♣ A tíz páramí: egy bódhiszatta nagy erényei vagy tökéletességei

Mint már volt róla érintőlegesen szó, egy „buddha-jelölt”, azaz bódhiszatta (szanszkrit alakja bódhiszattva), továbbá minden buddha, így a Buddha, korunk buddhája is tíz úgynevezett páramíval – tökéletességgel vagy erénnyel – van felruházva: ezek az erények a buddhaság állapotához vezetnek. Természetesen nemcsak leendő buddhák kiváltságáról van szó, hanem olyan tulajdonságokról, erényekről vagy tökéletességekről, melyek BIG ME lebontása révén megteremtik egy jobb világ kialakításának feltételeit. Bárki képes ezeknek a tökéletességeknek kifejlesztésére és gyakorlására, amivel jobb lesz neki is, a világnak is.

Nézzük meg őket közelebbről.

(1) dána (dāna), az adományozás, az adakozás, a nagyvonalúság nemes gesztusa és aktusa: lásd erről a Használati útmutató–t is: https://watthai.hu/hasznalati-utmutato-szerzetesekhez/. A dána nem nézi, kinek ad és kinek nem, nem nézi, érdemes-e valaki adományunkra, mert a dána pártatlan és igazságos, és kizárólag a lények javát és boldogulását tartja szem előtt.

(2) szíla (sīla), az erkölcsösség: tartózkodunk mindentől, ami káros (másokra nézve, a kör­nyezetünkre, és mi magunkra nézve egyaránt), és arra törekszünk, hogy jót cselekedjünk, csupa olyat, ami üdvös; nem ártunk, nem okozunk fájdalmat, szenvedést másoknak, hiszen minden élőlény élni akar – és boldog szeretne lenni. (NB. Még a növények is!)

(3) nekkhamma, a lemondás erénye és gesztusa: önfeláldozást gyakorolunk, lemondunk saját kis preferenciáinkról, kilépünk beidegződéseinkből, félretesszük BIG ME-t önző kényelmi szempontjaival, hogy jobban odafigyelhessünk és jobban idomulhassunk egy másik lényhez – az igényeihez, mindahhoz, amitől jobb lesz neki. Ebben benne van a körültekintés, a tapintat, az odafigyelés, a belátás, többek között annak belátása is, hogy nekem lesz könnyebb és jobb, ha ezeket az erényeket gyakorolom! És persze lemondás az elvárásokról, lemondás dolgokról, ami egyszerűbbé teszi a létet.

(4) pannyá (paññā), a bölcsesség, amit annak érdekében fejlesztünk tökélyre, hogy átláthassuk, mi az, ami jótét és üdvös, és mi az, ami káros és fájdalmas mások, a többi lény számára. Ezzel meg tudjuk ítélni, mit, mikor és hogyan cselekedjünk a javukra.

(5) virija (viriya), a tetterő, ami a lankadatlan erőkifejtésben mutatkozik meg a többi élőlény érdekében, az, hogy erőt veszünk magunkon, összeszedjük magunkat mások boldogságát és boldogulását tartva szem előtt.

(6) khanti, a türelem és tolerancia, amiben benne van a gyarló, esendő ember hibáinak és botlásainak türelmes megértése és megbocsájtása is. Ez az, amivel az emberek nagyon szívesen élnek vissza: türelmet várnak a másiktól, belátást, megértést és megbocsájtást, miközben megfeledkeznek arról, hogy ez kétélű dolog, mivelhogy nekik is magukba kell nézniük, vajon elég tapintatosak-e? Körültekintők? Eléggé odafigyelnek a másikra? A burmai Mahāsī Sayadaw azt tanácsolta, hogy ne várjuk el mindig a másiktól, hogy khanti-t gyakoroljon, hogy türelmes legyen hozzánk és megbocsájtó. A legegyszerűbb persze a másikra mutogatni, megkövetelni, hogy tanúsítson velem szemben végtelen türelmet, jóságosan mosolyogjon, amikor – mondjuk – tapintatlan vagyok, senkire és semmire nem vagyok tekintettel, rendre megmásítom a szavam stb., stb.

(7) szaccsa (sacca) az igazmondás, a szavahihetőség, a megbízhatóság tökéletessége, az adott szó szentségének tiszteletben tartása, a gerincesség erénye: nem másítjuk meg a szavunkat, egy megbeszélt időpontot nem teszünk át máskorra; ha megbeszéltünk vala­mit, akkor ott is leszünk, ráadásul pontosak vagyunk, nem linkeskedünk, igazat beszélünk, nem találunk ki történeteket a mentségünkre, nem hímezünk-hámozunk, vállaljuk a fele­lősséget mindazért, amit ígérünk és amit teszünk, azaz nem ígérgetünk felelőtlenül fűt-fát, hogy aztán mossuk kezeinket – na és tudjuk, mi az a betyárbecsület, merthogy az is ide tartozik.

(8) adhitthána (adhiṭṭhāna) nem „döntésképesség”, mint láttam valahol magyar megfelelteté­seként, hanem elsősorban ’eltökéltség’, ’elhatározás’: elhatározzuk, hogy ezt és ezt tesz­szük mások javára, boldogulására, eltökéltek és rendíthetetlenek vagyunk tenni- és segí­teni akarásunkban.

(9) mettá (mettā) a kedvesség, a jóság, a szeretet, rokonságban Krisztus felebaráti szereteté­vel; lásd ehhez az Egy kis szeretet címet viselő írást 2018 karácsonyára: https://watthai.hu/2018-karacsonyara/. – A mettá a min­den feltétel és minden megkülönböztetés nélküli, minden lényt válogatás nélkül befoga­dó és magához ölelő határtalan, mély, tiszta és őszinte, odaadó szeretet, az első a négy brahmavihára (brahmavihāra) ’isteni/mennyei állapot ("tartózkodási hely")’ közül. A többi három: karuná (karuṇā) ’együttérzés’; muditá (muditā) ’együttérző öröm’, amikor örvendezünk a másik ember jólétének és boldogságának, osztozunk mások örömében, s ez minket ugyanúgy boldogsággal tölt el, mint őket; végül a negyedik egyben a tizedik páramí:

(10) upekkhá (upekkhā), az egykedvűség, ami nem közönyt jelent, hanem azt, hogy nem ren­dülünk meg, nem lengünk ki, bármit halljunk, lássunk, tapasztaljunk. Ez az egykedvűség abban is megnyilvánul, hogy nem háborgunk („micsoda hálátlanság!”), nem várunk sem­miféle ellenszolgáltatást: amit cselekszünk, minden önző indíték nélkül tesszük, elvárások nélkül, tisztán.

Értékes kincsek ezek itt mind. – Nem kell bódhiszattvának, buddhának, és nem kell még csak buddhistának sem lenni ahhoz, hogy valaki átültesse mindennapjainak gyakorlatába a pára­míkat. Megéri, hiszen egy jobb világhoz az út BIG ME lebontásán keresztül vezet. És bizony magammal kell kezdenem.

]