/en-US/about/goenka
https://pariyatti.org/Vipassana
https://tricycle.org/magazine/superscience/
https://www.vridhamma.org/S.N.-Goenka – ez az ál­tala már Indiá­ban létre­ho­zott Vipas­sana Research Insti­tute (VRI) anyaga:
https://www.vridhamma.org/Discourses-by-Mr-S-N-Goenka
https://www.vridhamma.org/A-store-house-of-answers-by-Shri-S-N-Goenka
A VRI kiad­ványai: https://www.vridhamma.org/Publications
S. N. Goenka az ENSz köz­gyű­lésén:
https://www.reddit.com/r/Buddhism/comments/1nfwvf/transcript_of_speech_by_sn_goen ka_in_un_peace/
https://store.pariyatti.org/S.N.Goenka-at-the-United-Nations-Vipassana

Végül még egy világi, Paul R. Fleisch­man, egy n-nel a vé­gén https://store.pariyatti.org/Fleischman-Dr-Paul-R_bymfg_681-0-1.html , aki szen­ve­dé­lye­sen vonul­tat fel min­dent a Buddha taní­tá­sai­nak mo­dern ter­mé­szet­tudo­má­nyos iga­zo­lásá­nak nép­szerű­síté­se ér­de­ké­ben, mint pl. Vipas­sana Medi­ta­tion and the Scientific World View c. írása, PDF-ben, lásd:
https://store.pariyatti.org/Vipassana-Meditation-and-the-Scientific-World-View-eBook-&audiobook-Vipassana – min­den­kép­pen érde­mes el­olvasni!

Burma: Inter­national Thera­vāda Buddhist Mission­ary Univer­sity (ITBMU), Rangun (Yangon)

Többfelé is lehet budd­hista tanul­mányo­kat foly­tatni szerte a világ­ban, bele­ért­ve a théra­váda budd­hiz­mus or­szá­gait is, ám ed­digi ta­pasz­tala­ta­im és be­nyo­má­sa­im alap­ján egyet­len egyet kívá­nok itt meg­em­líte­ni, a Ran­gun­ban még 1998-ban, a tá­bor­no­kok ál­tal még javá­ból a dik­ta­tú­ra ide­jén ala­pí­tott Inter­national Thera­vāda Buddhist Mission­ary Univer­sity (ITBMU) – Nem­zet­közi Thé­ra­váda Budd­hista Misszi­ós Egye­tem – nevű felső­okta­tási intéz­ményt, mely an­gol tan­nyel­vű kép­zést nyújt kül- és bel­földi szer­zete­sek­nek, apá­cák­nak és vilá­giak­nak egyaránt.

Szinte minden ingye­nes, min­den­kinek: az okta­tás, a szál­lás, az étke­zés, és in­gye­nes az éven­te újí­tan­dó tar­tóz­ko­dási enge­dély is. Felvételi vizs­gát kell ten­ni írás­ban és szó­ban, er­ről álta­lá­ban a bur­mai (par­don, hiva­talo­san myan­mar-i, suta ma­gyar át­írás­ban mian­mari) kül­kép­vise­letek hon­lap­ján le­het(ett?) aktu­ális fel­vilá­gosí­tást találni. (Lásd az ezt az írást köve­tő lin­ke­ket.)

Az első év roppant gazdag és szerte­ágazó, ami a le­adott anya­got illeti: ami­kor e so­rok író­ja a 2013/14-es tan­év­ben az ITBMU-n ta­nult, heti 22 elő­adás volt ki­lenc tan­tárgy­ból, vala­mint egy két órás kö­zös gya­kor­lati fog­lal­kozás. Mint hal­lot­tam, idő­vel tízre bő­vült a tár­gyak száma.
Az első év anyaga azért ennyire tö­mény és hatal­mas, mert a hely­beli vilá­giak nem­igen tud­nak több időt szán­ni a tanul­má­nya­ikra, to­váb­bá be­érik a Diploma in Buddha-Dhamma név­re hall­ga­tó alap­dip­lo­má­val. Az ITBMU jó ne­vű intéz­mény­nek szá­mít Bur­má­ban is, Dél­kelet- és Dél-Ázsi­ában is, elő­ke­lő­en hang­zik, s könnyebb egy ilyen vég­zett­ség­gel jó mun­kát találni.

A képzés további szintjei: B.A. (újabb két év), M.A. (to­váb­bi há­rom év), vala­mint PhD, ami még öt évet je­lent. Ez az alap­kép­zés­sel együtt össze­sen 11 évet (!) tesz ki, de mi­vel ki-ki le­het hagy­ni ma­ga­sabb szin­ten egy-egy évet – in­diai ta­nul­mány­út, egye­bütt beik­ta­tott ta­nul­má­nyok, medi­táci­ós el­vo­nu­lás stb., stb. cím­szó alatt –, akár 15-17 évet is el le­het töl­teni ná­luk: senki­nek sem sürgős!

A tovább­lépés ugyan­ak­kor nem auto­ma­tikus: egy-egy szint ab­szol­válá­sa után újra meg újra be kell ad­ni a je­lent­ke­zést a ma­ga­sabb szin­tekre. Rejtély, hogy mi alap­ján me­het vala­ki to­vább, mivel pl. nem egy kül­föl­di hall­gató an­gol tudás­szint­je a mes­ter­kép­zé­sen ugyan­ott van, mint ami­kor meg­kezd­te ta­nul­má­nyait: sehol. Ettől függet­lenül ahogy egy­re ma­ga­sabb a szint, úgy csök­ken a fel­vett hall­ga­tók szá­ma, ma­gya­rán csak egy kis lét­szá­mú (elv­ben válo­ga­tott) csa­pat me­het egé­szen a PhD-ig.

Amikor e sorok írója ott tanult, már szer­zetes­ként, össze­sen 13 ok­tató taní­totta a né­pes nem­zet­közi év­fo­lya­mot. Akkor a az első évben a bur­mai szer­zete­sek még nem hall­gat­tak együtt a kül­föl­di – és bel­föl­di vi­lági – diákok­kal, az apá­cák azon­ban igen. Csak elő­adá­sok vol­tak (az egy, heti egy­szeri köz­ös medi­táci­ós gya­kor­lat­tól elte­kint­ve), és még a bur­mai nyelv­órák sem ar­ról szól­tak, hogy majd meg­ta­nu­lunk mi itten vala­mennyi­re bur­maiul: még ma­ga­sabb szin­ten is csak azok bír­ták vala­me­lyest a nyel­vet, akik­nek sike­rült he­lyi isme­ret­ség­re szert ten­niük. A 13 elő­adó­ból össze-vissza há­rom­ról állít­ha­tom, hogy akár euró­pai felső­okta­tási intéz­mény­ben is meg­áll­nák a helyü­ket: ala­po­san is­mer­ték a szak­te­rü­le­tü­ket, re­mek volt a fel­ké­szült­sé­gük, lelki­isme­rete­sek vol­tak, ért­hető an­gol­ság­gal és jól ad­tak elő, ér­dek­feszí­tően, és ké­pe­sek vol­tak élő­szó­ban is kom­mu­ni­kál­ni a hall­ga­tók­kal, ér­tet­ték a fel­tett kér­dé­se­ket, vá­la­szolni is tud­tak rá­juk, ka­pás­ból – ellen­tét­ben a töb­biek­kel, akiket vagy egy­ál­ta­lán nem lehe­tett ér­teni, vagy ép­pen hogy csak egy ki­csit, unal­ma­sak vol­tak, föl­ké­szü­let­le­nek, nem­rit­kán elő­re be­ma­golt szöve­get darál­tak le po­csék, sok­szor kö­vet­he­tet­len an­gol­ság­gal, s akik nem tud­tak mit kez­deni ad hoc föl­tett kér­dé­sek­kel, to­váb­bá kép­tele­nek vol­tak fel­ké­szü­lés nél­kül vala­mi­féle vá­laszra. Ha pe­dig vala­ki pl. rek­la­mált, hogy sok a hiba a páli idé­ze­tek­ben a hand­out-okon, az­zal hárí­tot­ták el, hogy ők nem tud­nak pá­liul! Így, ezzel. – Zöm­mel szer­zete­sek taní­tot­tak ben­nün­ket, de volt pl. or­vos­nő is, aki mé­lyen hívő lel­kes budd­hista­ként végig­ta­nulta az ITBMU-t, hogy az­tán mel­lék­állás­ban csap­ni­való an­gol­ság­gal végig­ta­nítsa a kez­dő évfolyamokat.

Burmában (is) a jó kapcsola­tokon, a szocia­lista össze­köt­teté­se­ken áll vagy bu­kik min­den, így a jól csen­gő ITBMU-n egy fél- vagy egész állás is. Még szer­zete­sek is presz­tízs­kér­dést csi­nál­nak be­lőle. Mind a há­rom, már em­lí­tett, ki­váló okta­tónk szer­ze­tes volt, és szer­ze­tes volt a leg­csap­ni­va­lóbb ok­ta­tónk is. Nyíl­ván jó kap­cso­la­tok­kal ren­del­ke­zett. Olyan is volt, aki­nek csak iro­dája, név­táb­lája meg vala­mi­lyen címe-rangja-pozí­ciója van szer­zetes­ként az ITBMU-n – eset­leg még szo­bá­ja is –, amúgy so­ha sen­ki nem látta: egy­hez ma­gam­nak is volt ké­sőbb sze­ren­csém, rá is cso­dál­koz­tam, hogy jé, ott tanít … ??? (Helyes­bí­tek: volt még egy ilyen. Sebaj.)

A vizsgák követel­ményei ezzel szem­ben kemé­nyek. Min­den írás­ban zaj­lik – há­rom-há­rom óra áll ren­del­ke­zés­re –, még­pe­dig úgy, hogy a fél­év vé­ge fe­lé az elő­adók meg­ad­nak nyolc-nyolc té­ma­kört, ami­ből öt-öt sze­re­pel majd a vizsgákon.

A hallgatók már kidolgo­zott, kéz­ről kéz­re adott vála­szo­kat bif­láz­nak be, hogy lehe­tő­leg már a vizs­ga más­nap­ján sem­mire se em­lé­kez­ze­nek belő­lük: mon­da­nom sem kell, hogy a hall­ga­tók jó ré­szé­nek an­gol tu­dá­sa épp annyira gyat­ra, mint a ked­ves okta­tóké. Szegé­nyek végig­unat­koz­zák az elő­adá­so­kat (kata­ló­gus van!), senki nem ért sem­mit, de nem baj, nem az a lé­nyeg, ha­nem a pa­pír, a dip­loma. Ugyan­azt a szö­ve­get írják per­sze le, sen­kit sem za­var.

Az egye­tem, vala­mint a fel­sőbb ható­ság szá­má­ra kü­lö­nös mód ér­dek­telen, ki milyen nyelv­tudás­sal kerül be: ba­ráti or­szág pá­lyá­zóit nem illik, ugye, el­uta­sí­tani. Az szá­mít, hogy kile­gyen a kvóta, le­gyen elég kül­föl­di hallgató, mely­nek a pro­pa­gan­da cél­já­ból nyu­gati a leg­érté­ke­sebbje: Lám, va­gyunk mi olyan ran­gos egye­tem, hogy még nyu­gati hall­ga­tó­ink is vannak! A meg­nyitó ünnepségen je­len van és kán­tál­va fel­ol­vas­sa kö­szön­tő­jét a Saṅ­gha­rāja, az­az a Rend feje, ott van­nak a ka­rok dé­kán­jai, a mé­dia, vakuk, ka­me­rák, üdí­tő, min­den, nagy fel­for­du­lás az egész – az­tán min­den ripor­ter a nyu­gati­akra száll rá, fő­leg ha még szer­ze­tes is az illető! (E so­rok író­já­nak másod­jára már sike­rült még idő­ben kere­ket ol­dania.)

Mindentől függet­lenül az ITBMU-t aján­lom, már csak a könyv­tára, a jó fek­vé­se stb. okán is (a koszt, hát igen, a kosz­tot hadd ne em­le­ges­sem itten, lehet az is, hogy idő­köz­ben meg­tálto­sod­tak, és jobb most már az el­lá­tás). Ugyan­akkor vál­lalni kell a po­csék an­gol­ságot, vál­lalni kell a hibák­kal teli kiosz­tott papí­ro­kat, a po­csék an­gol­ság­gal meg­írt köny­ve­ket: min­de­nen át kell men­ni, a páli szö­veg­he­lye­ken is, lehe­tő­leg olyan hall­ga­tó­val, aki tud már vala­mennyire, ill. meg­van a lap­top­ján az egész páli ká­non, és ak­kor vele, nála meg lehet min­dent nézni … ellen­őriz­ni a he­lyes­sé­gét, mert hi­szen ki akar hibá­kat tanulni? Idő­igé­nyes, de meg­éri. Ugyan­így ér­de­mes min­den­nek ala­po­sab­ban utá­na­nézni-ol­vas­ni, sa­ját jegy­ze­tek­kel kie­gé­szí­teni, és akkor abból megfelelő tudásanyag lesz. Az ITBMU nyújtja a keretet, a vázat, az alapokat, de kinek-kinek magá­nak kell az egé­szet ren­dez­nie, fel­épí­tenie.

Mivel e so­rok író­ja ele­ve nem vá­gyott pl. a B.A. szint­re, ami leg­in­kább az ala­po­zó kibő­víté­se, to­váb­bá meg kell kí­vül­ről ta­nul­ni egy egész páli nyel­vű páli nyelv­tant (!) a vizs­gák­ra (igen! arra­felé ez dívik: kí­vül­ről be­bif­láz­ni min­dent), s rá­adá­sul dok­to­ri cím­re se aspi­rált („Dr. Monk”) – fő­leg az ő korá­ban –, na és a tü­rel­me is el­pá­rol­gott már az első fél­évben, hát úgy dön­tött, most már el­vég­zi az alap­szin­tet, és elég lesz neki az a szép­sé­ges alap­dip­loma. A meg­lévő tu­dás­ra könnyen le­het már ön­erő­ből is építeni.

http://www.itbmu.org.mm/index.php?page=contactus
http://www.itbmu.org.mm/index.php?page=entranceform
https://en.wikipedia.org/wiki/International_Theravada_Buddhist_Missionary_University
https://www.facebook.com/itbmu/
https://www.mmtimes.com/national-news/yangon/15540-missionary-university-studentsto-get-new-accommodation.html

Srí Lanka

A buddhiz­mus Srí Lankán, általában
Srí Lankán tekinthet vissza a buddhiz­mus a legré­gebbi múltra: tör­té­nel­mi tény, hogy az ókori indi­ai Asó­ka ki­rály szer­ze­tes fia, Ma­hinda té­rí­tette meg Lanka szige­tét az i. e. III. szd. köze­pén. Törté­nete so­rán mind­vé­gig szo­ros kap­cso­latokat ápolt Bur­má­val is, Thai­föld­del is, ami szer­zete­sek cse­ré­jét is je­len­tette. Srí Lanka volt a ne­gye­dik budd-hista zsi­nat hely­színe az i. e. el­ső szá­zad­ban. A https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhism_in_Sri_Lanka ol­dal tanú­sága sze­rint kb. hat ezer ko­los­tor van Srí Lan­kán – és mind­össze kb. 15 ezer szer­ze­tes. Nem is bot­lik az em­ber úton-út­fé­len szer­ze­tes­be, mint Bur­má­ban vagy – ta­lán kisebb mér­ték­ben – Thaiföldön.

Ettől függet­lenül markán­sak a jelen­lét egyéb meg­nyilvá­nulá­sai, legye­nek azok a budd­hista egye­te­mek (Pera­deni­yá­ban, Kela­niyá­ban és Co­lom­bó­ban), a ran­gos kul­tu­rá­lis köz­pon­tok és könyv­kia­dók, vagy akár a sok köny­ves­bolt és könyv­áru­ház szín­vo­na­las, gaz­dag vá­lasz­ték­kal, rá­adá­sul im­port­ból is. A lakos­ság egy része kivá­lóan be­szél, ír és ol­vas an­golul. Mar­káns ez a je­len­lét ak­kor is, ami­kor kü­lön­féle poli­tikai meg­moz­du­lá­sok­ról van szó, a Szan­gha ugyan­is erő­sen át- meg át­poli­tizált – és él is arány­ta­la­nul nagy be­fo­lyá­sá­val: nyo­mást gya­ko­rol, fel­vo­nul, zsa­rol, til­ta­ko­zik, mit több, me­rény­le­tet is el­kö­vet, ha kell, el és éh­ség­sztráj­kot foly­tat, ha na­gyon el akar érni valamit.

Srí Lanka lakos­sá­gá­nak kb. 70%-a budd­hista, a töb­bit a mu­zul­mán, hin­du, vala­mint ke­resz­tény hívők adják ki. – Ellentét­ben a bur­mai vagy thai gya­kor­lat­tal, Srí Lan­kán isme­ret­len, hogy a budd­hista fér­fi né­pes­ség „ingáz­zon” az idő­szaki szer­ze­tes­ség és a vilá­gi élet kö­zött: el­vá­rás, hogy ha egy­szer vala­kit szer­ze­tessé avat­tak, az ma­rad­jon is a Rend­ben éle­te vé­gé­ig: rossz né­ven ve­szik, ha vala­ki ott­hagy­ja a szer­ze­tes­séget.

A Srí Lanka-iak nem örül­nek neki, ha szerze­test látnak ép­pen vásá­rolni vala­mit – és fi­zetni, az­az pénz­zel bánni. Szektá­tól is függ, ám álta­lá­ban nem jel­lem­ző a Bur­má­ban vagy Thai­föl­dön min­den­na­pos pénz­ado­mány, amit Bur­má­ban a köz­nyelv nava­kam­má-nak (နဝကမ္မ) hív: ’új kar­ma’ a je­len­té­se és ra­gyo­gó hu­mor­érzék­ről ta­nús­kodik!

https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhism_in_Sri_Lanka
https://www.thoughtco.com/buddhism-in-sri-lanka-450144
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/perera/wheel100.html
https://www.buddhanet.net/e-learning/buddhistworld/lanka-txt.htm
https://lanka.com/about/interests/buddhism/
https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhist_Cultural_Centre
https://www.online.buddhistcc.com/ – ez a Buddhist Cultural Centre, mely okos és szép köny­ve­ket ad ki, ango­lul is, és könyves­boltjuk is van; lásd még:
https://www.facebook.com/buddhistcc/
https://www.colombotelegraph.com/index.php/role-of-buddhism-in-sri-lankan-politics/

A Srí Lanka-i fő szekták (nikāya):

https://en.wikipedia.org/wiki/Siam_Nikaya
https://en.wikipedia.org/wiki/Amarapura_Nikaya
https://en.wikipedia.org/wiki/Ramanna_Nikaya

A bhikkhunī-k – szerzetes­nők, magasabb/­teljes ava­tású apácák – kér­déséről:

https://www.buddhistinquiry.org/article/full-ordination-for-nuns-restored-in-sri-lanka/
http://www.bhikkhuni.net/contemporary-bhikkuni-ordination-in-sri-lanka/
http://www.buddhanet.net/nunorder.htm
Ez bizony egy olyan kérdés, ami igen­csak meg­osztja a théra­váda vilá­got: Srí Lan­kán ma már, úgy tű­nik, ma­gá­tól érte­tő­dik, hogy bhik­khunī­kat avat­nak, míg Thai­föl­dön 2009-ben Ajahn Brahm-ot még egy­sze­rű­en kikö­zösí­tet­te a thai er­dei Szan­gha, mert bhik­khunī­kat meré­szelt avatni (er­ről a to­váb­bia­kat lásd Ajahn Brahm kap­csán, vala­mint itt lej­jebb, a Thai­föl­det be­mu­ta­tó rész­ben). – Bur­má­ban szin­te nyo­mok­ban sin­cse­nek je­len, ám ez nem meg­lepő, mi­vel a bur­mai Szan­gha tű­nik a leg­kon­zer­va­tí­vabbnak.

A német szárma­zású Tiszte­lendő Ayya Khema ( https://en.wikipedia.org/wiki/Ayya_Khema , saj­nos tö­re­dé­kes és hiá­nyos az ol­dal anya­ga; a né­met nyel­vű ol­dal jó­val ala­po­sabb: https://de.wikipedia.org/wiki/Ayya_Khema ) is bhik­khunī volt, ám ami­kor őt avat­ták, er­re Srí Lan­kán még nem volt mód. – Nagyon hasz­nosak prag­mati­kus taní­tá­sai. Jó né­hány köny­vet írt an­go­lul és né­me­tül, és bő­ven van vele vi­deó is a YouTube-on.

Burmában renge­teg apáca van: thila­shin (သီလရှင်), ’aki letet­te a [tíz] foga­dal­mat’, a meg­szó­lítá­suk saya­lay (ဆရာလေး), kiej­tése kb. sz^he­jálé, a je­len­té­se ’kis ta­nító’, lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Thilashin .
Nem keve­sen kö­zü­lük egye­te­met is vé­gez­nek és az­után a Rend­ben taní­tanak, ugyan­akkor a több­ség min­de­nes­cse­léd a ko­los­to­rok­ban, akár­csak Thai­föl­dön, ahol mae chee a meg­ne­ve­zé­sük (lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Maechi ), bár a ran­gos MCU poszt­gra­duá­lis kép­zé­sé­nek (Bang­kok) egyik kulcs­figu­rá­ja is mae chee, aki­nek az Ajahn Mae Chee meg­szó­lí­tás dukál! (NB. 2017-ben. Hogy ott van-e még, nem tudom.)

Srí Lanka: egyes kolos­torok, köz­pontok

A Tisztelendő Bhikkhu Nyana­tusita [Ñāṇa­tusita] össze­állí­tott egy na­gyon hasz­nos, rész­le­tes ka­lauzt a Srí Lan­kán talál­ható (er­dei) ko­los­to­rok­hoz, ill. medi­táci­ós köz­pon­tok­hoz, lásd:
https://www.bps.lk/olib/mi/mi008.pdf

Nā Uyana Aranya az egyik leghíre­sebb er­dei ko­los­tor Srí Lan­kán. A bur­mai Pa-Auk Tawya Saya­daw vo­na­lát kö­veti; szoro­san együtt­mű­köd­nek.
https://web.archive.org/web/20200227140755/http://nauyana.org/files/Na_Uyana_Monastery_Information_2017_Ver_1.pdf
A kolostor apátja a Nagy­tisz­teletű Nauyane Ariya­dham­ma Maha Thera volt, lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Nauyane_Ariyadhamma_Mahathera

Csodálatos természeti környe­zet­ben talál­ható a Nagy­tiszte­letű Dham­ma­jīva Mahā Thero er­dei ko­los­to­ra és medi­táci­ós köz­pont­ja, a Nissa­rana Va­naya, Mee­tiri­gala tele­pü­lés tő­szom­széd­sá­gá­ban (más írás­mód­dal Mi­tiri­gale), lásd: http://www.nissarana.lk/mostvenerable-udaeriyagama-dhammajiva-maha-thero/

Kellemes és szép, családias, békés környe­zetben, Co­lom­bó­tól nem messze talál­ha­tó a Su­mathi­pala Na Himi Sena­sun Arama: http://senasunarana.blogspot.com/p/infomation.html – Ugyan­ezen a hon­la­pon talál­ható infor­máció a köz­vet­len szom­széd­ság­ban mű­kö­dő má­sik, ugyan­csak is­mert medi­táci­ós köz­pont­ról, a Siyane VMC / Kandu­boda VMC-ről.
A Sumathipala Na Himi Senasun Arama apát­járól, a Nagy­tiszte­letű Pema­siri Therá-ról lásd:
https://dharmalib.net/teaching-meditation-a-discussion-with-ven-pemasiri és
https://dharmalib.net/seeing-our-true-nature-conversations-with-pemasiri-thera

Tanítómesterek, gondolkodók: Srí Lanka

Srí Lankán egy szerze­tes neve előtt fel szok­ták tün­tet­ni a föld­raj­zi hely ne­vét, ahol mű­kö­dik/­mű­kö­dött, ill. ahon­nan szár­ma­zik, lásd pl. a Tiszte­len­dő Bhikkhu Sacra­mento Upa­tis­sát: szer­ze­tes­ként az Upa­tissa ne­vet kap­ta, ugyan­akkor a Tisz­te­lendő Upa­tissa kali­for­niai, egész pon­to­san sacra­men­tói. Srí Lan­kán ez­zel a frap­páns meg­oldás­sal külö­nítik el az azo­nos ne­vű szer­zete­se­ket, már­pe­dig ilyen­ből sok van – Bur­má­ban is –, mi­vel egyes szer­ze­tes­ne­vek na­gyon gyakoriak.

A XX. századi théra­váda buddhiz­mus egyik leg­kivá­lóbb és Srí Lan­kán kívül is jól is­mert szer­ze­tes-tu­dó­sa a Nagy­tiszte­letű Wal­pola Ra­hula https://en.wikipedia.org/wiki/Walpola_Rahula_Thero volt. Világ­szerte is­mert What the Buddha Taught című mun­kája. Bár meg­je­lent ma­gya­rul is, min­den­kép­pen az an­gol ere­de­tit aján­lom szép, ele­gáns nyel­ve­ze­te, gör­dü­lé­keny stí­lu­sa okán:

http://www.ahandfulofleaves.org/documents/what%20the%20buddha %20taught_rahula.pdf

Monumen­tális az élet­műve a néhai Nagy­tiszte­letű Balan­goda Ananda Mait­reya Theró-nak is: https://en.wikipedia.org/wiki/Balangoda_Ananda_Maitreya_Thero – Róla a páli tan­köny­vek vo­nat­ko­zá­sá­ban volt már egy ki­csit bő­veb­ben szó.

A mind a mai napig ismert és olva­sott Nagy­tiszte­letű Nā­rada Thera is ma­ra­dan­dót al­ko­tott, lásd https://en.wikipedia.org/wiki/Narada_Maha_Thera – Neki kö­szön­het­jük az egyik leg­hasz­nál­ha­tóbb an­gol Dham­ma­pada-for­dí­tást (a páli ere­de­tit is tar­tal­maz­za):
https://readingfaithfully.org/dhammapada-translated-by-ven-narada-pdf/
A Dham­ma­padá­ról lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Dhammapada (Lásd még: Abhi­dhamma.)

A Srí Lanka-i Nagy­tiszte­letű Bhikkhu Kaṭu­kurun­de Ñāṇa­nanda 1971-ben meg­je­lent Con­cept and Reality c. úttö­rő mun­ká­já­nak kö­szön­he­tően lett egy csa­pás­ra is­mert, mely­nek az­óta új, át­dol­go­zott kia­dá­sa is meg­je­lent. Mind ez a kor­szak­al­ko­tó, ele­gáns és gör­dü­lé­keny an­gol­ság­gal meg­írt köny­ve, mind pe­dig to­váb­bi köny­vei is er­ről a hon­lap­ról tölt­he­tők le:
http://seeingthroughthenet.net/
Érde­mes fel­ke­res­ni a Face­book-ol­dalt is. Lásd még:
https://en.wikipedia.org/wiki/Katukurunde_Nyanananda_Thera

A Nagytiszte­letű Nyana­tiloka [Ñāṇa­tiloka] az egyik el­ső mo­dern ko­ri nyu­ga­ti – és az el­ső né­met szár­ma­zá­sú – déli budd­hista szer­ze­tes volt (1878–1957), akit 1904-ben avat­tak szer­ze­tes­sé Bur­má­ban. Srí Lan­kán élt és műkö­dött. Fárad­hatat­lan for­dító­ként (is) ren­gete­get tett a théra­váda budd­hiz­mus meg­is­mer­te­té­sé­ért Nyu­gaton. Ő szer­kesz­tette a Buddhist Dic­tionary c. nél­külöz­he­tet­len kézi­köny­vet. Lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Nyanatiloka – A Nagy­tiszte­letű Nyana­tiloka ala­pí­tot­ta a hí­res Is­land Her­mitage ne­vű ko­los­tort, ami nem egy nyu­gati szer­zetes­nek adott ott­hont, lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Island_Hermitage

A Nagytiszte­letű Nyana­tiloka tanít­ványa volt az ugyan­csak né­met szár­ma­zá­sú Nagy­tiszte­letű Nyana­po­nika [Ñāṇa­ponika] Thera (1901– 1994), aki mél­tó kö­ve­tő­je lett mes­te­ré­nek. 1958-ben Kan­dy­ben meg­ala­pí­tot­ta a Buddhist Publi­cation Society-t (BPS), mely mind a mai na­pig élen jár budd­hista té­má­jú kiad­vá­nyok meg­jelen­te­tésé­ben és ter­jesz­tésé­ben. Nyana­ponika tisz­telen­dő an­go­lul is pub­likált. Né­hány mun­ká­ja klasszi­kus­szám­ba megy. Lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Nyanaponika_Thera – A théra­váda budd­hiz­mus tör­té­ne­té­ben elő­ször hív­tak meg, tel­je­sen egye­dül­álló mó­don két nyu­ga­ti tu­dós szer­ze­test az 1954 és 1956 kö­zött Ran­gun­ban tar­tott hato­dik budd­hista zsinat­ra a Nagy­tiszte­letű Nyana­tiloka és Nyana­ponika sze­mé­lyé­ben.

A Nagytiszte­letű Bhikkhu Bodhi ame­rikai szár­ma­zá­sú szer­zetes, akit Srí Lan­kán avat­tak szer­zetes­sé 1973-ban. A Nagy­tiszte­letű Nyana­ponika tanít­vá­nya (is) volt, aki­nek 1984-ben a BPS-nél a he­lyé­re lé­pett. — Nem­csak ter­mé­keny for­dí­tó­ként alko­tott mara­dan­dót, ha­nem író­ként és szer­kesz­tő­ként is. The Noble Eight­fold Path c. köny­ve ma­gyar for­dítás­ban is meg­jelent. Lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Bhikkhu_Bodhi (Lásd még: Abhi­dhamma.)

Az ő posztját a BPS-nél a holland szárma­zású, kivá­lóan fel­ké­szült és fárad­ha­tat­lan Tisz­te­len­dő Ñāṇa­tu­sita [Nyanatusita] vet­te át 2005-ben: https://dhammawiki.com/index.php/Bhikkhu_Nyanatusita – Több élet­rajzi ada­lék talál­ható „Bhik­khu Ñāṇa­tu­sita” alatt a https://ven-nyanavimala.buddhasasana.net/texts/about-thecontributors.htm hon­lapon. – (2021 novem­be­ré-ben azt az in­for­má­ciót kap­tam Kan­dy­ben a BPS szék­he­lyén, hogy a Tisz­te­len­dő Ñāṇa­tu­sita már nincs a BPS-nél, to­váb­bá hogy vissza­tért Hollan­diába.)

Íme, egy másik tanítvány, még egy csodá­latra méltó nyu­gati – német – szer­ze­tes, lásd a Tisz­telen­dő Ānan­da­joti Bhik­khu írá­sát: https://dharmalib.net/pure-inspiration-nanavimala Lej­jebb a hon­la­pon, jobb­ra, lesz egy alig szem­be­ötlő jel­zés: Pro­ceed to read­ing. Itt lehet eljut­ni a válo­gatás­hoz (PDF-ben). A néhai Nagy­tiszte­letű Nyana­vimala [Ñāṇa­vimala] Mahā­theró-ról:
https://dharma-records.buddhasasana.net/texts/the-life-of-nyanavimala-thera
A vissza­emlé­kezé­se­ket itt is / így is le­het ol­vas­ni (Ven. Ñāṇa­vimala Mahā­thera: PURE INSPI­RATION – Re­collec­tions of his Life, Prac­tice and Teach­ings):
https://vennyanavimala.buddhasasana.net/
Fény­képek: https://ven-nyanavimala.buddhasasana.net/photos/photos.htm

A Tiszte­lendő Ānan­dajoti Bhikkhu munkás­ságá­nak egyik gyü­mölcse:
https://dharmarecords.buddhasasana.net/ – ő ma­ga is be­mutat­kozik itt rövi­den. Lásd még:
https://dhammawiki.com/index.php/Anandajoti,_Bhikkhu
https://www.facebook.com/anandajoti
https://www.ancient-buddhist-texts.net/Miscellaneous/About.htm
A Tiszte­lendő Ānan­dajoti Bhikkhu gyak­ran uta­zik – és szen­ve­dé­lye­sen fotó­zik: https://dharma-documentaries.net/ Lásd még: https://www.photodharma.net/ https://www.buddhasasana.net/

Még valaki van itt, ez pedig nem egyéb, mint a néhai Tisz­telen­dő Bhik­khu Sume­dha, lásd:
http://aryasangha.org/sumedha.htm
http://bhikkhu-sumedha.buddhasasana.net/tributes/tributes.htm
– és A Buddhist Perspective on Pain, Stress and Illness cím­mel a taní­tá­sai­ból:
http://bhikkhusumedha.buddhasasana.net/perspective/perspective.htm – van PDF-opció is.
És mi­vel ez a rend­kí­vüli szer­zetes, aki Svájc­ban szüle­tett egyip­to­mi apa és né­met anya gyer­meke­ként, ere­de­ti­leg festő­mű­vész volt, a ké­peit is érde­mes meg­nézni:
http://bhikkhu-sumedha.buddhasasana.net/paintings/paintings.htm

És egy világi, a nagy­szerű K. N. Jaya­tilleke https://en.wikipedia.org/wiki/K._N._Jayatilleke , aki­nek klasszi­kus mű­vét, az Early Buddhist Theory of Knowl­edge című mono­grá­fiá­ját is le le­het töl­teni:
http://www.ahandfulofleaves.org/documents/Early%20Buddhist%20Theory%20of %20Knowledge_Jayatilleke.pdf

Thaiföld

A buddhizmus Thaiföldön, általában
https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhism_in_Thailand
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/kusalasaya/wheel085.html
ugyan­ez, amit le is le­het töl­teni:
http://www.buddhanet.net/pdf_file/bud-thailand.pdf
http://www.buddhanet.net/pdf_file/buddhinthai.pdf
https://web.archive.org/web/20190411161158/http://www.thaibuddhism.net/ https://www.budsas.org/ebud/ebdha108.htm
https://www.huffingtonpost.com/nicholas-liusuwan/the-complexities-of-thai-_b_10624430.html
https://www.thebuddhistsociety.org/page/thai-theravada-buddhism
https://www.theguardian.com/world/2015/may/15/thailand-buddhist-monks-badbehaviour-crackdown
https://www.reuters.com/article/us-thailand-buddhism/thailand-arrests-senior-monks-intemple-raids-to-clean-up-buddhism-idUSKCN1IP0X3

A thai Saṅgha sem egységes: a két legfon­tosabb szekta (nikāya)

https://en.wikipedia.org/wiki/Maha_Nikaya
https://en.wikipedia.org/wiki/Dhammayuttika_Nikaya

A bhik­khunī-k kérdéséről

Ragyogó össze­állítás, renge­teg idézet, sok-sok hivat­kozás és link:
https://en.wikipedia.org/wiki/Bhikkhun%C4%AB

Van már egy nagyon szép bhik­khunī-kolos­tor is, még­hozzá Csiang Máj tar­to­mány­ban [Chiang Mai], lásd: Wat Niro­tha­ram. Sajnos alig vala­mi, de ott a címe, latin betűk­kel is, és van róla bőven kép.
Lásd ebben az anyag­ban Ajahn Brahm-ot is, to­váb­bá Srí Lanka alatt!

Szerzeteslét Thai­földön: egy phra farang benyo­másai

Legelőször az tűnhet föl, hogy mennyi­vel dísze­sebb-cif­rább – és mennyi­vel bo­nyo­lul­tabb, össze­tet­tebb, kaci­fán­to­sabb – a thai budd­hiz­mus a bur­mai­nál vagy a Srí Lan­kai­nál. Az egyik ma­gya­rá­zat erre az lehet, hogy a thai Szan­gha idő­vel iga­zo­dott a király­ság intéz­mé­nyé­hez a ma­ga kifi­no­mult ud­vari szer­tar­tás­rend­jé­vel és eti­kett­jé­vel, ami khmer be­fo­lyás­ról (is) tanús­ko­dik. Egy király­ság – fő­leg ha Nap­kele­ten van – sze­reti a díszt, pom­pát, a szer­tar­tá­sos­sá­got, a kül­csínt. Hogy az­tán a Buddha útja mi­ről szól – dísz­ről, pom­pá­ról, agyon­bo­nyo­lí­tott, vég­te­len szer­tar­tá­sok­ról, vagy pe­dig a ne­mes egy­sze­rű­ség­ről – az egy­sze­rű­sö­dés­ről –, az már egy má­sik történet.

A thai Szangha is szereti a díszt, pom­pát, a szer­tar­tá­sos­sá­got, a kül­csínt, a jó nya­ka­te­kert, agyon­bo­nyo­lí­tott dol­go­kat (ellen­tét­ben, ugye, a már tár­gyalt bur­mai módi­val). Ebben kü­lön utat jár, bár­mennyi­re erő­sek is a szá­lak, me­lyek Srí Lan­kához, az otta­ni budd­hiz­mus­hoz kötik. Annyira kü­lön utat jár, hogy még a Buddha egyes tan­be­szé­dei­ben is eltér­nek egy-egy he­lyen a leg­utolsó, Ran­gun­ban tar­tott hato­dik budd­hista zsi­nat által egy­hangú­lag jóvá­ha­gyott változattól.

Apróság, de magáért beszél az is, hogy míg Bur­má­ban is, Srí Lan­kán is ugyan­azt a lobo­gót hasz­nál­ják a théra­váda budd­hiz­mus egyik jel­képe­ként (lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhist_flag ), ad­dig Thai­föld jó szo­ká­sa sze­rint eb­ben is kü­lönc­kö­dik: az ő külön­bejá­ratú lobo­gó­juk ugyan­ezen a Wiki­pe­dia-lapon látható.

Megnehezíti egy szerzetes dolgát Thaiföl­dön a különc­kö­dés a szer­zete­sek vise­lete vo­nat­kozá­sá­ban is. Ebben is az elő­írá­sos szer­tar­tá­sos­ság a mérv­adó, agyon­bo­nyo­lí­tott haj­to­ga­tós­di, ilyen kö­tés, olyan kö­tés, egy­szer így fel­tenni a külön­böző réte­geket, más­kor más­ho­gyan, mikor hogy, majd a Mahá­nikáj szek­ta több­let­deko­ráci­ója: a bal vál­lon átve­tett, nem is akár­ho­gyan össze­hajto­ga­tott felső le­pel, ami 2 x 8, az­az össze­sen tizen­hat (!) ré­teg az amúgy is jó me­leg „csoma­golá­son” felül. Két szer­ze­tes kell a mű­ve­let­hez! Elő­írás az is, hogy a csu­pasz felső­testre elő­ször egy által­vetett mel­lény­féle­ség kerül­jön, ami­re majd jön a kül­ső le­pel, ré­tegre ré­teg, vé­gül a szer­tar­tá­sok­hoz és reci­tálás­hoz az obli­gát 16 réte­gű váll-akár­mi. Az otta­ni hő­ség­ben. A ha­son/­deré­kon széles öv­szerű­ség, nagy, elő­írá­sos kö­tés­sel.

A külső lepel mérete is jóval nagyobb, mint Bur­má­ban, ahol nincs ez a vég nél­küli bo­nyo­lítás: há­rom módja van a kül­ső lepel felté­telé­nek – kettő ko­los­to­ron be­lül­re, egy pe­dig a „ki­menő” – és kész. És nem az a cél, hogy a szer­zete­sek hő­gutát kap­janak. Bur­má­ban egy ülő­kendő a prak­tikus több­let – Thai­föl­dön ilyes­mit nem hasz­nál­nak –, hogy ne a csu­pasz földre vagy pad­lóra ülje­nek, ill. le­boruláshoz.

És mi sem természe­tesebb, mint hogy Thai­földön most eb­ben az irány­ban boru­lunk le há­rom­szor, az­tán meg­for­du­lunk, arra­felé is le­bo­ru­lunk, az­tán ké­sőbb újabb há­rom le­boru­lás, ve­zény­szó­ra, egy­szer­re, hi­szen attól lesz lát­vá­nyos az egész, ugye. Csillog-villog min­den, az ele­gáns, polí­ro­zott grá­nit pad­ló­bur­ko­lat, fény­ár­ban úszik a te­rem, mé­reg­drága erő­sítők és hang­falak tanús­kod­nak a tehe­tős tá­mo­ga­tók nagy­vona­lú­sá­gá­ról, pom­pa és lu­xus, min­den mennyi­ség­ben, a Buddha-szob­rok, a bú­tor­da­ra­bok, a de­ko­rá­ció, és per­sze új csoda­épít­mény sze­rény 100 millió baht-ért. És míg egy bur­mai medi­táci­ós köz­pont­ban ér­dek­te­len, hogy szer­ze­tes­fenék ül-e egy medi­táci­ós pár­nán, avagy vilá­gi alfél, ad­dig Thai­föl­dön még a szí­nük is el­külö­nül: szer­zetes­fenék­kel szer­ze­tes­szín pár­ná­ra ülünk, vilá­gi­ként az ép­pen hasz­nála­tos, nem szer­zetes­szín párnára.

Gyakran olyan sok minden tölti ki a napo­kat egy thai meditá­ciós köz­pont­ban – főleg ha szer­ze­tes az el­vo­nu­ló –, hogy alig jut idő a medi­táci­ós gya­kor­la­tokra. Itt most fel­vá­zo­lom, hogy az egyik nagy köz­pont­ban mi­ként né­zett ki egy napja e so­rok írójának.

Korai kelés, kevés gyakor­lás a kuṭi-ban (ami lénye­gében egy luxus­villa volt cso­dá­la­tos tró­pusi kör­nye­zet­ben sa­ját für­dő­szobá­val, ám lég­kondi­cioná­lás nél­kül), majd hat­kor gyüle­ke­zés és indu­lás piṇ­ḍa­pātá-ra, az­az ala­mizs­na­gyűj­tő kör­útra, ami­hez liba­sor­ban, né­mán vonul­tunk mezít­láb a szom­szé­dos kis településre.

Mire végig­jártuk és végig­recitál­tuk a szoká­sos útvo­nalat, mire vissza­tér­tünk, mire ki­válo­gat­tuk, ami­hez ép­pen gusz­tu­sunk volt, és ki-ki vissza­tért a kuṭi-jába, volt már vagy nyolc óra.

Reggeli után moso­gatás, higi­énia, ház kö­rüli és az épü­letek, a park­erdő kö­rüli teen­dők. Én szakí­tot­tam vala­mennyi időt a rend­szeres, napi két­szeri olva­sás­ra és tanu­lás­ra is.

Tíz óra tájban már vonul­tunk azon­ban a nagy, ele­gáns ebéd­lőbe: leg­több­ször volt vala­mi­lyen fel­aján­lás is. Amúgy kony­ha is volt, ön­kén­tes személy­zet­tel, to­váb­bá a közös­be ke­rült min­daz, amit a szer­zete­sek nem vit­tek el ma­guk­kal. Egy hosszú, étel­mele­gítős büfé volt ki­ala­kítva. Átlag fél 11-re meg­volt a vi­szony­lag idő­igé­nyes hála­adó szer­tar­tás is, a szer­zete­sek is végig­vonul­tak a büfé­asz­tal men­tén, tele­pakol­ták ala­mizs­nás edé­nyü­ket, majd ki-ki vo­nult vissza a kuṭi­jába. Átlag 11.40-re min­den le­ment, a moso­ga­tást is beleértve.

Délután fél négyig volt aztán végre idő arra, hogy az ember za­var­tala­nul a for­má­lis medi­táci­ós gya­kor­la­tok­kal foglal­koz­zon. Azért csak fél né­gyig, mert fél négy­től meg kö­zös sep­rege­tés zaj­lott: és volt is mit össze­se­per­ni a nagy tró­pusi fák alatt és kö­rül. Termé­szete­sen ezt a leg­na­gyobb me­leg­ben kell csi­nál­ni, rész­ben a na­pon, úgy­hogy jól bele­izzad az em­ber min­den­be. Sepre­ge­tés után irány a für­dő.

Van egy kis idő szusszanni egyet, de már fel is le­het kere­kedni me­gint: irány a dí­szes, csupa­fény Dham­ma-terem: fél hat­tól az esti reci­tálás ide­je ez. Thai­föl­dön az ilyes­mi akár egy, más­fél órát is el­tart­hat – ez utób­bi példá­ul jeles na­pon. (E sorok író­ja a reg­geli reci­tálá­son nem vett részt.) A vége felé be­vo­nult a ko­los­tor apát­ja, bele­ült egy in­kább tró­nust idé­ző, elő­kelő, kár­pito­zott ka­ros­székbe, püs­pök­lila bár­sony- vagy se­lyem­huzat, ara­nyo­zott kar­fák és szék­lábak, az Ajahn lába alatt dí­szes pár­na (mert­hogy nem ért volna le a lá­ba a pad­lóra), majd bele­kez­dett az az­napi tan­be­széd­be. Thaiul. Utá­na aktu­ális beje­len­teni­valói követ­kez­tek, majd záró­aktus­ként újabb reci­tá­lás, le­boru­lás erre, le­boru­lás arra, elő­ször a szer­zete­sek, aztán a noví­ciu­sok, majd az apá­cák, külön tömb­ben a vi­lági urak, vé­gül a vilá­gi hölgyek.

Fél kilenc volt. Én olyan­kor szé­pen vissza­battyog­tam a kuṭim­ba, olvas­tam még egy ki­csit, és már feküd­tem is le.

Mindezt tetőzte ún. jeles n­apokon – upo­satha-napo­kon – a dél­utáni szer­tar­tás, ami egy külön épü­let­ben zaj­lik, s ahol csak a szer­zete­sek le­het­nek jelen a Pāti­mok­kha reci­tálá­sán, ami­kor is a szer­ze­tesi rend­sza­bály­zat 227 ren­del­ke­zé­sét mond­ja fel egy szer­ze­tes páliul.

Szóval így néztek ki a minden­napok abban a köz­pontban. Hogy hogy feste­nek az er­dei hagyo­mány ko­los­to­rai­ban, nem tud­ha­tom, mert előre­hala­dott ko­rom okán en­gem már nem­igen  en­ged­nek a ma­guk kö­ze­lébe. (Egy kivé­tel azért volt: 2020, az esős év­szak, amit a thai er­dei Szan­gha olasz­or­szági ko­los­to­rá­ban, az 1990-ben létre­ho­zott Santa­citta­ramá­ban, tölt­het­tem, ahol is az okos napi be­osz­tás­nak kö­szön­he­tő­en a nap máso­dik felé­ben bő­ven jut ideje szer­zetes­nek, vilá­gi­nak egy­aránt a gya­kor­lás­ra is, az is­me­re­tek gya­ra­pí­tá­sára is.)

Hozzá lehet tenni: egy idő után, ill. a gya­kor­lás egy bizo­nyos szint­jén  a tu­dat át­áll ar­ra, hogy amit csak tud, éber tuda­tos­ság­gal végez­zen, és ak­kor lénye­gé­ben min­den a medi­tá­ció tár­gya, le­gyen az evés, ivás, ürí­tés, für­dés, fog­mo­sás, vagy akár végig­ülni egy szá­munk­ra csak ke­vés­sé értett nyel­ven tar­tott tan­be­szé­det. (A bur­mai Saya­daw U Teja­niya köz­pont­já­ban olyan is van, hogy talk­ing medi­tation.) Min­den medi­táció, ami­ben jelen van ez az éber tu­da­tos­ság, a sati,s ami­kor csak a jelen pil­la­nat léte­zik, időt­lenül. Csak hát per­sze leg­elő­ször is for­mális medi­táci­ós gya­kor­la­to­kat kell vé­gezni: járó- és ülő­gyakorlatokat.

E sorok írója nem tartja a legszeren­csé­sebb­nek a walk­ing medi­tation ma­gyar meg­felel­teté­se­ként a „sé­tá­ló­medi­tá­ciót” (külön vagy egybe): laza, kötet­len sétá­ról, sétál­ga­tás­ról ui. szó sincs! Nem sé­tá­lunk, sé­tá­lunk, egy kis domb­ra le­csü­csü­lünk, ha­nem já­runk, fel s alá, ide-oda, ez a járó­gya­kor­lat, a caṅ­kama. Járunk egyet – és gya­lo­go­lunk, gya­log me­gyünk vala­hová, vö. the next village was in a walk­ing distance. Az an­gol walk ige kifejez­heti mind a gyalog­lást és a já­rást, mind pe­dig a sé­tát, a ma­gyar séta azon­ban vélet­lenül sem adja vissza, ami­ről egy járó­gya­kor­lat szól. – Az an­gol­nál messze jobb a né­met köz­vetí­tő nyelv gya­nánt, na de ki ta­nul/­be­szél ma már né­metül?! A né­met­ben a gehen egy­ér­tel­mű­en elkü­lönül a spa­zie­ren igé­től (ez utób­bi je­lenti azt, hogy ’sétál’); a járó­medi­táció te­hát Geh-, nem pe­dig *Spa­zier­medi­tation!

A legnehe­zebb persze minden­napos rutin­tevé­kenysé­geinkre (ez az a ko­ráb­ban már emlí­tett daily activ­ities) oda­figyelni, pe­dig ezen áll vagy bu­kik a sati, az éber tu­datos­ság, ami elő­ké­szíti majd a tere­pet egy ma­ga­sabb szint szá­mára, ami már a sa­mā­dhi – össz­ponto­sítás, kon­cen­trá­ció, „egybe-/össze­sze­dett­ség” – világa. Ajahn Brahm­nál ez utób­bi az atten­tive still­ness, ill. sus­tained attention.

A thai szerzetes­nevekről

A déli buddhizmus­ban teljesen egyedül­álló módon a thai szer­zete­sek elsőd­le­ge­sen a bece­ne­vü­ket hasz­nál­ják, még vilá­gi éle­tük­ből. Az ebben a rész­ben fel­sorolt ne­vek – thai ille­tő­sé­gű szer­ze­tes ese­tén – szinte mind vilá­gi bece­név­vel kez­dőd­nek (már­mint a meg­fele­lő titu­lus vagy hono­rifi­kum után), míg a kül­föl­di­/nyu­gati szer­zete­sek egye­dül szer­zetes­nevü­kön szere­pel­nek an­nak elle­né­re is, hogy a ko­ráb­bi gya­kor­lat alap­ján létez­he­tett olyan is, mint Phra Peter, amit a szer­ze­tes­név köve­tett: Panna­pa­dipo, vagy­is Pañña­padīpo, „a böl­cses­ség lám­pása”. Ő az egyik nyu­gati – brit – szer­zete­se volt a Rend­nek. Érde­mes elol­vasni szóra­koz­tató, humo­ros és bölcs, szé­pen meg­írt köny­vét egy nyu­gati szer­ze­tes, phra fa­rang kaland­jairól, mulat­sá­gos viszon­tagsá­gai­ról Thai­föl­dön. Válo­gatás a webhelyekből:
http://www.thaibuddhist.com/an-interview-with-phra-farang/
https://eli.thegreenplace.net/2005/11/07/book-review-phra-farang-by-phra-peterpannapadipo
https://www.travelfish.org/beginners_detail/thailand/142
http://www.thaistudentcharity.org/our-history/
A könyv maga: http://library.lol/main/FA69BAFBA2DFA4ED4309EE70CD242012

Hivatalos célra természe­tesen a thai szer­zete­sek is szer­zetes­nevü­ket hasz­nál­ják, ám a min­den­na­pok­ban csak a bece­nevü­ket. Így fordul­hat elő, hogy oly­kor nem isme­rik egy­mást a szer­zetes­nevü­kön.

A bonyodal­makat csak tetézi, hogy ha elin­dul egy thai szer­zetes a Rend me­rev hie­rar­chiá­já­ban (ki­rály­ság!) fel­felé a rang­létrán, egy-egy újabb szint újabb meg újabb szer­zetes­név­vel jár együtt. A Nagy­tiszte­letű P. A. Payutto https://en.wikipedia.org/wiki/Prayudh_Payutto nem az egyet­len, aki­nek már annyi név­hez meg cím­hez volt szeren­cséje, hogy min­denütt fel­tün­teti azt a szer­zetes­nevét is, ame­lyik­kel ismert lett, ez­zel téve lehe­tővé az azonosítását. Mi sem természe­tesebb, mint hogy az újabb meg újabb, maga­sabb meg maga­sabb kine­vezé­sek­kel egy­re elő­ke­lőbb címek is jár­nak, amik rész­ben attól olyan elő­kelők, hogy egyre ter­jedel­me­seb­bek. – Annyi baj legyen!

A legáltaláno­sabb tisztelet­teljes előtag – ún. hono­rifikum – a phra (พระ), ami ön­álló fő­név­ként is hasz­ná­la­tos ’szer­zetes’ jelen­tésben. Előtag­ként ’tiszte­lendő, tiszte­letre­méltó stb.’, ugyan­akkor boly­gók neve előtt is áll, mint pl. a Hold­ra vagy a Nap­ra. Egy apát meg­szólí­tása phra ajahn (พระอาจารย์), ’tisz­telet­re­méltó ta­nító’. – A külön­féle meg­szólí­tási módo­za­tok­ról és titu­lusok­ról a bur­mai, ill. a thai hagyo­mányban lásd Luang­tá Vilá­sza már idé­zett Hasz­nálati útmu­tató­ját:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2020/04/theravadaszerzetesekrol-danarol.html

Ebben az össze­függés­ben minden­képpen tanul­ságos e sorok írójá­nak, Luang­tá Vilá­szá­nak ese­te itt a wat-ban. [Scil. a rákos­szent­mi­hályi (Buda­pest, XVI. ker.) Wat Thai Rat­tana­pra­teep vagy Wat Thai Hun­gary – thaiul วัดไทยรัตนประทีป กรุงบูดาเปสต์ – né­ven is­mert hi­va­ta­los thai budd­hista tem­plom­ban, ahol 2018 jú­lius vége és kb. 2019 már­cius köze­pe kö­zött az egyik rezi­dens szer­ze­tes le­het­tem. Lásd:
https://luangtavilasa.blogspot.com/2019/09/templom-egerei-meg-acincogasora-hogyan.html ]

Mi történt?

Hát csak annyi tör­tént, hogy közele­dett a novem­ber első nap­jaira beik­tatott Kathina-ünnep­ség nap­ja, ami­re illett egy kicsit felké­szülni. Phra Ácsán elő is hozta a páli for­ma­szöve­get, ami­be bele kel­lett illesz­te­nie az én szer­zetes­ne­vemet. Mond­tam neki, hogy Vilá­sza. Jó, jó, így ő, de még­is mi a szer­ze­tes­név? Megismé­teltem, ő meg csak kötöt­te az ebet a karó­hoz, hogy már­pedig ne­ki a szer­zetes­név kell. – Nosza, föláll­tam, bemen­tem a szo­bámba az ava­tást iga­zoló, bur­mai és an­gol nyel­vű okle­vélért, amin latin betűk­kel is szere­pel a név: Vilāsa.

Na, akkor derült ki a turpis­ság: Thaiföl­dön is léte­zik ez a név, csak ép­pen „közön­sé­ges” férfi­név­ként, – thai: วิลาส , az olva­sata kb. Wilááát –, nem pedig szer­zetes­név­ként, ami­nek a thai ha­gyo­mány alap­ján, ha hím­ne­mű a szó, -o-ra kell­(ene) vég­ződnie, ellen­tét­ben a bur­mai és Srí Lan­ka-i ha­gyo­mánnyal, mely­ben követke­zetesen -a-ra vég­ződik. (Éppen ezért Phra Khru Som­pong, a Bécs­ben szé­ke­lő „regio­nális fő­nök” a thai ha­gyo­mány­hoz iga­zodó Vilāso-t hasz­nálta leg­utóbb, az­az a Kathina-ünnep­sé­gen itt a wat-ban.)

Mivel a nyugati világ­ban legin­kább az ún. thai er­dei hagyo­mány van jelen, ezzel nyitunk.

A thai erdei hagyomány

Bevezetőnek lásd:
https://en.wikipedia.org/wiki/Thai_Forest_Tradition
https://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_Thai_Forest_Tradition
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/thanissaro/customs.html
http://thaiforestwisdom.org/chanting/monks-manuals-karaoke/
– itt recitá­lás is van, szö­ve­gek, azaz ez is egy kincses­bánya sok-sok hasz­nos és okos linkkel.

Íme, egy okos kis lista, forrása:
https://encyclopediaofbuddhism.org/wiki/Thanissaro_Bhikkhu# , ill.
https://en.wikipedia.org/wiki/Ajahn_Chah

Dhammayuttika Nikaya

Luang Pu Sao Kantasilo	(1861–1941)
Luang Por Mun Bhuridatto	(1870–1949)
Luang Ta Maha Bua Ñāṇasampaṇṇo	(1913–2011)
Ajahn Lee Dhammadaro	(1907–1961)
Luang Pu Waen Suciṇṇo	(1887–1985)
Luang Pu Thate Desaransi	(1902–1994)
Luang Pu Chanda Thawaro	(1922–2012)
Ajahn Suwat Suvaco	(1919–2001)
Thanissaro Bhikkhu	(1949–)

 

Maha Nikaya

Luang Por Chah Subhatto	(1918–1992)
Luang Por Sumedho	(1934–)
Ajahn Khemadhammo	(1944–)
Ajahn Pasanno	(1949–)
Ajahn Brahm(avamso)	(1951–)
Ajahn Amaro	(1956–)
Ajahn Sucitto	(1949–)
Ajahn Sundara	(1946–)
Ajahn Candasiri	(1947–)

 

(NB. Nem szerepel ezen a listán Ajahn Chah nyugati tanít­ványai között pl. a brit szár­ma­zású Ajahn Jaya­saro. A thai Ajahn Lee Dhamma­dharo neve szere­pel ugyan, ám egyik ran­gos tanít­vá­nya, Ajahn Fuang Joti­ko, Thanis­saro Bhik­khu tanító­mes­tere, nem.)

Ajahn Chah http://www.ajahnchah.org/ és https://en.wikipedia.org/wiki/Ajahn_Chah és https://en.wikipedia.org/wiki/Forest_Tradition_of_Ajahn_Chah
Ajahn Chah-t egész egysze­rűen nem lehet kihagyni, már csak azért sem, mert nél­küle – vala­mint ta­nít­vá­nyai nélkül – más­ként feste­ne a kor­társ nyu­gati budd­hiz­mus. A már emlí­tett ang­liai Ama­ra­vati ko­los­tor adta ki Ajahn Chah nyom­tatás­ban eddig közre­adott tan­beszé­dei­nek gyűj­temé­nyes kö­tetét an­gol for­dítás­ban, közel 900 oldal ter­jede­lem­ben. Le is tölthető, lásd:
https://forestsangha.org/teachings/books/the-collectedteachings-of-ajahn-chah-single-volume?language=English
Ajahn Chah monumen­tális élet­rajza is elké­szült már ango­lul, Still­ness Flow­ing cím­mel – a szer­zője Ajahn Jaya­saro – és úgy gondo­lom, hogy ez is köte­lező olvas­mány, mivel­hogy ez a szép könyv egy­ben ala­pos beve­zető is Ajahn Chah taní­tásai­ba is:
https://www.jayasaro.panyaprateep.org/files/books/2018/000065/Stillness%20Flowing.pdf

Ajahn Chah-t a Nagy­tiszte­letű Thanis­saro Bhik­khu is szíve­sen for­dítja, lásd az eddi­gie­ket: https://www.accesstoinsight.org/lib/thai/chah/index.html

Ajahn Chah örö­két / hagyo­má­nyát viszi tovább a nagy nem­zet­közi er­dei kolos­tor, a Wat Pah Nana­chat ÉK-Thai­föl­dön, a laoszi határ­tól nem messze http://www.watpahnanachat.org/
A thai er­dei ha­gyo­mány­hoz – Forest Sangha álta­lában, a fél világ­ra kiter­jedő­en – lásd a re­mek hon­lapot: https://forestsangha.org/

Az 1934-es szüle­tésű, amerikai Ajahn Sume­dho https://en.wikipedia.org/wiki/Ajahn_Sumedho Ajahn Chah első nyu­gati tanít­ványa volt, aki ren­gete­get tett a thai er­dei ha­gyo­mány – ás eleve: a théra­váda budd­hiz­mus – meg­hono­sítá­sáért és elter­jesz­tésé­ért Nyu­ga­ton; 1984-től 2010-ig az ang­liai Ama­ra­vati kolos­tor apátja. 2010-ben nyug­állo­mányba vo­nult, jelen­leg [2018/9] Thai­föl­dön él. Sokat segí­tik a gyakor­lót prag­mati­kus taní­tásai, lásd pl.
https://forestsangha.org/teachings/audio/speakers/ajahn-sumedho és
http://www.buddhanet.net/masters/sumedho.htm

A brit Ajahn Brahm (= Brahma­vaṁso) https://en.wikipedia.org/wiki/Ajahn_Brahm , aki elmé­leti fizi­kus­ként kezdte Cambridge-ben, 1974-ben, 23 éve­sen lett szer­zetes, majd Ajahn Chah tanít­ványa. 1983-ban Ausztrá­liába került, ahol azóta is saját kolos­torá­nak apátja, lásd:
https://bswa.org/teachers/ajahn-brahm/
https://www.dhammatalks.net/Books13/A-Tribute-to-Ajahn-Brahm_Emptiness_and_Stillness.pdf
A thai erdei Szangha 2009-ben szakí­tott vele. Így ír erről a https://en.wikipedia.org/wiki/Forest_Tradition_of_Ajahn_Chah oldal:

On 22 October 2009 Brahm facilitated an ordination ceremony for bhikkhunis where four female Buddhists, Venerable Ajahn Vayama, and Venerables Nirodha, Seri and Hasapanna, were ordained into Ajahn Brahm's lineage. The ordination ceremony took place at Ajahn Brahm's Bodhinyana Monastery at Serpentine (near Perth, WA), Australia. For his actions of 22 October 2009, on 1 November 2009, at a meeting of senior members of the Thai monastic sangha, held at Wat Pah Pong, Ubon Ratchathani, Thailand, Brahm was removed from the Ajahn Chah Forest Sangha lineage and is no longer associated with the main monastery in Thailand, Wat Pah Pong, nor with any of the other Western Forest Sangha branch monasteries of the Ajahn Chah tradition.

Lásd még: https://www.bsv.net.au/wp-content/uploads/2020/02/2010-bsvsummer.pdf

Ettől függetlenül Ajahn Brahm kiválóan megvan, sőt, úgy tűnik: egyre kivá­lób­ban. És egyre nép­sze­rűbb, Thai­földön is. 2014 vége felé, ami­kor már szer­zetes­ként jár­tam arra, ő volt a leg­nép­sze­rűbb medi­táci­ós tanár Srí Lan­kán. Mi több, online leg­alábbis már magya­rul is lehet ol­vasni. Én két (+1)  an­gol nyel­vű mun­káját isme­rem alapo­sabban:

Mindfulness, Bliss, and Beyond: A Medi­tator’s Hand­book. (2006). Wis­dom Publica­tions. ISBN 0-86171275-7
http://library.lol/main/AF4ECEF636EA89AA2F09617E3899861F
The Art of Dis­appear­ing: Buddha’s Path to Last­ing Joy. (2011). Wis­dom Publica­tions. ISBN 0-86171668-X
http://library.lol/main/082FAF5609FCE2C4EF0B8CAFC1F470BB

Szerze­tesek számára tartott tan­beszé­deit tartal­mazza ez a fan­tasz­tikus válo­ga-tás, de vilá­gi gya­kor­lók sem hagy­hat­ják ki hal­lat­la­nul prag­ma­tikus taní­tásai miatt:
https://www.holybooks.com/wp-content/uploads/Simply-This-Moment.pdf
Némete­seknek ajánlom a kötet né­met for­dítá­sát: Nur die­ser Mo­ment: Anlei­tun­gen für die bud­dhis­tische Praxis. Lotos, 2009.

Mindhár­mat mele­gen ajánlom, de ha köte­lező olvas­mánnyá kiált­ják ki, még jobb! – Úgy gon­do­lom, Ajahn Brahm nem csak a thai erdei hagyo­mány, nem csak a théra­váda budd­hiz­mus, de talán a kor­társ „világ­budd­hiz­mus” egé­szének is lehe­tő leg­prag­mati­kusabb tanító­mestere. Nem ok nél­kül: Ajahn Brahm taní­tásai ugyan­olyan empíri­kusak – a ta­pasz­talá­son és az eb­ből faka­dó meg- és be­látá­so­kon ala­pul­nak –, mint a Buddháé, mind­annyi­unk leg­főbb, felül­múl­ha­tat­lan tanítójáé. Kiváló humo­ra még hatá­so­sab­bá teszi böl­csen meg­kom­ponált taní­tásait. – Sok-sok vide­ója látha­tó a YouTube-on. Ajahn Brahm elbű­völi, lenyű­gözi a hallga­tósá­gát, bár kapás­ból tud­nék itt meg­ne­vez­ni olya­no­kat is, akik csak na­gyo­kat fanya­log­nának. Hát akkor csak fanya­logja­nak bátran! Nem köte­lező, hogy min­denki jól érez­ze ma­gát a bőrében!

Ez meg itt egy viszony­lag friss inter­jú Ajahn Brahm­mal: https://tricycle.org/trikedaily/ajahnbrahm-control-freak/

Nem hagyhatja e sorok írója emlí­tés nélkül, milyen sokat köszön­het a gyakor­latá­ban Ajahn Brahm­nak: végte­lenül hálás va­gyok neki ragyo­gó humor­ral fűsze­rezett, a mo­dern ter­mészet­tu­do­má­nyos ku­ta­tás meg­látá­sait is felvo­nulta­tó prag­mati­kus taní­tásai­ért. Ajahn Brahm­ra egy ked­ves idős bur­mai isme­rő­söm és medi­táló­társam a Shwe Oo Min Dhamma Sukha Tawya Yeik­thá-ból hívta fel a fi­gyel­me­met: egy­szer kapt­am tőle egy letöl­tött és kinyom­ta­tott tan­beszé­det, ami azon­mód meg is tette a ha­tá­sát, mivel­hogy túllen­dített az aka­dályon, ami­ben fönn­akad­tam. Elakad­tam a gya­kor­lata­im­ban, a taná­csok meg, ami­ket kap­tam, nem segí­tettek. Segí­tett ezzel szem­ben Ajahn Brahm, és segít azóta is.

Ajahn Jaya­saro https://www.amaravati.org/biographies/ajahn-jayasaro/ pá­lyája a nyu­gati ta­nít­vá­nyok kö­zött egészen külö­nös és külön­leges abból a szem­pont­ból, hogy Thai­föl­dön él és tevé­keny­kedik: tanít és ír – ango­lul és thai nyel­ven, lásd:
https://www.jayasaro.panyaprateep.org/main/home – Itt lehet letöl­teni ragyo­gó, an­gol nyel­vű be­ve­ze­tő­jét a théra­váda – azon belül is elsőd­le­ge­sen a thai – budd­hiz­mus vilá­gába:
https://www.jayasaro.panyaprateep.org/books/detail/50

Ajahn Lee Dhamma­dharo https://en.wikipedia.org/wiki/Ajahn_Lee is Ajahn Mun https://en.wikipedia.org/wiki/Mun_Bhuridatta tanít­ványa volt. Tanítá­sait Thanis­saro Bhik­khu ül­tet|-te/-i át an­golra, lásd: https://www.accesstoinsight.org/lib/thai/lee/index.html

Ajahn Fuang Jotiko https://dhammawiki.com/index.php?title=Ajahn_Fuang_Jotiko az előbb emlí­tett Ajahn Lee tanít­ványa volt, lásd a beve­zetőt:
https://www.accesstoinsight.org/lib/thai/fuang/itself.html …

… míg az amerikai szárma­zású, már szám­talan­szor hivat­ko­zott Nagy­tisz­tele­tű Thanis­saro [Ṭhānis­saro] Bhik­khu https://encyclopediaofbuddhism.org/wiki/Thanissaro_Bhikkhu az ő tanít­vá­nya volt. Ko­los­tora, a Metta Forest Monastery Kalifor­niában talál­ható, lásd: https://www.watmetta.org/
Tanbeszédek, szöve­gek, fordítá­sok thai­ból és páli­ból min­den mennyi­ség­ben ezen a két helyen:
https://www.accesstoinsight.org/
https://www.dhammatalks.org/
A fentebb már említett, két kötetes BMC ugyan­úgy az ő mun­kája, mint egy hihe­tet­le­nül okos, jól hasz­nál­ha­tó, szép és jól ért­hető angol­ság­gal megírt meditá­ciós kézi­könyve, ami le is tölthető:
https://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/Ebooks/WithEachAndEveryBreath_181215.pdf
A me­ditá­ció­hoz oly­annyira nélkü­lözhe­tet­len sati témá­já­ban pedig ugyan­csak mara­dan­dót alko­tott:
https://www.accesstoinsight.org/lib/authors/thanissaro/rightmindfulness.pdf

A Nagytiszte­letű Thanis­saro Bhikkhu kapcsán min­den­kép­pen meg kell emlí­teni, hogy az ő an­gol­sága talán a szok­ványos­nál is nehe­zebben emészt­hető egy­részt mondat­szerke­zetei és stílu­sa miatt, más­részt pe­dig azért, mert a maga útját járja a több­ségi­leg már látszó­lag (jól) bejá­ra­tott an­gol nyel­vű budd­hista ter­mino­lógia mellő­zésé­ben is (leg­alább­is rész­ben), és inkább saját meg­oldá­sai­val él. Ezzel nem is lenne baj, ám ha az alap­isme­retek­kel éppen hogy csak vala­melyest fel­vérte­zett, mit sem sejtő ol­va­só elő­ször talál­kozik ezek­kel a meg­oldá­sok­kal – a páli ere­deti ugyan­is gyak­ran nincs fel­tün­tetve – hir­telen­jé­ben nem fog tudni mit kez­deni velük. Ilyen pl. a páli paññā ’böl­cses­ség’ (álta­lá­ban wisdom-ra for­dít­ják), ami nála dis­cern­ment. Ugyan­így a saṅ­khāra szak­szóra hasz­nált (mental) forma­tion / voli­tion (stb., a szó jelen­tése szöveg­környe­zet­től füg­gően ugyan­is más és más) he­lyett ná­la fabri­ca­tion sze­re­pel. (És így tovább.)

Ettől függet­lenül csak fejet hajt­hatunk ez előtt a kivá­ló tudós szer­zetes előtt.

Ők hárman – Ajahn Lee, Ajahn Fuang és a Nagy­tiszte­letű Thanis­saro Bhik­khu – meg­látá­som sze­rint „kü­lön­uta­sok” a thai er­dei ha­gyo­mányban.

Ajahn Tate/Thate Ajahn Mun egyik első tanít­ványa volt:
https://en.wikipedia.org/wiki/Ajahn_Thate
– Ango­lul is olvas­hatók a taní­tásai:
https://www.dhammatalks.net/Books/Ajahn_Thate_Steps_Along_the_Path.htm
https://www.dhammatalks.net/Books/Ajahn_Thate_Buddho.htm
Megkapó, szép önélet­írása angol fordítás­ban is meg­jelent, le lehet tölteni:
https://www.accesstoinsight.org/lib/thai/thate/thateauto.html

Mondanunk se kell, hogy Ajahn Maha Boowa / Maha Bua is Ajahn Mun-tanít­vány volt, lásd: https://en.wikipedia.org/wiki/Ajahn_Maha_Bua – Lásd még:
http://www.luangta.eu/site/index.php , http://luangta.eu/site/history.php
Híres Ajahn Mun-élet­rajza, mely angol for­dítás­ban is létezik:
https://web.archive.org/web/20040604055141/http://www.luangta.com/English/site/ book8_biomun.html
Egyéb mun­kái: http://luangta.eu/site/books.php

További, nem az erdei hagyo­mányt követő kolos­torok, mesterek, gondol­kodók

Wat Mahathat https://en.wikipedia.org/wiki/Wat_Mahathat_Yuwaratrangsarit – A bur­mai Mahāsī Saya­daw módsze­rével taní­tanak a Section 5 felké­szült, ango­lul jól értő-beszélő szer­ze­tes taní­tói egy nagy, pati­nás kolos­tor­központ­ban, a Kirá­lyi Pa­lota szom­széd­ságában. Nem egy nyu­gati szer­ze­tes kezd­te a Wat Maha­that-ban a pálya­futá­sát. Lásd még: http://www.bangkok.com/attraction-temple/wat-mahatat.htm

Suan Mokkh (’a Meg­szaba­dulás Kertje’) a neve a néhai Nagy­tiszte­letű Buddha­dasa Bhik­khu https://en.wikipedia.org/wiki/Buddhadasa köz­pont­jának Dél-Thai­földön:
https://www.suanmokkh.org/buddhadasa és https://www.suanmokkh.org – Lásd még az archí­vu­mot és a bang­koki köz­pon­tot: http://www.bia.or.th/en/ – Érde­mes elláto­gatni hozzájuk.

A Nagytisz­teletű Buddha­dasa Bhikkhu ismert­sége és nép­szerű­sége tö­retlen. Hihetet­lenül ter­mé­keny író volt, kényel­metlen és kelle­met­len kriti­kus és refor­mer, elkö­tele­zett, szoci­ális érzé­keny­ség­gel fel­ruhá­zott bal­ol­dali. Jó né­hány mun­kája ango­lul (és más nyel­ven) is meg­jelent, sok min­dent le lehet töl­teni PDF-ben: https://www.suanmokkh.org/books . Néhány évvel eze­lőtt egy nagy bang­koki könyv­áru­ház, a Double A Book Tower egyik szint­jén külön rész­leg­ben lehe­tett meg­szem­lélni és meg­cso­dálni az élet­művét – már-már könyv­tár­nyi írást –, lásd:
https://foursquare.com/v/double-a-book-tower/4c086f3ed4149c74763161d5
A műveiből ango­lul itt is le­het olvasni:
http://www.abuddhistlibrary.com/Buddhism/B%20%20Theravada/Teachers/Buddhadasa/No%20Religion/NORELIG.HTM
Négy írását szeret­ném itt min­den­kép­pen ajánlani.
Az egyik:
https://www.dhammatalks.net/Books2/Bhikkhu_Buddhadasa_Keys_to_Natural_Truth.htm
A másik a Void címet viselő, ingye­nesen terjesz­tett kiad­vány, mely letölt­hető PDF-ben: https://www.suanmokkh.org/books
A harmadik a legsúlyo­sabb, a címe „I” and „Mine” — ตัวกู-ของกู , mert­hogy ez egy két­nyel­vű kiadás! Lásd: http://www.buddhadasa.org/files/pdf/B_Bnew/new207.pdf

A negyedik nem kevésbé súlyos, csak hát nehéz szám szerint beso­rolni; ez pedig a Paṭic­ca­sam­up­pāda:
https://kupdf.net/download/buddhadasapaticcasamuppada_59dda8fb08bbc5e953e666ef_pdf

Wat Nyana­vesakavan a már gyak­ran hivat­ko­zott Nagy­tiszte­letű P. A. Payutto https://en.wikipedia.org/wiki/Prayudh_Payutto kolos­tora Bang­kok nyugati hatá­rá­tól nem messze: http://www.watnyanaves.net/en/web_page/public_communication
www.buddhistelibrary.org/en/thumbnails.php?album=152

Pótlás: minden­képpen érde­mes a Nagy­tiszte­letű Suchart Aphi­chato, azaz Phra Suchart anya­gát meg­nézni. Az Ajahn kivá­lóan beszél ango­lul, videói is vannak.
Ajahn Suchart Aphichato

A Thaiföldet bemutató részt két világi­val szeret­ném zárni. Az egyik egy hölgy, bizo­nyos Upa­sika Kee Nana­yon https://en.wikipedia.org/wiki/Kee_Nanayon , aki mind a mai napig nagy tisz­telet­nek és nép­szerű­ség­nek ör­vend Thai­földön épp­úgy, mint Thai­föld hatá­rain túl:
https://www.accesstoinsight.org/lib/thai/kee/index.html
https://www.accesstoinsight.org/lib/thai/kee/dynamic.html
https://www.wisdompubs.org/book/pure-and-simple

A másik egy bizo­nyos Sulak Siva­raksa https://en.wikipedia.org/wiki/Sulak_Sivaraksa , aki­ről be­szél­je­nek a honlapok:
https://www.rightlivelihoodaward.org/laureates/sulak-sivaraksa/
https://thaipoliticalprisoners.wordpress.com/pendingcases/sulak-sivaraksa/
https://www.lionsroar.com/why-thai-buddhist-activist-sulak-sivaraksa-could-go-to-jail-overa-history-lesson/
http://ccbs.ntu.edu.tw/FULLTEXT/JR-ADM/rothberg.htm
http://www.wisdompubs.org/author/sulak-sivaraksa

Végezetül az érdekes­ség kedvéért: WFB, Bangkok
World Fede­ration of Buddhists (WFB), Bang­kok szék­hellyel http://wfbhq.org/

PS. Ez a válo­gatás 2018 végén / 2019 ele­jén készült. Lezár­va 2019. január 30-án —
Módosí­tások, betol­dá­sok és ja­vítá­sok Srí Lan­kán, 2022 ja­nuár végén. —

A Link­ajánló erede­tileg a https://watthai.hu hon­lap anya­gá­nak ré­sze volt, csak hát a hon­la­pot már nem lehet föl­lelni. A hon­lap szin­te vala­mennyi be­jegy­zé­se ♣ meg­je­lö­lés­sel át­ke­rült Luang­tá Vi­lá­sza blog­jába. — Külön három­szoros szádhu N. Bene­dek­nek a sz. közre­műkö­désért nem kevés le­tölt­hető anyag forrá­sá­nak fel­hajtásában! —

 ☸

Budugallena Forest Monastery • Aranya Senasanaya • Erdei Kolostor:
a meditációs terem • the meditation hall
Buttala, Sri Lanka

▲