♣ A hangok folytatása: 2. levél

Ez hát itt a 2. sz. levél a hangok témájában, a folytatás, ugyancsak Lunasból (Kedah, Malajzia), a Buddhist Hermitage Lunas nevű központból, 2018. január 15-éről – és ugyancsak N.N.-nek.

---

…, kedves,

még a hangokhoz. A hangokat is lehet figyelni, de ha tudatosan figyeljük őket, akkor fennáll a besorolás, minősítés stb. veszélye is, amiből nemtetszés lesz, elutasítás, ellenállás, nekifeszülés, vagyis ott leszünk, ahol a part szakad. A hangban a mulandóság az érdekes, az, hogy keletkezik, itt van, aztán távozik, vagyis elmúlik, mint minden, kivétel nélkül.

Sokkal fontosabb, ami a tudatban zajlik, hogy mit szól a tudat. Ehhez ki lehet alakítani – és ki is kell – a megfelelő távolságtartást a megfigyelő és a megfigyelés tárgya között. A tudatban az a különös, hogy önmagát is tudja ám figyelni! És akkor képesek leszünk figyelni a tudat hangjaira is, hiszen ott bent egy egész bizottság ül, committee of the mind*, s mindegyik tag fújja a magáét. Érdemes figyelni ezeket a hangokat: „De hogy ne legyenek ezek képesek azokat a kölyköket megnevelni!”, „Hogy lehet így viselkedni? üvöltözni? sikítozni?”, „miféle emberek ezek?!”, „És akkor az a pasas meg kiül nekem éjjel bagózni meg köhögni, amikor minden nyitva, az erkélyre!”, „Miért kell nekem … ?!” – és így tovább, és így tovább.

Mindig lesz ott egy hang, amelyik szünet nélkül zsörtölődik, elégedetlenkedik, kritizál, morog, méltatlankodik, zsémbeskedik, cifrálkodik, soha semmi nem jó neki, sehol. Vinnyog, nyüszít, mindig valami mást akar, mint ami éppen van. Mint például ez a szerzetes itt Lunasban: ahelyett hogy örülne, hogy nincs az a párás meleg, ahelyett hogy örülne, hogy legalább az eső nem esik, azzal mérgezi magát éppen, hogy túlságosan is lehűlt (mármint a helyi viszonyokhoz és átlagokhoz képest), és minden reggel egy fokkal kevesebbet mutat a légmérő a kutimban, brrrr, hogy lassan bele kell majd bújni éjszakára a szerzetesszín, de „polgári” felsőbe, ha nem süt ki végre a nap, s nem áll le ez a markáns észak-északkeleti légmozgás, ami csak hozza meg hozza ide nekünk a hideg légtömegeket feltételezhetően Ázsia belsejéből.

Tegnap is hűvös volt már, s egyáltalán nem tetszett, hogy az egyik álló ventilátor teljes gőzzel megy a reggelihez, egyenesen bele a képünkbe: megcsapott az a hideg levegő, feljajdult volna a jobb szemem is, ha fel tudna jajdulni, s már rá is zendített volna az ügyeletes panaszos hang itt bent, ha nem kerekedik felül egy józanabb – nem azonnal síró-rívó, hanem racionálisabb – hang, ami azt mondta, hogy semmi baj nincsen ezzel, s láss csodát: abban a minutumban a tudat már oda se figyelt a kavargó jeges légre! Megszűnt az a kavargó jeges lég létezni, akkor és ott.

Így működünk. Az első legapróbb kellemetlenségre már fújja is a fél bizottság, ők viszik a prímet. A józanabbja kevésbé nyomul, ezért nem halljuk őket, csak ha jobban odafigyelünk.

Szóval mindenképpen fontos megfigyelni a tudat reakcióit – bármire. Hogyan reagál? Nekifeszül? Ellenáll? Taszítani akar? Elbújni? Menekülni? Netán lőni…?! Üvölteni? Szétrobbanni a dühtől? Hát robbanjon! NB. Nem elfojtani! – Közömbös? Mit mondanak a hangok? Ha ellenáll a tudat, miért áll ellen? Mi a baj azzal, ami éppen adva van? Miért baj? Ki mondja ezt? Kinek a véleménye ez? Alapjaiban véve mi az, ami ott kint zajlik, s ami nem tetszik? Miért nem tetszik? Kinek nem tetszik? Hol van az illető, akinek nem tetszik az a valami? Stb., stb.

Érdemes figyelni egy-egy felmerülő szándékot is, mennyire a „józan ész” diktálja. Meg lehet kérdőjelezni, tényleg üdvös-e az a szándék. – A test is szeret reagálni dolgokra, azt tanulságos megfigyelni.

A hangok csak mint forrás vannak odakint, amúgy idebent vannak: a hallás, az érzékelés ugyanis itt bent zajlik, mint ahogy minden idebent, itt bent zajlik, s az egész világ itt bent jön létre s távozik. Bizony.

Utóhang a hanghoz Franz Kafka és Walter Benjamin: mindkettő rettegve virrasztott fektében majd’ egész éjjel, leste, hol, mikor jelenik meg egy hang, valami zaj, neszezés, zörej, lárma, bármi, ami a nyugalmukat, az álmukat megzavarhatja. (Hogy merészeli?!) Ott feküdtek, s lestek, feszülten. Hát nem borzasztó? – Ilyesmire csak egy abszolúte feldúlt tudat képes: ezért vágunk bele a gyakorlatokba, s hozzuk létre a békesség, egyensúly, nyugalom állapotát. Ami persze megint csak múlékony valami, de az már egy másik történet!

Barátsággal,
Vilásza szerzetes

---

*committee of the mind: ez a ragyogó megközelítésmód a Nagytiszteletű Thanissaro Bhikkhutól származik, With Each & Every Breath című, nagyon hasznos kalauzából meditálók számára. Le lehet tölteni:
https://www.dhammatalks.org/Archive/Writings/Ebooks/WithEachAndEveryBreath_181215.pdf 

•••

Buddhist Hermitage Lunas (BHL),

Lunas, Kedah állam, Malajzia:

a meditációs terem Buddhája és az egyik fríz.

•